Mátyás Győző: Ceutanázia?
Stadiont a CEU helyére! Mészáros „professzor” majd jóárasítva megépíti. Akadémikusok helyett (futball)akadémistákat!
Mert a szellem veszélyes!
Világossá lehet ez a most zajló tüntetéssorozatból is, hiszen soha ennyi szórakoztató, viccesen többértelmű, ötletes, szellemes transzparenst, mémet nem láthattunk még, mint most. Egyes portálok össze is gyűjtötték és rangsorolták a jobbnál jobb feliratokat. Szarkasztikusan elegáns volt a „Viktor, there must be a better way to get a date with Donald…”; kis jogászi észjárással megspékelt szóvicces a „Holnap ki lex a Soros?”; ám ezekben a genderfaló időkben én nagyon díjaztam a „Társadalmi nem!” táblát is.
Ezzel szemben meg ott volt a fenyegetően tulok, arrogáns és pökhendi hatalmi reakció. Nobel-díjas tudósok (persze, tudjuk: a megtévesztettek), a világ akadémiai, kulturális, intellektuális elitjének java az egyik oldalon, a másikon meg a rezsibirkózó vagy a doorstep frakcióvezető, amint a tudomány kérdéseiben állást foglal. (Nem is tudom, D. twitterfenomén Tamás hozzászólt már a kérdéshez?) Nem beszélve most a propagandáról, amelyik nagyjából akként foglalja össze a történteket, hogy agresszív bölcsészhuligánok Soros-meghajtású festékágyúval szórják szét a libsi mérget a bűnös város utcáin.
Merthogy a hatalom tájékán ilyen intellektuális vértezettséget találunk. Nem véletlen, hogy az egész CEU-ellenes akarnokoskodás nagyon hamar a tudás, sőt az értelem elleni hadviselés jelképévé vált. Mert az oké (illetve nem, de most ezt hagyjuk) ha egy kormány vállaltan antiintellektuális beállítódással bír, de hát az sem indokolja, hogy megtámadják a tudás, a bölcselet egyik legkiemelkedőbb fellegvárát. Még az is sejti, hogy az ilyenfajta pusztítás ostoba önkény, aki nem is hallott addig a CEU-ról. (Az meg már igazi bónusz, amikor a kurzus akadémiai ügyekben nem annyira jártas tollnokai próbálják elmagyarázni a publikumnak, hogy miért is métely a CEU, amelyik – szerintük – valójában arra oktat, hogy miként legyünk píszí migránssimogató transzneműek.)
És ez esetben mintha a Soros-vuduzás sem működne elég hatékonyan. Hiszen azért szidalmazni valakit, mert a saját vagyonából(!) létrehoz egy színvonalas egyetemet?! (Miközben a NER-huszárok meg közpénzből „hoznak létre” magánpalotákat.)
A hatalmi cinizmus nyilván úgy hitte: a CEU az alattvalók számára is megtestesíti mindazt, amit gyűlölni rendeltek nekik: a nyugatos szellemű liberalizmust, a szabad, kritikus gondolkodást, minden cifra, „idegenszerű” dolgot.
És most úgy látszik: tényleg szimbólummá lett a CEU. Az eltiprására indult akció ugyanis megtestesíti mindazt, amiért ez a képmutató, alantas önkényuralom elviselhetetlen.
Megmutatja, hogy a hatalom milyen értelmetlen, a józanész számára felfoghatatlan, a nemzet, a közösség érdekeinek ártó vállalkozásokba fog bosszúszomjas, ellenségkereső mániája okán. Mintha ezek a ficsúrok a rombolásban lelnék kedvüket. Megmutatja továbbá, hogy az akció nyilvánosságnak szánt indokai az utolsó szóig rágalmakkal teli hazugságok. A törvény pedig – amit úgy hoztak meg, hogy az érintettekkel nem tárgyaltak – ordítóan alkotmányellenes, és kizárólag konkrét hatalmi-politikai célokat szolgál. A nemzetközi tiltakozás meg lepereg a hatalom képviselőiről, ekként szándékosan rongálják az ország hírnevét a világban. S mindeközben becsmérlő propagandát folytatnak a CEU, az értük tüntetők s a velük szolidáris szimpatizánsok ellen. (Ja, és szintúgy mindeközben Mészáros „professzor” megszerzi a fél Balatont.)
Természetesen a hatalmi dúlás elemei – a legváltozatosabb kombinációkban – eddig is jelen voltak. Félelemkeltés, cinikus jogtiprás, a demokrácia intézményrendszerének rombolása, a törvényhozás személyes érdekek szolgálatába rohasztása, a média elfoglalása, illetve a kritikus sajtó vegzálása, a pökhendi hazudozás kommunikáció címén stb. S mindennek következtében a társadalom erkölcsi és szellemi mélypontra züllesztése. Mondom, megvolt mindez eddig is, de a CEU ügyében valahogy elértük a kritikus értéket. Betelt az illiberális NER-krigli.
Nem tudhatom, mindez hová vezet, azt viszont tudom: mostantól mindenki számára egyértelműnek kellene lennie, hogy a rezsim mennyire romlott és kártékony.
Kinek-kinek személyes felelőssége, hogy meglássa a nyilvánvalót, s ne csak bámuljon a NER éjsötét jövőtlenségébe.
