A változások őrei – A nevelést nem váltja ki a gumibottal felszerelt smasszer

Megérkezett az őrség. Ősztől 491 helyszínen, 288 köznevelési és 203 szakképzési intézményben iskolaőrök veszik fel a zubbonyos őrszolgálatot. A döntést a járvány árnyékában szavazta meg az Országgyűlés. A Kásler-féle Emmi ősztől a remélt vírusmentes új tanévben máris bevezeti. A viharos gyorsasággal szervezendő tanőrség rendőri felügyelet mellett működik, már toborozzák is az izmos, macskamozgású diákőröket, elvetvén egy újabb rend magjait. Az iskolaőrök minden lényeges kényszerítő eszközzel, a problémamentes földrevitel minden kellékével (gumibottal, gázspray-vel, csuklóbilinccsel) rendelkeznek, lőfegyverük nem lehet.

A törvény főleg a vidéki lakosság körében népszerű, igaz, lesznek őrök a legkeményebb pesti kerületekben, a Ferenc- és a Józsefvárosban is. Az őrség felállítását több száz intézményvezető kérelmezte. Az iskolaőri fizetés nem túl busás, az állás szerény, de stabil, a munka körültekintést követel (figyelem: a fojtófogással vigyázni kell!), de változatos és érdekes. Mégiscsak emberek között van az ember. A pedagógus-szakszervezetek morogtak (nem pedagógushoz méltó eljárás), az autista tanulók képviselői méltányosságért folyamodtak.

Nem könnyű a közakaratnak ellentmondani. Márpedig ez közakarat. Már régen beígérték. A döntés, ahogy az ösztönös viszolygás sem, nem problémátlan. Maga a jelenség (a terjedő iskolai erőszak, fizikai és mentális gyötrés, gúny, kegyetlenség, kínzás, embertelenség) a felmérések szerint világszerte terjed, ötven százalékkal haladja meg a korábbi „eredményeket”. Majdnem része a modern iskolarendszereknek. Mellesleg, mikor nem volt az?

Az iskola az élet első véres csatatere. Mi is hallottunk mobilos kínzásokról, netre kitett abúzusokról, kisebb rablásról, a tanáriba tóduló rokonokról, elcsavart kézről, igazgatói és kontra, szülői feljelentésről.

Nem kell ehhez a digitális világ mezítelen nyilvánossága, ha olvastuk a Törless iskolaéveit Musiltól, vagy hallottunk a magyar értelmiségi kedvenc példázatáról, a „jó időben elcsattanó” makarenkói pofonról. És mi is láttuk az amerikai iskolákban véghezvitt tragikus mészárlásokat. Ilyesmi szerencsére nálunk nincs.

Halkan jegyezzük meg, az erőszak, a megalázás, a pellengérre állítás nem csak kamaszos vonás. A tanár keze is eljár, ő is tud életre szóló sértést osztani. Gyanítjuk, ilyesmi is előfordul. A rendelkezés tehát népszerű. Ilyenkor mindenki tucatnyi sosem látott, de másoktól hallott történetet sorol. Valaki valamelyik utcán látott egy összevert lányt, állítólag pedagógus volt. Az ösztönök zűrzavarában igazi NER-es törvény született, hirtelen felindulásból. Igaz, a terv tízéves, még nem jutott rá idő.

A pszichológusnő magányos tiltakozó. Kézzel-lábbal magyarázza, milyen iszonyú pénzpazarlás iskolaőrre költeni. Hogy a világ számtalan pontján erősítik az iskolapszichológusi szolgálatokat, hogy mennyivel kevesebb lenne a sérült gyermeklélek, ha már az iskolai előkészítőben megjelenhetne a pszichológus az óvodapedagógus mellett. Hogy az iskola ne legyen börtön, az állami kényszerek modellje, előkészítő terepe, hogy az iskola menedék legyen. Hogy a siker, a kedvezés jobban csábít, mint a dianás cukor. Hogy a gyerek a rideg, közönnyel bélelt otthonból szívesen menekülne az igazi iskolába is.

Hogy vannak korszerű pedagógiai eljárások. Ilyen a kettős tanári jelenlét intézménye, amelyben az egyik pedagógus leadja a tananyagot, a másik figyel, beugrik és segít, majd váltják egymást. De ez munkát, alaposságot, figyelmet, és némi ráfordítást követel.

Nosza, a magyar kormány közismerten családbarát. Az lenne az igazi családbarát kormány, amely a „szaporulatot” nem csak a demográfiai statisztikák fonalán követné. Amelynek a gyermek lélek, szellem, szabad ember, nem hazafipalánta vagy kölyök futballista. A neveléssel sajnos munka van, figyelem. Nem váltja ki a gumibottal felszerelt smasszer.

A törvénnyel más baj is van. Egy kicsit kételkedünk abban is, hogy a frissen összetrombitált őrség a legkiválóbb magyar férfiakból toborzódik. Nem bízunk maradéktalanul a jól felkészült, tettrekész őrök karizmatikus erejében. Ha a választás rosszul sül el, a diákőri munka új bajok, az iskolai agressziónál sokkal súlyosabb konfliktusok forrása lesz.

Az iskolai agresszió terjedése maga a félelmes jövő. A folyosón cirkáló „jó bácsiktól” máris félünk.