Húsba vágó kérdések

Lehet, hogy nem tudatosult bennünk, de akkor is igaz: a gasztronómia telis-tele van filozófiai kérdésekkel (nagyjából ezt hívjuk Brillat-Savarin óta gasztrozófiának). És nemcsak esztétikai problémákkal, hanem morálisakkal is.

Itt van például a „Ne ölj!” törvénye. Az ötödik parancsolatot általában úgy szoktuk magyarázni, ne gyilkoljon az ember másik embert (kivéve, ha éppen ez a feladata, munkája, kötelessége: hóhér vagy katona a háborúban stb.) Bár a parancs nem tesz kivételeket, mi többezer éve teszünk. Egészen az utóbbi évekig – a „veganizmus” szót először 1944-ben írták le – például senki sem gondolta, hogy állatokat nem szabad ölni. Persze, irracionális isteni elvárás is lett volna az embertől, hogy ne öljön állatokat. Hiszen rövid úton éhen döglött volna.

A mai ember éhen halna állatok legyilkolása és a húsuk elfogyasztása nélkül?

És vajon igazságos-e, hogy állat és állat között különbséget teszünk ebből a szempontból?

Aki megöl egy kutyát, arra a törvény szigora csap le. Aki lecsap egy legyet, az teljesen magától értetődően viselkedik. Aki megöl egy sertést, az derék mesterember. Mi ebben a logika?

Félreértés ne essék, én csak kérdezek.

Húsevőként kérdezek.

Mert abban, amit a híres humorista mondott, azért tényleg van valami igazság. A disznóvágás folyamán a magyar szakrális körülmények között meggyilkolja a sertést, majd alkoholos állapotban ledarálja, és visszatölti az állat beleibe.

A vadászt már évek óta gyilkosozzák széles körökben az állati jogok és a politikai korrektség nevében. Miközben ők is tudják, hogy a vadászat szerepe vadgazdálkodási szempontból nélkülözhetetlen (lásd: székelyföldi medvehelyzet).

A horgászt miért nem gyilkosozzák?

A böllért miért nem gyilkosozzák?

A lepkegyűjtőt miért nem gyilkosozzák?

Csak kérdezem.

Rengeteg kérdésem van még a tárgyban.

A minap olvastam egy cikket az egyik nagy internetes portálon. Egy fővárosi újságíró ekézett két vidéki politikust, akik egy vidéki piacon sült kolbászt reggeliztek.

Teli szájjal, nyálát fröcsölve vidékizett. Merthogy a húsevést a fővárosi ember alapvetően a vidéki ember barbárságának tartja. Miközben kétpofára zabálja a húst.

Ha már bunkóságnak, bűnnek tartjuk a zsidózást, a cigányozást, a négerezést, a buzizást, a kövérezést stb., akkor miért PC még mindig vidékizni?

Nevezett újságíró nem értesült még arról, hogy Budapesten is számos piac működik? És arról, hogy ezeken a piacokon számos fővárosi ember fogyaszt meggyilkolt sertések ledarált húsából készült sült kolbászt?

Látom, mert én is eszem. Veszik a kolbászt, mint a cukrot.

Nevezett újságíró vajon nevetett a klasszikus Woody Allen-i jeleneten, mikor Alvy és Annie élő homárokat dob a fazékba?

Mennyi kérdésem van még!

Az állati hús és a belsőség tényleg minden formában egészségtelen táplálék?

Növényeket miért lehet gátlástalanul gyilkolni?

Azért mert nem hallom a megérett szálasgabona halálsikolyát, mikor a kaszás (kombájnos) legyilkolja a búzaszálat, azért már biztos, hogy ez a búzának nem fáj, hogy ez a búzának jó?

Szenved-e a cseresznye, ha lerázzák a fáról, és pálinkát főznek belőle?

Joga van-e az embernek bárkit, bármit meggyilkolni, csak azért, hogy megegye?

Akkor is joga van, ha másképpen is jól tudna lakni?

Miért a mindenevő (omnivora) ember gasztrozófiájában ez a sok kiskapu, kettős mérce, bizonytalanság?

Azért mert ez nem is filozófia, hanem csak zavaros önigazolási kísérlet?

Csak kérdezem. Húsimádóként. Aki a pacalt is birkapörkölttel.

A végére pedig egy idevágó, színes, csiklandós, pajzán sztori (mégiscsak hírlapot írok).

Egy vegán nőismerősöm pár éve megosztotta velem kétségeit azzal kapcsolatban, vajon orális szex végén az ondót elfogyaszthatja-e (konkrétan lenyelheti-e) az egyszeri vegán ember. Hiszen az ondó mégiscsak állati eredetű (hiszen emberi). És a vegán filozófia elutasítja az állati eredetű termékek fogyasztását. Mindenkit megnyugtatok, vegán nőismerősöm végül arra jutott: igen, elfogyaszthatja, hiszen se fájdalmat, se kárt nem okoz vele az állatnak (embernek), és árucikké, termékké sem válik a táplálék (jelen esetben az ondó).

Végre egy kérdés, amire tudom a választ!