Egy csepp szolidaritás

Terjed a közösségi oldalakon egy matrica, mondjuk egy ország zászlajával, amit rátehetsz a profilképedre, így tiltakozva a háború ellen. Vagy egy fehér galamb szájában egy olajággal, ami a béke és a szeretet jelképe. A párizsi, brüsszeli terrortámadás vagy az erdőtüzek idején is sokszor használták az emberek az ilyen matricákat.

Egyáltalán nem ördögtől való ez a szolidaritási forma. Persze, néha furán néz ki egy profilképpel tiltakozni egy háború ellen. De ennél sokkal több: szolidaritás. Azokkal, akik nem tehetik meg, akik szenvednek, akik áldozatai egy eseménynek.

Társadalmi szolidaritás. Két szó. Amikor karácsonyi cipősdobozt készítesz össze, hogy a rászoruló gyerekek is kapjanak valamit az ünnepen. Amikor élelmiszercsomagot osztasz. Amikor felhívsz egy négyjegyű számot, hogy párszáz forintot érő hívásod értéke direktbe azokhoz jusson el, akik rászorulnak. Amikor szelektíven gyűjtöd a hulladékot. Amikor magot teszel a madaraknak télen. Amikor adóddal támogatod azokat, akik többszörösen is rászorulnak. Amikor nem szemetelsz az utcán. Amikor felveszed a maszkot. Nos, akkor mind-mind egyfajta társadalmi szolidaritásban veszel részt. Annak a családnak, akinek adtál egy kiló tésztát, a gyereknek, akinek adtál egy csokit, a betegeknek, akiknek utaltál párszáz forintot, és a Földnek, hogy nem dobsz el bármit bárhova, ezek mind apró kis, olykor nevetségesen parányi lépések: segítettél valaki(k)nek.

Elcsépelt, és ma már szinte nem is nagyon idézik, annyira nyilvánvaló Hemingway híres regénye, az Akiért a harang szól egyetlen mondata. Csak az utolsó részét sokták idézni, pedig a többi is fontos:

„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”

Ki lehet nevetni azt, aki profilképpel tiltakozik valami ellen, és lehet, hogy semmit sem ér, de mutatja, hogy szolidáris vagy valakikkel, hogy EMBER vagy. Ha nem emeled fel a szavad semmi ellen semmilyen módon, akkor nincs értelme a sztrájknak, a tüntetésnek, semminek. És akkor azt se várják el tőled a kollégáid, hogy melléjük állsz, ha mondjuk fizetésemelést követelnek, mert te speciel elég nagy fizetést alkudtál ki magadnak? Te egyedül dolgozni fogsz, míg mások tiltakoznak? És akkor nyilván arra sem számíthatunk, hogy felajánlasz egy feleslegessé vált pokrócot a szerencsétlennek. Ahogy arra sem, hogy vizet és szendvicset viszel a határon veszteglő menekülőknek.

A közöny határozza meg az életünket. Hiába értenek egyet milliók, nem tiltakoznak. Azt gondolják, nekem legyen jó, a többi nem számít, inkább hallgatok, abból nem lehet bajom. Kiveszett az emberekből a társadalmi szolidaritás. Az érzés, lehet, hogy csak egy csepp vagyok a tengerben, de hiszen cseppekből áll a tenger. Egy darab vagyok a kőfalban, amibe beleütközik az, aki ellenem, ellened készül elkövetni valamit. A közöny a legelkeserítőbb.

(Kiemelt kép: Ágyúk Kijevben 2022. február 21-én. Fotó: ALI ATMACA / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)