Mátyás Győző: Twitter-háború

Azért az nem mindennapos, hogy valaki olyan svunggal lépjen a gereblyére, és verje homlokon saját magát, mint Donald Trump. Eddig az amerikai elnök a hatalmi kommunikáció sajátos „innovatív megújítójának” (vicc volt, na) tűnt, hiszen ült már sokfajta első ember az ovális irodában, de a Twitter-függő elnök kétségkívül új jelenség a politikatörténetben. Nem véletlen, hogy korábban Trump egyik szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a Twitter-bejegyzéseket az elnök hivatalos állásfoglalásainak kell tekinteni (vagyis nem „írói munkássága” részének). 

Egy korábbi, 2019. november 2-án megjelent, hosszú, sokak által jegyzett New York Times-tanulmányban egyenesen arra a következtetésre jutottak a szerzők, hogy az elnök ténylegesen „az adminisztráció részévé tette a Twittert, átalakítva és újraformálva  az elnökséget és az elnöki hatalom gyakorlásának módját”. Obama is használta az eszközt, de ha tweetelt valamit, az „egy olyan elnöki javaslat volt, ami mögött hosszú tárgyalássorozat konklúziója sejlett, míg Trumpnál a tweet éppen a kezdeti lépés, amivel elkezdi csinálni a politikát egy adott kérdésben”. Vagyis úgy látszott, a hatalmat minden tekintetben rendhagyóan gyakorló figura (van, aki ezt ostoba egomán pojácának fordítaná) jótékony szimbiózisban él a Twitterrel. 

Most meg úgy tűnik, Donald Trump a legújabb ellenséget éppen a Twitterben találta meg, besorolva azt az olyan „fake news-gyárak” mellé, mint a CNN vagy a New York Times.

Most is a szokásos, finoman szólva extrém bejegyzéssel kezdődött a kalamajka, bár az ilyesmi nem szokatlan Trumptól, hiszen Twitteren keresztül szokott országokat fenyegetni Mexikótól Kínáig, itt szokta bűnözőzni politikai ellenfeleit, és visszatérőleg hazugnak titulálni a szabad sajtót. Így az, hogy történetesen lecsalózta Kalifornia kormányzóját és az ott élő embereket, nem akkora meglepetés. Mint írta: „Elképzelhetetlen, hogy a levélszavazás más legyen, mint csalás… Postaládákat fognak feltörni, szavazólapokat fognak hamisítani, illegálisan kinyomtatni és hamisan hitelesíteni. Kalifornia kormányzója millióknak küld majd szavazólapot... bárkinek, aki az államban él, függetlenül attól, hogy ki ő, és hogy került oda…” Ezután még megvádolja a szakértőket, hogy manipulált szavazásra bíztatják az embereket, és természetesen előre megjósolja, hogy az egész választás csalás lesz. 

Az elnök nyilván úgy gondolta, hogy a szokásos „liberális nyafogáson” kívül nem lesz következménye a soros randalírozásnak, csakhogy most a Twitter egyszerűen megjelölte a Trump-tweetet, mint hazugságot tartalmazót, és egyúttal egy olyan oldalra irányította az olvasókat, amelyik tételesen cáfolta Trump minden állítását. Amire az elnök egy toporzékoló óvodás (bár nem akarnám ezzel az óvódásokat sértegetni) módján megfenyegette „a szólásszabadságot veszélyeztető” Twittert, és be is váltotta fenyegetést, amennyiben rendeletet alkotott a portál ellen. Ha valami, hát ez az affér mutatja, mennyire veszélyes, ha a hatalom egy retardált egomán kezébe kerül.

Ám ezzel az elnök Twitter-ámokfutása nem ért véget. Hiszen mindeközben országos tüntetések zajlanak a minneapolisi rendőri erőszak miatt. Trump pedig egy újabb tweet zárásaként azt írja: „ahol fosztogatás van, ott lövöldözés is van.”

Csakhogy ez a mondat a nemzet történelmi emlékezetében rasszista fenyegetésként elraktározódott idézet. Miami rendőrfőnöke fenyegette így 1967-ben a fekete negyed lakóit.

Trump persze nem ismerte a mondás eredetét. Az elnök később észbekapott és borzalmasnak nevezte a Minneapolisban történteket, addigra azonban a korábbi tweetjét is megjelölte a Twitter, erőszakra buzdító tartalomként.

„Trump elnöksége sokféleképpen reprezentálja a régi Amerika halálhörgését, ami hangos és erőszakos” – ahogy Eddie S. Glaude Jr, a Princeton professzora mondja. Ez az elnökség a gátlástalan, reflektálatlan, buta felelőtlenség szimbóluma.

Sose gondoltam volna, hogy egyszer olyasvalakit fogok egyetértőleg idézni, mint Taylor Swift, aki azt írta, szintén a Twitteren, hogy Trump egész elnöksége alatt a rasszizmus tüzét szította, és le fogják szavazni. 

Reméljük, Taylor Swift látja a jövőt.