Cseri Péter: Fővárosi katalánok
Őcsény lassan jelképpé válik. A Tolna megyei kistelepülésen annyira pánikba estek a hírtől, hogy a helyi Csengettyűs panzióban néhány menekült családot, tehát nem illegális migránsokat látnának vendégül egy időre, hogy rövid úton mindenki kifordult önmagából. A panziós autójának kerekét kiszúrták, a polgármester lemondott, Orbán Viktor megdicsérte a rettegő őcsényieket.
A budapesti értelmiség egyes példányai pedig rárontottak a vidéki magyarokra. Akadt olyan liberális véleményformáló, aki szerint Budapest Magyarország Katalóniája, és elérkezett az idő, hogy a magyar főváros kinyilvánítsa függetlenségi szándékát, megkezdje az előkészületeket a leváláshoz. „Egyértelmű, hogy Budapest nem akarja azt a jövőt, amit a jelenlegi kormány, kormánypárt és miniszterelnök szán neki, nem akar a vidék sorsára jutni. A Fidesz elképzelhető nagyarányú veresége Budapesten nem egyszerűen a politikai preferencia kifejeződése, hanem jelentős gondolkodásbeli és erkölcsi különbség. A Fidesz a magyar vidék akaratgyengesége, tanulni, fejlődni képtelensége. Ezért lehet ott Orbán Viktor annyira sikeres, és ezért van kudarcra ítélve Budapesten. Egyértelmű, hogy gazdaságilag a főváros tartja el a vidéket, de a kulturális, mentális különbség is már-már áthidalhatatlan” – írta Bruck András író-újságíró a Facebookon az őcsényi eset kapcsán.
Népszerű vélemény. Bár néhányan vitatták Bruck állításait, a hozzászólók többsége egyetértett vele.
Ezen elmélet szerint tehát a főváros progresszív erői azért vívnak hősies, de eleve bukásra ítélt küzdelmet az orbáni sötétséggel, mert a gyáva és buta vidéki magyarok szolgalelkűen segítik a vezénylő tábornokot alantas tervei megvalósításában.
Őcsény ilyen értelemben is jelkép lett: a maradiság és az embertelenség szimbóluma.
Azért ennél talán árnyaltabb a kép. Nem vonom kétségbe, hogy Újlipótvárosból vagy a Rózsadombról – az amúgy is magaslat – nyilván minden világosnak tűnik, és a vidéki Magyarország összes baja pontosan azonosítható az okaival együtt. Az észosztáshoz, de főleg az erkölcsi intelmekhez nem szükséges kimozdulni még a belvárosból sem. Aki ugyanis akár csak egyszer is végigsétál egy borsodi, egy nógrádi vagy egy tolnai kisfalu főutcáján, még zavarba jöhetne néhány apróságtól. Például attól, ha azt látná, hogy üresen áll a nemrég felújított iskola. Merthogy két éve bezárták az alsó tagozatot is, s most azon töprengenek, mit kezdjenek az épülettel. Odébb a pár éve felújított postán lóg lakat. Az orvosi rendelő is csillog-villog, még az előző uniós ciklusban renoválta brüsszeli pénzből egy kormányközeli vállalkozó, csak éppen már ez is üres, mert nemrég elköltözött a háziorvos, az egyetemista fia után ment Ausztriába dolgozni. A kultúrházat legalább már fel sem újították, nem pocsékoltak el néhány tízmilliót egy olyan dologra, ami senkinek sem hiányzik. Legfeljebb a helyi népművelőnek meg a könyvtárosnak, de ők már húsz éve leléptek a faluból.
Eltűnt az értelmiség a falusi Magyarországról. Magára hagyta az ott élőket, és most a messzeségből vonja felelősségre az ottmaradtakat.
A falusiak jó részének most nem jut tanár, orvos, agronómus, mérnök. Elköltözött, aki még olvasott napilapot-hetilapot. Nincs már itt, aki előfizetett a bővített kábeltévécsomagra, hogy követhesse Németh Szilárd és Molnár Zsolt épületes vitáját az ATV-n. Már az is Pesten dolgozik, aki elkapcsolt az M4-ről, amikor a válogatott meccs szünetében egyperces hírekkel próbálták átmosni az agyát. Egy müncheni kórházban takarít, aki nemcsak a Facebookot nyitotta meg, ha leült a számítógép elé. Akinek diploma került a kezébe, menekül, amerre lát.
Aki marad, annak Orbán Viktor fejsimogatása meg a pesti értelmiség szemrehányása jut. De ha körülnéz a falujának főterén, egyetlen lelket sem talál, aki helyben képes lenne megvédeni őt bármilyen gyűlöletkampánytól.
