Ceglédi Zoltán: Fel tudnám pofozni Juhász Pétert
Nem azért, asszonyom, ne örüljön. Nem azért, amit Juhász csinál, hanem azért, mert csak most.
Az Együtt története viszontagságos, zsákutcákkal és ipszilonfordulókkal teli. Nem is kezdem összeszedni, a végeredmény a fontos. 2014 után is csak lebegtették az újabb összefogósdit, az Együtt befagyott a közvélemény-kutatások hibahatára alatti, talaj menti támogatottságon. Végül a szavatartó Karácsony Gergellyel állapodtak meg egy közös Együtt–Párbeszéd-indulásban.
Ez ugye nincs, ami helyette van, az mérhetetlenül bőszít. Nem a tartalma, nem a formája, az pont oké, hanem az időpontja. Juhász Péter és az Együtt ugyanis elkezdett kampányolni!
Elkészítettek egy programot, és mivel tavaly ősz óta hússzor átrágtam magam az összes ellenzéki párt ajánlatán, alappal mondom, hogy – holtversenyben a Momentuméval (a másik sikersztori, róluk majd legközelebb) – a legmegfelelőbbet a liberális politika hívei számára. Aztán pedig, nézz oda, akciókat, videókat, gegeket, ajánlatokat kezdtek el sorakoztatni. Juhász végre él: papírmasé Orbánnal vacsorál kórházi kosztot, cumisüveget melegít a gyerekének, elszántan, mint egy terepfutó szocialista asszony, odaáll, viszi a vállán a kampányt. Nem egyedül: az Együtt azért is megérdemelne pár taslit, hogy szinte csak a programjukból derült ki, van még tucatnyi épkézláb politikusuk.
Nézzük meg, az ellenzéki oldalon ma azok a pártok vannak viszonylag jó helyzetben, küszöb fölött, amelyek időben felismerték és rögzítették, hogy igen, ők önálló közösség, hozzájuk lehet csatlakozni, de ők nem fognak feloldódni. Jobbik, LMP és DK, ezek a pártok így, ilyen nevű listán indulnak.
Az Együtt csak a tavalyi év végén, a Rónai Egonnak adott terelő-mellébeszélő válaszokból tudhatta meg, hogy nem úgy indulnak, ahogy azt korábban tervezték, ahogy nekik ígérték.
Saját párt, saját lista, maradjunk végre ennél! Évek óta, a fene egyen meg titeket, évek óta mondom és írom, hogy ez a párt lehetne önálló liberális alternatíva. Ha viszont a közvélemény-kutatási adatokra nézek, akkor azt látom, hogy ezt sikerült elszúrni, túlvárni, túltaktikázni. Az Együtt ma meg sem közelíti az öt százalékot. Miért is tenné, hiszen a szavazóknak alig pár hete mondják, hogy igen, lehet egy ilyen nevű pártra szavazni?
Viszont ezt már végig kell csinálni. Három okom is van ezt állítani. Egyrészt annak nagyon is jótékony hatása van, hogy Juhász „Ali G” Péter páros lábbal beleszáll a kampányba, az élre vasalt kormánypárti és ellenzéki politikusok biztonsági játékának kontrasztot kell állítani.
A „nem lehet semmit csinálni, ezért kivonulunk”, meg „nem válaszoltak, ez van” alibizésre csattanós válasz, amikor Juhász odamegy, felkérdez, kicsúfol, dörömböl. Másodikként pedig azt is regisztráljuk, nem csupán magának bontja le a Fideszt. Rogán Antalt is leginkább Juhász Péter és valamelyest Lázár János vette le a tábláról,
de minden ütés, amit az Együtt a következő hetekben bevisz a Fidesznek, a teljes ellenzéknek segít. Harmadrészt, de legfontosabb érvként pedig vegyük észre, aki áprilisban az Együttre szavaz, az nem menne máshova. Aki tudva azt, hogy a minimálisnál is kevesebb az esélye a pártnak bekerülni, aki mérlegre tette azt, hogy ott van még az MSZP–Párbeszéd nyolcszázalékos listája meg a DK, az LMP, és legerősebb, de a Fidesztől szintén messze loholó ellenzéki pártként a Jobbik, mégis Juhászékra szavaz, annak megingathatatlan pártpreferenciája van. Nem „minden mindegy” missziója, mint az örök aláíróknak. A ma ismert számok alapján nem az Együtt-szavazókon múlik a kormányváltás, velük sincs meg, de idővel ezekből a közösségekből nőhetnek ki a valódi kormányváltó erők.
Fel tudnám képelni Juhászt. Ha ezt csinálta volna 2014 óta, ma stabilan küszöb fölött lehetnének.
De ha a választás után nem folytatják a munkát, ha nem keresnek integratív elnököt, ha nem határozzák meg a következő négy év fontosabb témáit, amit nem összefogósdiban, mondom, nem összefogósdiban, hanem saját néven visznek, ha nem állnak bele bátran a saját, liberális politikájukba, akkor legközelebb én megyek be Juhász Péterhez a stúdióba a beszélgetés közepén.
Végig kell csinálni.
