Ceglédi Zoltán: Falurombolás 2018
Korábban is voltak vitáink. Hogyan kell a kistelepüléseket kezelni, fenntartani vagy átadni az elmúlásnak? Siettessük-e, illetve meddig álljunk ellen, ha szükségszerűnek tűnik, hogy a falu elporlad az idővel?
Anno az újlipótvárosi meg hegyvidéki liberálisok azzal jöttek, hogy „nehogy már minden háromszáz fős falunak önkormányzatot, hivatalt, jegyzőt tartsunk fenn”. Helyeseltem, de a háromszázból a javaslatukban valahogy mindig háromezer lett. Mikor az LMP bemutatta az első vidékfejlesztési programját, az „Kert-Magyarországot” tukmált mindenkire, aki a „Budapest pirossal áthúzva” tábla után lakik. Volt benne „Jószágot a gyepre!” meg traktor, gumicsizma, fejkendős néni, és összevont évfolyammal működő tanyasi iskolák, ahol „helyi, praktikus ismereteket” tanulnak a gyerekek. Meg a jó sötétzöld mamájukat, rendben, de akkor a te gyereked se angolt fordítson, hanem termőtalajt, és menjen ki a rotációs kapával a Szent István parkba informatika helyett. Erasmus helyett ekevas. Kábé ugyanazokból a kerületekből ugyanazok a patríciusok akarták megírni ugyanazokat a cselédkönyveket „a” vidéknek, pláne „le, falura”.
Aztán jött a Fidesz, amely tök mást hirdetett, és nyolc év elteltével mit látunk? Turbó falurombolást. Méghozzá ellenfél nélkül, mert a „demokraták” úgy vidékiznek, hogy ahhoz képest a szpesölti macskaszékletkávé maga a háromnyomásos, rurális mezőgazdaság, ha értik, mire gondolok.
Leginkább arra, hogy ha a Vérhalom téren lakóknak ügyintézésre Dunavarsányba kéne utazniuk, másnap kitörne a forradalom. Ugyanezt a távolságot Kelebiáról Kiskunhalasra megtenni, sokkal rosszabb közlekedéssel, sokkal rosszabb anyagi helyzetben lévő embereknek a fentiek szerint tök oké. Mikor az ellenzék jelentős része a harmadik kétharmados vereség után, kicsit sem szomorkásan, hisz ők ma jobban élnek, mint négy éve, meghirdette, hogy Pampalíni-kalapját fejébe csapva „lemegy vidékre”, közben nem is igyekezett csitítgatni a bunkóvidékiző pestieket.
És porlik a falu. Elvitték az önkormányzatok pénzét, hatáskörét, embereit. Az ellenzék sem csinált botrányt, amikor a duplamonk Habony-imitátor junior gazemberek Pestről előírták, hogy az önkormányzatból a járási hivatalba átirányított dolgozókról készüljön leltári fotó az asztaluk és számítógépük társaságában. Ember, bútor, gép, közös kép, státus, sorszám.
Vitték az iskolát is. No nem az épületet, azt hagyják rohadni helyben. A pénzt és a szabadságot vették el. Haldokló iskolába csak utazó tanár megy, akinek az csak az egyik negyedállása. Ördögi kör, mert a szülők egy része már nem íratja be a gyerekét, elhordja inkább a közeli városba, ha meg tudja fizetni. A megkövetelt létszám alá esik az induló gyerekcsapat, előbb a felső tagozat szűnik meg, majd az alsóban összevonják az osztályokat, így még többen viszik el a gyereket. A falu elveszti az élőerőt, a gyerek már nem ott nő fel, elvesztik a helyi értelmiséget is, nincs már helyi tanár, helyi közigazgatás sem.
Sem orvos. Hosszú ideje több száz háziorvosi praxis betöltetlen, és rengetegnél ketyeg a nyugdíjvekker. Fidesz-döntés; de melyik ellenzéki tiltakozott, halljam, amennyiben a rendeléseket helyettesítő orvosok végzik, akik, mondjuk, máshol is háziorvosok, akkor a százszázalékos finanszírozást csak egy évig adják, utána már csak hatvan százalékot? Az öregedő faluban egyre betegebbek az emberek, egyre hamarabb halnak meg. Kevesebb és szegényebb ember korlátozottabb árukészletet vesz meg a boltból, újabb életminőség-csökkenés. A szolgáltatók itt már nem dobnak rá a négymegás netre. Ritkul a busz, aztán az ütemesnek hazudott menetrend miatt már csak a bekötőútig jár. Összeomlás szélén a „nemzetiesített” szemétszállítás is.
Mindeközben az ezt ellensúlyozni hivatott uniós forrásokat szakmányban lopják. Míg a városokban a megvalósuló pályázatokkal általában külön ügyintézők foglalkoznak, kistelepülésen az innen elvont, szakképzett munkaerő az önkormányzati pályázatok megvalósításánál is hiányzik, közbeszerzés, építés. Jön viszont utazó gazember „kvótával”, aki már előre tudja, milyen pályázati pénzt fog kapni, még az önrészt is megelőlegezi, és így építenek szökőkutat, térkősivatagot és kilátót, emberek, akár tucatnyi kilátót egyetlen helyen, a semmi közepén. Meg a kormánypárti politikus vendégháznak hazudott villáját, EU-s tízmilliókból.
A Fidesz pedig fentről és differenciáltan fogja őket. A jogalkotás és kormányzati, minisztériumi szintű végrehajtás evidens, de nem minden. A választott vezetők helyett kinevezett hivatalnokoké a döntés a járásban és a tankerületben. A helyi közösség helyett, és vele szemben, a központi hatalom dönt az iskola vezetőjéről. A polgármestert fogják a finanszírozással. A helyi vállalkozó vagy jóban van a fideszes hálózattal, vagy nem sokáig vállalkozó. És mivel ezek a települések még ma is gyakran független polgármestert, független képviselőket választanak, nem is érdeke a Fidesznek hosszabb távon a fenntartásuk. Testületet felez, forrásokat von el vagy tizedel, adókat vet ki, és évről évre egyre jobban szorítja ki belőlük a szuszt.
Elméletileg jövőre indul a Modern Falvak című kormányzati program. Ugyanazt várom azoktól az ellenzékiektől is, akik abban találják meg a politikai önmegvalósítást, hogy „mernek egyetérteni a Fidesszel”, és azoktól is, akik „folyamatos ellenállással törik meg Orbán velejéig rothadt rezsimjét”, meg az összefogós nyimnyámoktól is, hogy a fenti, konkrét ügyekben és a saját tudásuk, ismereteik, tapasztalataik alapján fogalmazzák meg, milyen lenne az ő faluprogramjuk. Tervezzék meg, dolgozzák ki, csapkodják vagy cirógassák vele a kormányt, a lényeg, és itt minden kommentmarikára is nézek, hogy na, például ezt kéne csinálni.
