Ceglédi Zoltán: Az álsoványak és „a fideszes fiúk”
Ha valaha elkészül a magyar médiavilág kisállathatározója, remélem, Rényi Ádám fogja megírni, mert akkor még jól is sikerülhet, abban az egyik első szócikk biztosan az Álsovány lesz. De kicsoda-micsoda ő?
Álsovány az a celeb, aki előbb drasztikusan lefogyott 30-40 kilót, körbehaknizta vele a bulvárt; mi a titkod, hogy érted el, miként változott meg az életed, ragadnak-e rád a nők/pasik/mindkettő? Címlap, reggeli műsor, celebpattogtató vetélkedő, hisz végre nem kell attól félni, hogy a közepén infarktust kap. Aztán nem a megnövekedett érdeklődés és elfoglaltság, a magas élet és az elbizakodottság („már megvan, amit akartam”) miatt szépen, csendben visszahízta az egészet. Előbb csak egy-két kiló, aztán tíz, majd vissza az eredeti formájába, de, és itt jön a lényeg, továbbra is úgy kell tennünk, mintha sovány lenne. Eleinte még a fogyás után beszerzett, de már egyre szűkebb cuccokban mutatkozik, később bő ingekben/blúzokban, mell alatt gumírozott ruhákban, vitorlányi zakókban/blézerekben jelenik meg. Minősített esetekben újabb és újabb csodás fogyasztószereket reklámoznak vele, de immár csak az „előtte” állapotot tudja prezentálni. Szegény egyre szomorúbban legyint, amikor még rutinból a csodás fogyása a téma, de nem engedik beleállni a kudarcba, ami ezáltal válik teherré és közös hazugsággá. Nem lehet kimondani, ami történt, ami megváltozott. Nem vonhatunk le konklúziót, és nem készíthetünk őszinte tervet, mert volt egy korábbi bevett metódus a kezelésre, hogy tudniillik ő lefogyott.
Most pedig egy élesnek tűnő váltással hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy Orbán Viktor már háromszoros nagyapa. Igen, a rendszerváltás környékén még hiteltelenítésre alkalmas, hatékony leszólás volt „fideszes fiúkat” emlegetni. Sokak szívét melengető taknyosozással-nyikhajozással lehetett alávágni a valóban Fiatal Demokraták Szövetségének. Egyszerűbb volt akkor és most is suhancozni meg legyerekemezni a kritikust, mint meghallani, amit mond. De „a fideszes fiúk” kitétel már pont nekik segít.
Hiszen Orbán Viktor egy bácsi. Ősz, pocakos, a fals szólásmondásokat sálként nyakba tekerintő nagypapa.
Csak a 13. havi nyugdíjba meg szépkorúzásba belepistult ellenzék teszi meg azt a szívességet neki, hogy nem egy kopott, valódi koránál is öregebb, totyogó, avítt papát mutat, hanem továbbra is a biológiai és választástechnikai okokból szűkülő nyugdíjas ellenzéki közönséget traktálja a fideszes fiúkozással. Hogy ezek, kérem, ilyen felelőtlen, izgága süvölvények még, de majd jön Kutya úr a Szomszédokból, kiosztja a pofonokat a panelház tövében, és a huligánokat elzavarja borbélyhoz. Egy szándékoltan is archaizáló, de a jelen markáns részét tényleg nem értő, a korábbi évszázad eszközeit (nyomtatott napilapok, hagyományos tévé, óriásplakát) propagandába hajtó pártelnök-miniszterelnökről beszélünk. Nem „fiúról”.
Most, amikor e sorokat írom, a Fidesznek a YouTube-on 1678 feliratkozója van, míg a Dancsó Péter nevű fiúnak, ő tényleg az, 957 502. A Fidesz ifjúsági szerveződései mindig besülnek, tizen-huszonéves fideszes aktivistát, értsd, aki nem kap érte pénzt, nagyon rég nem láttunk már. Orbán Viktor nem menő, de a nála is öregebb korosztálynak árult ellenzéki politika még mindig megteszi neki azt a szívességet, hogy ellenkultúraként, forradalmárként tűnhessen fel. Nyolc év kormányzás után közpénzzel kitömött kormánypárti propagandafelületek hirdetik, hogy ők a „lázadók”. Az egykori MSZMP-agitprop mára fideszesnek álló múmiaelvtársai röhögve osztják a mai ellenzék náluk akár negyven évvel fiatalabb vezetőit, mert nem nevezik és kezelik őket úgy, ahogy kéne. Nem fiúk, hanem nagypapák.
Pedig azt is érdemes lassan felismerni, hogy nem a „fideszes fiúk” korosztálya, pláne nem a náluk is idősebbek fogják Orbán Viktort leváltani.
