Ceglédi Zoltán: Áder János, ön minek van?
Van egy jellemző, de egyre fölöslegesebbnek tűnő eleme a mostanság zajló, egyebekben fontos tüntetéseknek. A demonstrálók Áder János köztársasági elnök palotájához vonulnak, felszólítandó az államfőt, hogy ne írja alá ezt vagy azt a törvényt.
Persze, tartalmilag indokolt a kérés. A funkcionális analfabéta előd sajnos pont a nevét sokszor és majdnem hibátlanul le tudta írni, talán csak a „Dr.” volt a gond, a legvállalhatatlanabb törvények alá is. A hivatalba lépő Áder erre is reagálva ígérte azt, hogy „ha száz jó törvényt kapok az Országgyűléstől, mind a százat aláírom, ha száz rosszat, mind a százat visszaküldöm”. Az Alaptörvény 9. cikk (1) bekezdése ezt egyértelmű kötelezettségévé teszi, jelentette ki. Eleinte még mutatott is némi igényt erre, nélküle például nem tudnánk, hogy Matolcsy György aurájában hogyan veszíti el a befizetett adónk a közpénzjellegét, nyolcadíziglen.
Aztán kábé az újraválasztás környékén megköttetett a deal, fel kell venni Schmitt Pál tempóját, motorként segíteni a fideszes törvényhozást. Ma már fel sem merül, hogy Áder több lenne, mint egy fideszes pártpolitikus. Nemzet egysége, haha, kábé annyira jeleníti meg, amennyire hasonszőrű álfüggetlen kollégája, Domokos elvtárs az Állami Számvevőszék élén azon munkálkodik, hogy „szilárd szakmai alapon álló, értékteremtő ellenőrzéseivel előmozdítsa a közpénzügyek átláthatóságát, rendezettségét”. Áder János ma annyiban különbözik Bayer Zsolttól, hogy halkabban és ritkábban beszélve, de sokkal nagyobb károkat okoz. És őszintén nem értem, milyen céljai vannak még ennek az embernek. Komolyan. Májusban lesz 60 éves, pont beérne a „tiszteletre méltó államférfi” öbölbe, ehhez képest kiküzdötte magának a Bajszos Excrementum titulust. A Fideszt jobbító törekvései másfél évtizede elbuktak, aztán mire meglett volna az alapfokú nyelvvizsga, visszarendelték az Európai Parlamentből, és ahogy elődje a helyesírást, úgy ő a környezetvédelmet találta ki surranópályának, és ugyanolyan sikertelenül.
Áder úr, mivel tudom, hogy a hivatala készít sajtófigyelést, és ebben külön figyelmet szánnak bizonyos témáknak, hadd írjam ide csupa nagybetűvel: ÖN NEM LESZ ENSZ-FŐTITKÁR. Értem, hogy okos megoldásnak tűnt, a zöld ügyek meg kellőképpen stratégiai és konfliktusmentes vonalnak, de már nem fog menni. Senki nem veszi be a zöld kampányát, amivel távoli országok hibridkukoricája ellen küzd, de gazsulál megbízóinak itthoni brutális fairtásához. Senki nem hiszi el, hogy elkötelezett az intézményes környezetvédelem iránt, ha olyan kormányt szolgál, amelyik a környezetvédelemnek sem minisztert, sem államtitkárt nem dedikál. A palotája alatt, lenn, egy város fuldoklik a szmogban, maga meg a bajsza fölött álmosan pislogva hallgat. De nem lesz ENSZ-főtitkár azért sem, mert egy olyan rezsim szolgája, amely kifejezetten a nemzetközi szervezetek szétverésében jeleskedik. Tavaly a milliárdos kormányzati gyűlöletkampányban az ENSZ-t is gyalázta a maga pártja.
És ha mindez nincs, sem egy megreformált Fidesz, sem EP-karrier, sem az ENSZ, akkor, mondja, elnök úr, maga minek van? Minek, milyen célból megy be reggel dolgozni, miben bízik, amikor főnöke, Orbán Viktor átküldeti a következő aláírandókat vagy berendeli a Parlamentbe, hogy személyesen mártózzon meg a szégyenben, amit törvényhozás címén művelnek? Minek csinálja ezt az egészet?
