Ceglédi Zoltán: A demokratikus sajtó összefog és az ország megmenekül
Lepöckölte blézeréről az utolsó pihét, behozta táblagépén a friss közvélemény-kutatási adatokat, kinézett a monitorra, majd felszólt a vezérlőbe:
– És akkor tuti, ugye, minden vendég tudja, hogy amint elkezdi, hogy így meg úgy fogjanak vele össze, azonnal leállítom, és vége a beszélgetésnek?
– Igen, Olga, szóltunk. A programjukról fognak beszélni. Nincs összefogósdi.
Az óbudai stúdióhoz képest a város átellenes sarkában, Kőbányán is az utolsó púderfoltokat rakták fel a műsorvezető arcára és csillogó fejére. Lendületesen felpattant a székből, széles mosollyal nyújtott kezet a folyosón várakozó interjúalanynak:
– Nagyon örülök, hogy végre valóban tudunk beszélgetni! Nektek is kínos volt, ugye, hogy mindenki a másikat anyázta, hogy így fogjon össze vele, meg úgy? Hiszen ennél csak fontosabb dolgok vannak, nem igaz?
– Őőőő, igen, Egon, nagyon jó lesz – válaszolta kényszeredetten a Hivatásos Ellenzéki Politikus. Már délután is kényelmetlen helyzetbe került, ugyanis a betelefonálós műsorok sem tettek fel összefogós kérdést. Aki erről akart beszélni, azzal bontották a vonalat. Szegény Andris, minden műsorvezetők legvajszívűbbje a végén már zokogott, hogy ne csinálják ezt, nem akar fájdalmat okozni, de kinyomja, aki összefogást rikolt. Nem úgy a rádió, ahol drága Bolgár úr (őt nem lehet keresztnéven emlegetni, bocsánat) rég tapasztalt lendületbe jött, hiszen hosszú évek után végre újra megbeszélték közös dolgainkat: pattogott telefonról telefonra, mint kottában a triola, itt egy egészségügyi reform, ott egy agrárkérdés, amott szociális ügyek, megbeszéljük! Végre! És itt került rettenetes helyzetbe a Hivatásos Ellenzéki Politikus, ugyanis amint elkezdte, hogy hát a lista meg választástechnikai megoldások, huszonötödik óra, akkor Bolgár úr keresztbe lenyelte, hogy nem erről beszélünk, tudja jól, elnök úr. Megállapodtunk. Az összes nem fideszes sajtótermék összefogott: nem hagyjuk, hogy maguk és maroknyi rajongóik így alibizzenek. Nézze meg, az újságban sincs egy sor sem arról, hogy mit üzent a nem úgy összefogóknak, és azok mit üzentek vissza. Egyetlen portál sem csinált cikket abból, hogyan veszekedtek a Facebookon az összefogásról. Nem dolgoztuk fel az egyik politikus kicsempészett listáját, így a másik reakcióját se. Szóval, térjünk vissza az egészségügyi reformhoz! Miért ilyen elnagyolt a programjában? Hogyan lesz pénz az ellátásra? Mit ajánlanak a háziorvoshiány pótlására, lesz-e co-payment?
Másnap sorra mondták le az ellenzéki rendezvényeket, „nagygyűlést” és klubbeszélgetést (ugyanazt a 40-60 nyugdíjast), ugyanis a sajtó jelezte, hogy az összefogósdiról nem tudósít, meg sem jelenik. A pártszékházakban nyüzsgés kezdődött: berendelték a névtelen bérbloggereket, még be sem fejezhették a nem jól összefogó ellenzékiekről a kellően torz fotók kikeresését. Ehelyett fellapozták a programokat, és életükben először arról írtak, hogy miért lenne jó, ha rájuk szavaznának, ahelyett hogy az a szemét bomlasztó miért nem fog össze velük. Új szavazókat, csatornákat, témákat kerestek – miközben a politikusok egyre magasabbnak tűntek. Kihúzták magukat. Messzebbre tekintettek. A másik szemébe tudtak nézni, és hátat mertek fordítani, tudva, hogy nem vágja bele a kést a másik.
A következő választáson pedig leváltották Orbán Viktort. Úgy, hogy nem fogtak össze. Az összefogósdi bojkottját fenntartó sajtó és saját, újból megtalált tisztességük miatt inkább saját programot írtak, amit nem dobtak ki másnap, csak hogy felállhasson a nulla az egy százalék mellé a hat százalék színpadján. 2022-ben a baloldali és a liberális szavazók is megkapták a maguk listáját, végre senki nem süvöltötte, hogy be a szervezetbe. A fideszes választási rendszerben három lista is vígan elfér. És bár ekkor is a Fidesznek volt a pártok közül a legtöbb szavazója, de a koordinált egyéni jelöltállítás és a szavazatokat maximalizáló különlisták miatt az ezüst- és bronzérmes versenyzők alakítottak koalíciós kormányt.
Hogyan? Hát úgy, hogy 2017-ben a nem fideszes sajtó azt adta karácsonyi ajándékként a nézőknek, olvasóknak, Magyarországnak, hogy többé senkit nem engedett mikrofon elé, nyomtatásba vagy honlapra, aki azért jött, hogy megüzenje a másiknak, hogyan kell összefogni. A sajtó összefogott az összefogósdi ellen, és Magyarország megmenekült.
