Barát József: Ajándék a kiválasztottaknak
Vannak, akik pénzmosodát emlegetnek, más arra gyanakszik, hogy a Fidesz már spájzol: készül lehetséges ellenzéki szerepének finanszírozására. Nem kell velük egyetérteni ahhoz, hogy megdöbbentőnek találjuk a kormány karácsonyi ajándékát, amit a Mathias Corvinus Collegium (MCC) alapítványának adott. A COVID-válság idején, amikor a járvány kezelésében a sereghajtók közé tartozunk, a kormány egy olyan elitképző intézménynek utalt át majdnem százmilliárd forintot, ahol jelenleg kétezer-ötszáz diák tanul.
A Magyar Közlöny december 24-i számában jelent meg a kormányhatározat arról, hogy a tehetséggondozó alapítvány 94 milliárd 535 millió forintot kapott a gazdaságvédelmi programok előirányzatából és a rendkívüli kormányzati tartalékból. A szervezet korábban már hozzájutott a Mol és a Richter részvényeinek 10-10 százalékos állami pakettjeihez, amivel 300 milliárd forint értékű tőke birtokosa lett. Egy év végi alkotmánymódosítás újradefiniálta az állami tulajdont, így a roppant alapítványi vagyon – ahogy Kósa Lajos szokta volt mondani – elveszítette közpénz jellegét. Az alapítvány kuratóriumának döntéseibe a mindenkori kormány nem szólhat bele, a testület önmagát ellenőrzi. Ezt a pénzt már nem lehet visszaperelni.
A gazdaságvédelmi százmilliárdot a kormányközeli elitképző akkor kapta meg, amikor Magyarországon 300 000 álláskereső van. Közülük minden második bevétel nélkül maradt, mert számukra lejárt a támogatás három hónapos időtartama. Az MCC-nek adott pénzből az Európában szokásos kilenc hónapra lehetne emelni a segélyezés idejét. Hasonlóan jó helyen lenne ez a pénz az ápolónőknél is, akiknek az átlagos órabére 1000-1400 forint. Ők azok, akik erejük végső tartalékainak mozgósításával forgatják a gyakran százkilós betegeket, ami a lélegeztetettek esetében életmentő lehet. A nővérektől az új egészségügyi törvény csak elvesz, már 45 százalékuk fontolgatja, hogy elhagyja a pályát. A százmilliárdból ők egy éven át plusz százezer forintot kaphatnának.
Nem kétséges: fontos dolog pár ezer kiemelkedően tehetséges fiatal oktatása. Csakhogy az MCC-nek juttatott pénz nem sokkal kevesebb, mint a teljes hazai felsőoktatás 285 000 diákjának képzésére szánt idei állami hozzájárulás. Persze, hallottuk azt is, hogy az alapítványnak átutalt pénz nem csak egy évre szól. Abból 35, részben határon túli helyszínen akarnak patinás épületeket venni és helyreállítani, hogy megszervezzék tízezer tehetséges Kárpát-medencei fiatal oktatását az általános iskolától a posztgraduális vezetőképzésig. Értjük.
Természetesen vannak súlyos érveink arra, miért rossz, ha a kormánypárti politikusok a saját utánpótlásukra akarják költeni mindnyájunk közös pénzét. Ám ennél is nagyobb bajnak tartjuk, hogy így a felzárkóztatásra szánható forrásokat verik el. Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke kormánymegbízottként csak évi tízmilliárd forintot kapott arra, hogy élhetővé tegyen háromszáz cigány falut. A vidéki tanodáknak tavaly összesen 2,5 milliárd jutott, miközben tudjuk: az iskolás gyerekek többsége Magyarországon már a közeljövőben a mélyszegénységből jön majd. Őket talán a szuperelit fogja etetni, ha képzetlenek maradnak?
Az MCC vezetőképző intézetét dr. Porkoláb Imre altábornagy vezeti, aki felderítőből, hírszerzőből lett NATO–Pentagon-összekötőtiszt, miközben megjárt több jeles amerikai egyetemet is. A tábornok egy interjúban arról beszélt, hogy a Monterrey Akadémián megtanulta: a gerilla-hadviselés az innováció bölcsője. A gerillák által sugallt szervezeti formákra és vezetési módszerekre a mindennapokban is nagy szükség van. Miért vitatnánk? Csak azt nem tudjuk, hogy mihez kezdenek a gerillamódszerekkel az elit főtisztjei, ha egyszer csak kiderül: már nincs mögöttük hadsereg. A legjobbak külföldre menekültek, rengeteg az alkalmatlan, a többi fiatal pedig egyre kevésbé érzi, hogy éppen ebben a seregben lenne a helye.
A cikk a 168 óra hetilap 2021. január 7-i számában jelent meg.
