Tágult a világegyetem az ősrobbanás után
Amerikai kutatók a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást teleszkóppal kutatva észlelték az ősrobbanás első rezgéseinek tartott gravitációs hullámok nyomait.
Először találtak közvetlen bizonyítékot a világegyetemnek az ősrobbanás utáni pillanatokban való tágulására amerikai kutatók, akik a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást teleszkóppal tanulmányozva észlelték az ősrobbanás első rezgéseinek tartott gravitációs hullámok nyomait.
„Ennek a jelnek az észlelése az egyik legfontosabb célja napjaink kozmológiájának és nagyszámú kutató hatalmas munkájának eredménye” – hangoztatta hétfői közleményében a kutatás vezetője, John Kovac, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ szakembere. A munkában a Harvard mellett a Stanford, a Minnesotai és a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech), valamint a NASA bolygókutató központja vett részt.
A gravitációs hullámok létezését majd száz évvel ezelőtt Albert Einstein relativitáselméletében már megjósolta, ám közvetlenül kimutatni azóta sem sikerült senkinek. Nyomainak a teleszkóp által való felfedezése segíteni fogja a tudósokat abban, hogy megértsék az univerzum keletkezését és azt, hogyan tágult a világegyetem galaxisok, csillagok, nebulák, majdnem üres hatalmas terek óriási halmazává – adta hírül a Híradó.hu.
Albert Einstein relativitáselmélete szerint az ősrobbanás feltételezhetően gravitációs hullámok háttérsugárzását is létrehozta, olyan hullámokét, amelyek a téridő finom torzulásaiként ma is kitöltik a világűrt, és információt hordoznak az univerzum ősrobbanást követő legkorábbi állapotáról.
Tudósok évtizedek óta keresik ezeket a gravitációs hullámokat, mivel két elmélet bizonyításának is fontos hiányzó láncszemei: Einstein 1916-ban közzétett általános relativitáselméletének és a világegyetem tágulásáról Alan Guth amerikai fizikus által 1979-ben közzétett elméletnek. Utóbbi szerint a világegyetem keletkezését 13,8 milliárd évvel ezelőtt elindító ősrobbanás – a Big Bang – után a másodperc tíz a mínusz harminckettediken része alatt a gyermekkorú világűr eredeti méretéről sokszorosára, egy atom méretéhez képest egy focilabdáéra, tágult.
A gravitációs hullámokat a szakemberek a Déli-sarkon lévő BICEP2 (Background Imaging of Cosmic Extragalactic Polarization) teleszkóppal kutatták. A berendezés a földről figyeli az égboltot, méri és elemzi a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást, azt a nagyon gyenge sugárzást, amely keresztülhatol a világegyetemen.
Ezt a sugárzást a New Jerseyben lévő Bell Labs csillagászai fedezték fel 1964-ben, és a mai napig ez a felfedezés a legmeggyőzőbb bizonyítéka annak, hogy a világegyetem egy hatalmas, forró robbanással keletkezett. A háttérsugárzás nem egyenletes, a fényhez hasonlóan polarizált, ami az elektronok és az atomok világűrbeli kölcsönhatásának eredménye. Számítógépes modellekkel megjósoltak egy fodrozódó mintát a háttérsugárzásban, amely a várakozások szerint megfelelne az világegyetem tágulásának az ősrobbanás után.
Az amerikai asztrofizikusok nemcsak hogy megtalálták ezt a mintát, hanem fel is fedezték, hogy a vártnál sokkal erősebb. Ez olyan, mintha egy tűt keresnénk a szénakazalban, és helyette feszítővasat találnánk – szemléltette Clem Pryke, a Minnesotai Egyetem szakembere, a kutatócsoport másik vezetője. A felfedezés Nobel-díjat érhet Tom LeCompte, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN nagy energiájú fizikával foglalkozó tudósa szerint. Hozzátette, ez az utóbbi évek egyik legnagyobb horderejű felfedezése a fizika területén.
