Egy „új” politológus véleményéhez

Évek óta olvasom és hallgatom Kéri László politológus eszmefuttatásait. E lapban legutóbb adott interjúját nem tudom szó nélkül hagyni. A társadalom amúgy is pesszimista a politikai jövőt illetően, de ő erre a jelenségre rátesz még egy lapáttal. Ehhez sok segítséget ad a kérdező Szénási Sándor, például a következő, kérdésnek szánt véleménnyel: „Az elfogadottság és az utálat közötti szürke zónában bolyongunk, miközben képtelenek vagyunk eldönteni, hogy hol a kiút?” Majd felteszi azt a kérdést is, hogy „A sokféle lázongó érzület miért nem termel ki új vezetőket, karizmatikus személyiségeket?” Kéri summázott válasza: „Újra megállapíthatjuk, hogy a létező demokratikus ellenzék egyre kevésbé alkalmas a szerepére.” Majd így folytatja: „Nem is értem a médiát, miért szólaltatják meg azokat az embereket, akik évek óta nem képesek újat mondani.”

Valóban én sem értem a médiát, miért mindig olyan pesszimista érzetet keltő régi politológusokat szólaltat meg, mint Kéri László is, aki szintén nem tud újat mondani. A karizmatikus vezetőket hiányolja, és közben olyan személyiségeket említ erre a szerepkörre, mint Horváth András vagy Juhász Péter. Semmi esetre sem megbántva őket és kitartásukat elismerve, de csak a szűk mozgásterületen dolgozó aktivistáknak tartom őket. Nem értek egyet azzal, hogy csak új személyekben lehet gondolkodni, de ha már új szereplőben gondolkodunk, akkor olyat kell említeni, aki beszédében valamennyi társadalmi, gazdasági kérdést meg tudja fogalmazni és magával tudja ragadni a hallgatóságot. A legutóbbi írásomban megneveztem a régi karizmatikus személyiségek (Gyurcsány, Bokros, Bod Péter) mellett Szabó Tímeát, Vadai Ágnest vagy Barabás Richárdot mint új karizmatikus személyiségeket, akiknek hallgattam a médiában vagy egy-egy tüntetésen a beszédeit, ezek alkalmasak voltak a mozgósításra. Végül is nemcsak új személyiségeknek kell jönnie, hanem új, pozitív kicsengést megszólaltató riportalanyoknak és kérdezőknek is, akik növelhetik a választópolgárok optimizmusát: érdemes elmenni választani, és akkor talán még a kiutat is megtaláljuk.

Id. Jókai Oszkár, e-mail