Bombázók helyett mesterlövészek: új gyógyszerek a tüdőrák gyógyításában

A diagnózis: rák. Ez a néhány szó régebben annyit jelentett – bár a betegnek nemigen mondták a szemébe –, hogy nincs menekvés a halálos kór elől, a teljes gyógyuláshoz pedig csoda kell. Gyakran két zárójelentés készült: egy a valós adatokkal és tényekkel a hozzátartozónak, egy megnyugtató pedig a beteg számára. Kevés páciens viselte volna el, ha a tudomására hozták volna, milyen betegségben szenved.

Ahogy fejlődtek a diagnosztikai eljárások és a gyógyítási lehetőségek, úgy szaporodott a rákból kigyógyultak száma. Közülük egyre többen vállalták fel, hogy rákbetegek voltak, példájuk pedig reményt adott, hogy igenis, le lehet győzni a rettegett kórt. A közfelfogás változását mi sem példázza jobban, mint hogy ma már közlik a beteggel a diagnózist – kivéve, ha ő maga kifejezetten kéri, hogy ne tegyék ezt.

Sajnos ebben világelsők vagyunk

Ha viszont a diagnózis tüdőrák, még ma is sokan úgy gondolják, hogy nincs mit tenni. Mert miközben a közvetlen környezetünkben egyre többen vannak, akik kigyógyultak a mellrákból, méhnyakrákból, Hodgkin-kórból és számos más rosszindulatú daganatfajtából, kevés embert ismerünk, akinek sikerült megküzdenie a tüdőrákkal.

Holott sokakat érint. Magyarországon a tüdőrák a leggyakrabban diagnosztizált rosszindulatú daganat, évente körülbelül nyolcezren betegednek meg, és közel ugyanannyian halnak meg benne. Szomorú tény: a tüdőrákos halálozás tekintetében világelsők vagyunk. E daganattípus gyógyításában nem történt olyan látványos fejlődés, mint például mellrákéban, ám az új kezelési módok, így a célzott biológiai terápiák alkalmazásával a tüdőrák bizonyos típusaiban hosszabbodhatnak a túlélési eredmények, ami igen biztató.

Mit mond a szakember?

– A tüdőráknak két nagy csoportja van, a kissejtes és nem kissejtes tüdőrák. Ez utóbbinak is vannak alcsoportjai: a mirigysejtes rák, a laphámsejtes carcinóma és ezen belül az úgynevezett nagysejtes tüdőrák – magyarázza Dr. Ostoros Gyula, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet főorvosa. – Ez a két nagy csoportot biológiai viselkedését tekintve élesen különbözik. Én azt szoktam mondani, hogy tulajdonképpen kétfajta rosszindulatú daganatos megbetegedésről beszélhetünk egy szerven belül.

A rosszindulatú tüdődaganatok a 16-17 százalékát, tehát a kisebbik részét kitevő kissejtes tüdőrák rendkívül agresszív, a kezeletlen betegek nagy része sajnos három hónapon belül meghal. De épp mivel ennyire agresszív, és ilyen gyorsan szaporodnak a sejtek, meglehetősen jól reagálnak mind a citotoxikus kemoterápiára, mind pedig a sugárterápiára.

A sokkal gyakoribb nagysejtes tüdőráknál jóval több eszköz van az orvos kezében a beteg életének meghosszabbítására, ám a végleges gyógyulási eredmények meglehetősen szerények, 10-15 százalékra tehetők.

– A tüdőrák kezelése négy alappilléren nyugszik, ezek a terápiás eljárások komplex stratégiában ötvöződnek– magyarázza tovább Dr. Ostoros Gyula. – Az első a műtét: véglegesen meggyógyítani azokat a betegeket tudjuk, akiknél sikerül teljesen eltávolítani a daganatot. A második a kemoterápia, amelynek két ága van: a hagyományos citotoxikus kemoterápia és a célzott biológiai kemoterápia. A harmadik a sugár-, a negyedik pedig a palliatív terápia. Ez utóbbi célja a kezelés közben kialakuló mellékhatások minimálisra csökkentése, a betegek életminőségének javítása és a fájdalomcsillapítás. A komplex stratégiára azért van szükség, mert csak az egészen kezdeti stádiumban lévő tüdőráknál lehet elegendő önmagában az operáció. Egyéb esetekben citosztatikus kemoterápia és/vagy sugárkezelés is szükséges. A tudományos kutatások és a gyakorlat fókuszában most a citotoxikus kemoterápia mellett a célzott molekuláris kezelés áll. Két vegyületcsoport van, amelyet már a klinikai gyakorlatban is hasznosan alkalmazhatunk: az egyik érújdonképződést gátlók, a másik pedig az epidermális növekedési faktor receptor gátlók csoportja.

A célzott terápia két „mesterlövésze”

Az új gyógyszerek csak a daganatsejtekre hatnak, nem befolyásolják az egészséges, gyors növekedésű sejteket, míg a hagyományos terápiák „válogatás nélkül” pusztíthatják mindkét sejttípust. Épp ezért az új szereknek jóval kevesebb a mellékhatásuk, kevésbé romlik a beteg életminősége.

Az érújdonképződést gátló kezelés az előrehaladott, nem kissejtes tüdőrák esetében meghosszabbítja a beteg életét. A terápia lényege: gyógyszeresen megkötik a daganat által termelt érnövekedést előidéző anyagokat, ezzel megakadályozzák a daganat érképzését. Ha az érellátása megszűnik, a tápanyag nélkül maradt daganat sorvadni kezd. Az érújdonképződést gátló alkalmazásával az eddiginél hosszabb túlélési eredmények érhetőek el, miközben a páciens életminősége nem romlik számottevően. A tüdőrák kezelésében is sikerrel alkalmazott érképződésgátló gyógyszer 2007-ben hazánkban elnyerte a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság által adományozott „Az Év Gyógyszere” díjat.

A kutatók a közelmúltban a daganatsejtek kórosan fokozott sejtműködésnek a hátterében több tumor esetében ― így a tüdőrákok egy részénél is ― olyan molekuláris eltéréseket találtak, melyek terápiás célpontként is felhasználhatók. Az epidermális növekedési faktorok ennek a kóros szaporodásnak az egyik legfontosabb jelátvivő molekulái, melyek speciális receptorokkal kötődnek a sejtfelszínhez. Az epidermális növekedési faktor receptort gátló kezelés célja, hogy a daganatsejtek szaporodása, a daganat növekedésének üteme lassuljon illetve leálljon. Mivel ez a faktor jelentősen nagyobb mennyiségben található a rákos sejteken, mint az egészséges sejtek felszínén, a kezelés révén az egészséges sejtek alig károsodnak. Erre a terápiára különösen a mirigyhám-daganatok egy része egy része reagál jól: előrehaladott, áttétes stádiumban lévő betegek esetében korábban nem tapasztalt túlélési eredmények érhetők el.

A megbetegedések túlnyomó része elkerülhető lenne

A legegyszerűbb persze a megelőzés lenne. A tüdőrákok 85-90 százalékáért ugyanis a dohányzás a felelős, és csupán 10-15 százalékban fordul elő olyanok között, akik sosem dohányoztak.

– Extrém eset, ha soha nem dohányzónál kissejtes vagy laphámsejtes tüdőrák alakul ki – mondja Dr. Ostoros Gyula. -- Az adenocarcinóma esetében viszont nem annyira ritka. Leegyszerűsítve így mondanám: tíz tüdőrákosból egy nem dohányzik, tíz dohányzóból viszont egy-kettő tüdőrákot kap élete során, vagyis 10-20 százalékos esélye van betegségre. Ez hatalmas arányszám.

Főképp, ha figyelembe vesszük azt, ami nem szerepel ebben a statisztikában: hogy sok dohányosnak egyszerűen „nincs ideje” tüdőrákot kapni, mert hamarabb belehal a dohányzás valamely más szövődményébe, például infarktusba.

A főorvos úr szerint ha varázsütésre most mindenki abbahagyná a világon a dohányzást, akkor 20-25 év múlva a jelenlegi szint 10-15 százalékára esne vissza a megbetegedések száma. Igen, ennyi idő kellene hozzá. Mert igaz, hogy a dohányzás abbahagyása után minden évben egyre csökken a tüdőrák kialakulásának a valószínűsége, de a volt dohányosnak 20-25 évig még mindig nagyobb esélye van rá, mint annak, aki sosem dohányzott. Az is igaz viszont, hogy jóval kisebb, mintha nem szokott volna le, tehát mindenképpen érdemes felhagyni ezzel a káros szenvedéllyel.

Ki védi meg a vétlen áldozatokat?

Vannak, akik mások füstjét kénytelenek szívni, ők a passzív dohányosok. Becslések szerint a nem dohányzók mintegy 25 százalékánál a passzív dohányzás a nem kissejtes tüdőrák kiváltó oka. És bár hazánkban is érvényben van a nemdohányzókat védő törvény, betartását nem túl nagy vehemenciával ellenőrzik. Máskülönben nem fordulhatna elő, hogy munkahelyeken egy dohányos vagy csupán elnéző főnöknek „hála” minden áldott nap rákkeltő füstöt lélegezzenek be a vétlen nemdohányzók. És ha szólni mernek, még ők a hisztis szekántok, akiket azonnal lehurrognak…

Éveket az életnek

Amíg az ember egészséges, gyakran gondolkodik így: Ugyan, mit érek vele, ha ezekkel az új, célzott terápiákkal nyerek néhány évet, ha nem tudnak teljesen meggyógyítani? A betegség viszont felülírja ezt az érvelést.

– Az illető személyiségétől függ, mennyre akarja, mennyire képes felvenni a harcot a betegséggel – mondja Strommer Szilvia, a Magyar Rákellenese Liga lelki segélyszolgálatának vezetője. – És függ attól is, hogyan hangzik el a diagnózis – teszi hozzá. -- Fontos szerepe van ezeknek a mondatoknak, hiszen szinte minden beteg pontosan visszaemlékszik arra, hogy hogyan közölték vele a hírt.

Utal arra, hogy egy betegjogi konferencián kitűnő előadást hallott Dr. Pilling János magatartáskutatótól arról, hogyan kell közölni a rossz hírt. A szakember arra buzdított, hogy kerüljük meg a tények közlését, hanem azt hangsúlyozta: nem mindegy az időzítés. Nem mindegy, hogy egyszerre zúdul-e minden a páciensre, vagy van ideje kérdezni. Sokszor az orvos is menekül egy kicsit a rossz hír közlésétől, próbálja rövidre zárni a kommunikációt, kérdések és kétségek között hagyva így a beteget.

– Az remény sokáig éltet – mondja Strommer Szilvia. – És ma olyan ugrásszerű fejlődést látunk az onkológiai gyógyszerek terén, hogy bizony nagyon igaz az is, hogy aki időt nyer, életet nyer. Mert elképzelhető, ha néhány évvel meghosszabbodik az élete, addigra még hatékonyabb készítmények lesznek.