Németh Kristóf szívbemarkoló története Benedek Miklósról: Szégyelltem magamat, hogy összekevertek imádott Tiboroddal

Németh Kristóf azt is elárulta, hogy egykori tanára, Benedek Miklós mire készült a halála előtti időszakban.

2024. január 10., 08:10

Szerző: 168

Németh Kristóf szívbemarkoló története Benedek Miklósról: Szégyelltem magamat, hogy összekevertek imádott Tiboroddal

A Barátok köztből is ismert Németh Kristóf annak idején Benedek Miklós osztályába járt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A kedd reggel elhunyt színészlegenda és egykori diákja közötti szoros viszonyra utalt, hogy Németh Kristóf a keddi gyászhír hallatán azonnal posztolt egy rövid megemlékezést, majd nem sokkal ezelőtt egy újabbat.

Ebben szerepel egy rövid, de szívbemarkoló történet, sőt, Németh Kristóf azt is elárulja, Benedek Miklós mire készült az utóbbi hetekben-hónapokban:

„drága Tanár úr! Kedves Micu!
Két hete azt mondtad, hogy »öregszem, Kristóf«, ami egy biztató mondat volt... Készültél a Nagy Műre, a könyvedet írtad, készültél ismét vissza a színpadra és azt mondtad, hogy hamarosan találkozunk. Emlékszel, amikor együtt eveztünk a Dunán és utánunk kiabáltak, hogy: »Hajrá Benedekék«? Te mosolyogtál én meg szégyelltem magamat, hogy összekevertek imádott Tiboroddal, akinek a nyomába sem érhettem...
Ha nem Te indítasz osztályt a Színművészetin annak idején, akkor engem sose vettek volna fel szerintem, hittél minden növendékedben és igazi Mesterünk voltál. Megengedted és partner voltál abban a szemtelenségben, hogy rendeződ lehessek egyetemista tanítványodként. Rendeztél színházban, játszottunk együtt és az igazgatód lehettem. Azon kevesek egyike voltál, akik bármikor kiálltak mellettem, persze éles kritikával illettél mindig, amiért örökké hálás leszek.
Ritkán beszélgettünk az utóbbi időben, de bármikor kerestelek, ott folytattunk, ahol a legutóbbi vesszőt letettük és azt hiszem mindig tudtad, tudod, hogy mennyire szeretlek! Példaképem, Mesterem, Ó, kapitány, kapitányom! Hiszem azt, amit lelkipásztor Keresztapámtól tanultam, hogy a halál nem pont, hanem kettőspont...”

A fenti megemlékezéshez egy olyan közös fotó tartozik, amin Gálvölgyi János is szerepel.