Gálvölgyi János szülei igen szigorúak voltak: ezt kellett felmondania minden lefekvés előtt

Gálvölgyi János egy friss interjúban azt is említi, hogy magázta a szüleit.

2024. május 27., 09:43

Szerző:

Gálvölgyi János ezúttal Kadarkai Endre vendége volt: másodszor szerepelt a Szavakon túl című műsorban. Az alább megtekinthető YouTube-os verzióban többek között a szüleiről is beszél.

Gálvölgyi János szigorú neveltetést kapott

Gálvölgyi János 1948-ban született, tehát az ötvenes években volt gyerek, a hatvanas években volt kamasz és fiatal felnőtt. A friss interjúban a nevelkedésére tekint vissza, és el lehet mondani, hogy a szülei meglehetősen szigorúak lehettek még az akkori viszonyokhoz képest is.

„Én magázódtam a szüleimmel. Ami nekem borzasztó fura volt, mert volt olyan barátom, aki tegeződött a szüleivel. Náluk olyan felszabadult, jópofa, nevetős volt az egész – nálunk nem. »Csókolom, anyuka«, »csókolom, apuka...«”

Gálvölgyi János hozzáteszi, hogy olyan nem volt, hogy az édesapjával leült volna egy jót beszélgetni, igaz, ő különben is inkább mamás volt.

„Magányba lettem szorítva, mint egy öreg, ellenálló kommunista”

– tekint vissza Gálvölgyi János nagyrészt egyedül töltött gyerekkorára. Mint meséli, egyedül, magának vetített diafilmeket, azt játszotta egyedül, hogy egy nagy közönségnek vetít a moziban. Hozzáteszi, hogy a leginkább a mai napig egyedül szeret lenni, négyfős társaságban még elvan, ha nyolcnál többen jönnek össze, akkor viszont kifejezetten feszeng.

„Nem vertek, semmi ilyen nem volt, de szigorúság volt. Kézmosás, tisztaság... Azt soha nem felejtem el, hogy volt egy hosszú időszak, hogy mielőtt lefeküdtem, már pizsamában meg kellett állnom apám előtt és azt mondtam: »1x7=7, 2x7=14, 3x7=21, 4x7=28...« Elmondtam a szorzótáblát és visszafelé elmondtam. Utána volt fekvés. A szorzótáblát tudom is. Ha mást is kérdezett volna, akkor talán műveltebb lennék.”

Hozzáteszi, hogy egyszer azért kapott egy nagy pofont az édesapjától, azért, mert elkésett. Gálvölgyi János azóta is mindenhova pontosan érkezik, sőt, nem is pontosan, hanem általában fél-egy órával előbb.

Az egészségi állapotáról is beszélt

Gálvölgyi János a tavalyi betegségére visszaemlékezve arról is beszél, hogy megtanulta, mennyire fontos, hogy az ember tudja értékelni az életet. Ezzel kapcsolatban így fogalmaz:

„Örülni kell annak, hogy süt a nap, hogy jólesett az étel, hogy ma nem szédülök. Ezeket a pici örömöket próbálom felnagyítani, nem mindig járok sikerrel. Az ember ilyenkor rájön arra, hogy egy csettintés alatt mindennek vége lehet. Viszont az a jó benne, hogy ha bekövetkezik, nem fogsz tudni róla, akik maradnak, azoknak kellemetlen a dolog. Ilyen félelmem nincs.”

Alább találja a teljes interjút.

(Kiemelt kép: YouTube/Kadarkai Endre)