Borbás Marcsi: „Felszaladt rám néhány kiló” – ezt iktatta most ki az étrendjéből a Gasztroangyal a jó alak érdekében
Borbás Marcsinak ezzel kellett felhagynia, hogy régi alakját visszanyerje.
Borbás Marcsi a Meglepetés magazin legújabb számának (egyik) címlapsztárja. A Gasztroangyal néven is ismert médiaszemélyiség az interjúban gyerekkoráról mesél részletesen, de azt is említi, hogy az utóbbi időben némi életmód-változtatásra kényszerült a testsúlya miatt.
Borbás Marcsi vidéken nőtt fel, és az ezzel kapcsolatos nyilatkozata valamelyest arra emlékeztet, ahogyan Rubint Réka beszél saját gyermekkoráról. A Gasztroangyal így fogalmaz a friss interjúban:
„bár földműves családként nem vetett fel a pénz bennünket, mégis embertelenül jó gyerekkorom volt. Semmi nem az anyagiakról vagy a külsőségekről szólt. Egy kis ruhácskában és egy nadrágban töltöttem a nyarat, nem állt halomszámra a ruha a szekrényemben, mégsem éreztem magam kevesebbnek a többieknél, mert mindannyian egyenlőek voltunk.”
Borbás Marcsi azt mondja, hogy bár rengeteget dolgozott abban az időben, mégis gyönyörű emlékként maradt meg számára a gyermekkora:
„már kislányként is sokat dolgoztam, a szüleimnek segítettem a földeken. Senki nem kérdezte, mit szeretnék csinálni, ott kellett helytállnom, ahol éppen szükség volt rám. Én leginkább a veteményesben tüsténkedtem. A paradicsomtól a gyógy- és fűszernövényekig mindent termesztettünk, és ami a legjobb volt, hogy mindent együtt csináltunk a családdal. A nagyszüleimmel, szüleimmel, testvéremmel mentünk végig a kukoricasorokon, és hajnaltól sötétedésig szedtük be a termést, közben folyamatosan beszélgettünk és nagyokat nevettünk. Aztán délben megbújtunk az egyik árnyékot adó nagy fa alatt, és hideg sült oldalast ebédeltünk frissen szedett paradicsommal és paprikával. Fantasztikus volt.”
Az interjú egy pontján Borbás Marcsi azt is bevallja, az utóbbi időben változtatni kényszerült az életmódján, illetve az étrendjén, hogy az eddigi alakját megtarthassa. Így beszél erről:
„bár tíz éve tartom a formámat, az utóbbi időben mégis felszaladt rám néhány kiló. Mi tagadás, a kenyérsütés nem éppen a legdiétásabb hobbi, úgyhogy másfél évvel ezelőtt elbúcsúztam a péklapáttól, mert muszáj volt egy kicsit visszafognom a kalóriafogyasztást. Igaz, sosem leszek cérnaszál alkat, de nem is szeretnék az lenni, ki vagyok békülve a külsőmmel. Ám az elkövetkező tíz évben is szeretném magam jól érezni a bőrömben, ezért olykor áldozatokat kell hozni. Most a kenyér bánta, a kertem viszont nagyon hálás a plusz törődésért.”
(Kiemelt kép: dfp.hu)