Túl a porrongyon
Ezúttal a skandináv sablon elmaradt: sem egy tisztességes gyilkosság, sem egy bolondos öregúr, sem egy fekete humorú dráma nem kavarja a históriát. Hát akkor mi történik? Egy 63 éves asszony rájön, hogy elhibázta az életét. Minden perce be volt osztva és el volt kótyavetyélve. A tisztaságmániás nő életén nagy foltot ejtett érzéketlen férje, aki fiatalabbal csalta a rendszerető, szolid hitvest. Ő, megtudván az igazságot, világgá megy.
De hát hova mehetne a maga éveivel, konyhai tapasztalatával, szelíd belenyugvásával? A harc nem neki való. A munkaközvetítőben sajnálkozva Borg faluját ajánlják. Tespedt világ, valahol a térkép szélén, a svéd isten háta mögött, túl a kalapácsos Thoron, túl életkedven, célokon. Mint „ifjúságisnak”, neki kell foglalkoznia a nehezen kezelhető gyerekekből álló focicsapattal is. És Britt-Marie e téren abszolút kezdő. A férje még a vacsorát is félbehagyta egy-egy mérkőzés kedvéért, ám asszonyának minden idegen maradt, ami túl volt a porrongyon.
Bevackol hát a törött ablakú sportházba, megpróbálja a gyerekeket befogni. Ami annál is nehezebb, mert az ifjú labdarúgók többsége migráns családból jött. A faluban sok a színes. Az esély a sikerre elég kevés.
Aztán eljön a meccs. Nem mondom meg a végeredményt. De olyan, hogy erre aligha lehetne fociakadémiát alapítani, stadiont építeni. Ám ez talán meg sem fordul a fehér és fekete bőrű svédek fejében.
A film halovány, illusztratív. Nem eleven konfliktusok szorítják a szereplőket (pedig ugye tudjuk, kik!), inkább kiagyalt élethelyzeteket mutat fel a sztori, azokat is erősen szűrve, desztillálva, szelídítve. Mindenki jó. Legfeljebb picit rossz. De azt is meg kell érteni – mondja a film.
Ennél bonyolultabb filozófiákkal is találkoztunk már…
(Az Itt járt Britt-Marie című svéd filmet Tuva Novotny rendezte unalmasra.) / Bölcs István
