Tigris a golfpályán
Egyszerű időrendben haladva ismerhetjük meg Woods életét: először a csodagyerekből csodagolfozóvá váló fiú történetét, majd a mi-a-csuda-ez-a-szexbotrány és a csodálatos visszatérés narratíváját. Az első rész még érint személyes és társadalmi kérdéseket (ezekre mindjárt kitérünk), a második epizódra azonban látványosan elfogy az ihlet, a botrány és a felemelkedés toposzai válnak uralkodóvá, Woods maga pedig nem több egy üres felületnél, akire a nyilatkozók mindenfélét rávetítenek.
A Tiger elgondolkodtató archív felvételekkel indít: a még totyogó kisfiú mint golfzseni szerepel egy amerikai show-műsorban, apja pedig tálcán kínálja a riportereknek a nagy dolgokra hivatott kisgyereket. Megtudhatjuk, hogy Tiger reflektorfényben nő fel, és sokkal szűkszavúbban nyilatkozik a kamerának, mint Earl Woods, aki egyszerre az apja, az edzője és a legjobb barátja. Számos felvétel idézi meg Woods sikereit, valószerűtlenül pontos ütéseit, a növekvő sikert és izgalmakat, az őt övező egyre nagyobb felhajtást: Woods a tökéletes sportoló és a tökéletes családapa képét mutatja.
A dokumentumfilm felvillantja annak a jelentőségét, hogy a golf konzervatív fehér közegében óriási volt a teher a fekete Woodson, többféle társadalmi elvárásnak kellett egyszerre megfelelnie. Röviden megismerjük a Nike és Woods első együttműködését, amely egy provokatív reklámban öltött testet, azonban a film egy idő után elengedi a sport és a rasszizmus témáját, a nézőben azonban hiányérzet marad. Sokkal fontosabb ez a kérdés, sokkal több mindent meg lehetne vizsgálni. A Woods és az apja közötti szoros, egyszerre sokat adó és traumatizáló kapcsolat az első rész egyik fontos témája, amely a második részben is visszatér: bár az apa-fiú kapcsolat megromlott, Earl Woods halála után Tiger kommandós kiképzésbe menekül. A rendezők igyekeznek rákérdezni arra, hogy mennyire a saját céljait és mennyire az apja álmait valósította meg a kisgyerek, aki nem próbálhatott ki más sportot, vagy akinek későbbi baráti és romantikus kapcsolatait igen erősen irányították a szülei. Ugyanígy elgondolkozhatunk azon, hogy vajon a kicsapongó apa mennyire szolgált átörökített mintával a később szexbotrányokba keveredő Woods számára – úgy érzem azonban, a film nem bontja ki eléggé ezeket a szálakat. Csak elmeséli őket, de tartózkodik attól, hogy rámutasson az összefüggésekre.
Hiányérzetemnek az is okot adhat, hogy a megszólaló beszélő fejek kiválasztása kevés kivételtől eltekintve önkényesnek hat: kevés Woodshoz közel álló ember nyilatkozik, sok a riporter, az újságíró, akik kompetensek a szakmai siker kommentálásában, de Woods magánéletének értelmezésében a hitelességük megkérdőjelezhető. A második részre egyértelműen dominálni kezd a szenzációhajhász bulvárlap, a National Enquirer szólama – ők leplezték le Woods házasságon kívüli kapcsolatait. Woods barátairól pedig kiderül, hogy már nincs élő és aktív kapcsolatuk a golfozóval. Az egyik leghitelesebb megszólaló volt fegyver-, pontosabban golfütőhordozója, Steve Williams, aki tizenegy éven át valóban közeli kapcsolatban volt Woodsszal, és sokat mesél arról, milyen volt közelről megélni a sikert és a fájdalmat, sőt, egy különösen őszinte pillanatban megrendülve vall arról, hogy nyomasztja a saját esetleges felelőssége abban, hogy Woods magánélete távol áll az ideálistól.
Steve Williamsszel azonban ma már szintén nem áll szóba a golflegenda, Williams elmesélése szerint egyik pillanatról a másikra ki lett rúgva. A kapcsolatok hirtelen megszakadásának motívuma felerősíti a dokumentumfilm legérdekesebb és legelgondolkodtatóbb állítását, a siker és a kudarc összekapcsolását: az érzelmek elfojtásának, a világ kizárásának köszönheti Woods a legendás koncentrálóképességét. Woods a magánéletében sem fejezte ki az érzelmeit, és mintha több párhuzamos életet élt volna, amelyeket hermetikusan elzárt egymástól. Sportolói szárnyalását és magánéleti bukását ugyanaz a küzdési mechanizmus okozta. / Szép Eszter
(Tiger, 2x90 perc, HBO GO)
