Tibi atya a soros?

A média elfoglalására vonatkozó Fidesz-terv a helyi sajtó és rádió területén már megvalósult, a televízió és az online bekebelezése viszont még fejtörést okoz a pártnak. Sőt a köztéri plakátok körül is megy a hercehurca – Simicska Lajos minapi graffitis akciója azt is megmutatta, hogy a szabályozást mind ez idáig jórészt politikai motivációk határozták meg. A kormány legfőbb célja a közbeszéd tematizálása és irányítása, melynek következtében a sajtó egyre inkább a politika eszközévé silányodik.

2017. október 9., 09:16

Szerző:

„Simicska graffitizni is részeg volt, a beosztottját kérte meg rá!” – ezzel a címmel kommentálta a kormányközeli bulvárlap, a Ripost az oligarcha minapi veszprémi akcióját. A cikk így folytatódik: „Pillanatnyi elmezavar? Egy mentálisan elbizonytalanodott ember kiszámíthatatlan cselekedete? Sokan találgatnak ma reggel óta. A jobbikos milliárdos kedd hajnalban Veszprém utcáin hőbörgött – ki tudja, mennyi alkohol befolyása alatt – kezében egy festékszóró flakonnal.” E rövid szövegrészlet önmagában ábrázolja, miként működik a Fidesz-média: a politikailag elkötelezett bulvárlap minden bizonnyal a Rogán-féle propagandagépezet iránymutatása alapján és a Századvég által meghatározott panelek – jobbikos, részeg, elborult milliárdos – szerint írta cikkét, amit aztán átvett a tömb többi tagja: az Origo, a TV2, a 888.hu, a közszolgálati csatornák és a helyi sajtó.

A politikai bulvár amúgy is nagy hangsúlyt kap a Fidesz eszköztárában, használják sajátjaik sztárolására és az ellenfelek lejáratására. Utóbbira példa Vona Gábor szórványos lebuzizása vagy Volner János korábbi bozótügye. Forrásaink azt mondják: bár a Fidesz mérései szerint a politikai bulvár Magyarországon kevésbé népszerű, mint külföldön, a tisztán politikai hírekre kevésbé fogékony választókhoz el lehet így jutni.

De térjünk vissza Veszprémbe! Kérdés, mi vitte rá Simicskát a hajnali pingálásra. Bár tudatosan kerüli a nyilvánosságot, ezúttal a két és fél évvel ezelőtti, közte és Orbán Viktor között nyílt háborút kirobbantó G-napi megszólalását ismételte meg festékfújóval. Hozzá közel álló forrásokból úgy tudjuk: tervezetten cselekedett, a médiahekkel akarta megmutatni, ő is képes tematizálni a sajtót.

A G-nap után Simicska gyorsan elveszítette médiaérdekeltségeinek és bevételeinek jelentős részét. Elbukta országos rádióját, amikor a Médiatanács nem hosszabbította meg a Class FM frekvenciaengedélyét, be kellett zárnia ingyenes napilapját, a Metropolt, állva maradt orgánumaiból eltűntek az állami hirdetések, kormánypárti politikus nem teszi be a lábát a Hír TV-be, a Magyar Nemzetben nem nyilatkoznak. Plakátbiznisz terén is bajban van, bevételei visszaestek, sőt a kormánypárt kétharmados többség híján a településkép védelméről szóló feles törvényben, direkt Simicska ellenében szabályozta újra a plakátpiacot a Kósa Lajos által „lex csicskának” becézett rendelkezéssel.

Ellencsapásul és persze fricskaként a Fidesz „társadalmi célú reklámként” eladott Soros-kampányára és nemzeti konzultációjára Simicska cége, a Mahir oszlopain megjelent „A nép nem betiltható, de a kormány leváltható” politikai hirdetésnek nem minősülő, „társadalmi célú” szöveg. Utóbb, kopírozva a Jobbik béruniós kezdeményezését, szintén társadalmi célú üzenetnek minősítve „Bérunió – európai polgári kezdeményezés” hirdetések kerültek ki. Kósa Lajos erre azzal reagált, hogy „a hülyeség nem betiltható”, és a Fidesz nem foglalkozik azzal, hogy bezárja a jogszabály kiskapuit. Ám mégis léptek, Lázár János utasítására a kormányhivatalok külön erre a célra létrehozott munkacsoportjai mérik fel a területükön elhelyezett reklámhordozókat. Közben a Jobbik azt állította, a pártnak járó állami támogatásból, részletre vásárolt ezeregyszáz plakáthelyet, majd előjött a „Mindennek van határa” kampánnyal: Simicska plakáthelyeire Orbán Viktor, Mészáros Lőrinc, Habony Árpád és Rogán Antal arcképével fölkerült a Gengszterek című hirdetés. A kormány erre már erőből reagált: a megyei kormányhivatalok sorra kézbesítették Simicska reklámcégének a plakátokat jogszabálysértőnek tituláló határozatokat. Az oligarcha pedig közleményt adott ki, miszerint: „A hatalom a nyílt, leplezetlen erőszak útjára lépett, ezért a mai napon a jelzett körülmények fennálltáig közterületi cégeim vezetőit arra kértem, hogy politikai és közéleti tárgyú hirdetés közzétételére vonatkozó megrendelést ne vegyenek fel, illetve ne teljesítsenek.”

Simicska cégeinek mintegy háromszázmillió forintos bírságot kell fizetniük. Simicska ezen előzmények után vágott neki a veszprémi éjszakának. Ami az Orbánnal való összeveszésének okait illeti, az egyik ütközőpont éppen a sajtó volt. Simicska állítólag azt akarta, hogy erősödő kormányzati befolyás mellett hagyjanak némi teret az ellenzéki orgánumoknak is. Orbán viszont a 2014 utáni kétharmad birtokában nem kívánt kegyelmezni, másrészt állítólag Habony Árpád hatására úgy döntött, a finkelsteini elvekre épülő, külföldön már bevált, folyamatosan ellenségképet gyártó, sulykolós, elnyújtott és erős kormányzati kommunikációt szeretné látni az általa a politika kiszolgálójának tekintett sajtóban. A recept hozzávalói ismertek: lejáratás, álhírgyártás, szivárogtatás, a politikai bulvár erősítése, magánügyek megszellőztetése. Az eszközök: a pártos Médiahatóság, a lojális Gazdasági Versenyhivatal, a fideszes irányítású Állami Számvevőszék, a közpénzből hirdetésekkel kitömött orgánumok, a nem kormánypárti lapok újságíróinak ellenségként való beállítása és nem utolsósorban az új oligarchák feltőkésítése, majd rászabadításuk a médiára. A feladatra Mészáros Lőrincet és Andy Vajnát jelölte ki Orbán.

Bár igaz, hogy Andy Vajna TV2-je és az évi 80 milliárdból működő közmédia már kormányzati tempóban kommunikál, fideszes forrásaink szerint a televíziózásban további térnyerésre törekszenek. Ám az RTL Klub homokszem a gépezetben. Segítőink azt mondják: a direkt az RTL-re szabott reklámadónál azt hitték, ez a csata is nyerhető, ám Orbán falnak ütközött. Az ok az RTL erős nemzetközi tulajdonosa, aki Orbánékkal szemben képes volt megvédeni a csatornát. A Simicska által tulajdonolt Hír TV pária a kormány szemében, helyette a Mészáros Lőrinc tulajdonába került Echo TV-t építik.

Forrásaink a közbeszéd tematizálására a CEU-ügyet említik az egyik legszemléletesebb példaként. Első lépésként bedobták, hogy „Sorosnak még az egyeteme sem törvényes”, majd a kormánymédia és a sajtótájékoztatókon fellépő kormánytagok hada elkezdte nyomni a „Soros-egyetem” kifejezést. Az ellenzéki sajtó, a szakértők, a véleményvezérek felvették a kesztyűt, végül a teljes média erről beszélt. A kormányüzenet pedig minden választóhoz eljutott. A propaganda a következő szakaszban már azt pörgette, hogy a kormány megvédi a magyar embereket Sorostól, küzd az országért, az EU-val, sőt még az Egyesült Államokkal is felveszi a harcot.

A folyamat mellékszála, hogy ellenzékinek titulált újságírókat ellenségnek állítanak be, és nyomást gyakorolnak rájuk. „Gyöngyszem” a 888.hu A lista: bemutatjuk Soros propagandistáit című cikke, amelyben azokat „a Magyarországról tudósító nemzetközi médiamunkásokat” vették lajstromba, akik „a szakmaiság leple alatt Soros és egyéb megbízóik érdekeit képviselik”.

Mégis a Fidesz szempontjából a legbizonytalanabb terület az online, különösen a közösségi média. A folyamat az Origo bekebelezésével, a 888.hu indításával és a Pesti Srácok támogatásával itt is halad, de az Index, a 24.hu, a HVG.hu és a 444 továbbra is fejtörést okoz. Jellemző, hogy az Index újságíróinak Németh Szilárd Fidesz-alelnök a sajtótájékoztatóin a tulajdonos Simicska Lajosra utalva rendszeresen azzal válaszol: „kérdezzék meg a gazdájukat”. És ott vannak még az olyan virtuális véleményvezérek, mint Tibi atya vagy a macska képében jelentkező Erzsi for prezident, amelyek a fiatalok között rendkívül népszerűek. Kérdés, ellenük milyen eszközöket vet be a kormányzat. Mert erre egyelőre még nem találtak választ. / Lampé Ágnes