Kosztolányi-morzsák

A nagy siker, A szegény kisgyermek panaszainak első, szinte mértéket szabó versét túldramatizáltnak, a kötet hangulatától elütőnek éreztem. Hogy kerül ide a mutatványos panel, a „Mint aki a sínek közé esett… / És általérzi tűnő életét…”? Itt olvasható a válasz: az édesapja meglátogatta egyetemista fiát, majd a reggeli gyorssal visszautazott Szabadkára. Kosztolányi kikísérte. S mire hazaért, már beletelepedett a hajnali pályaudvar képe és hangulata. Meg a múlt. Amit az apa megjelenése idézett fel, s a nosztalgia: a gyermekkor.

Kosztolányi következetes volt. Ha színes tintákról álmodott, azt összehozta a modern technikával is. Írógépébe zöld színű festékszalagot hozatott Amerikából, hogy kedvére való, „színhelyes” leveleket postázhasson. Számos lapinterjút is adott, hiszen érdekes, közismert ember volt. Egyikben elmondja, hogy amikor megbízták Calderon egyik verses játékának magyarításával, sebtében megtanult spanyolul, ugyanis röstellt volna nyersfordításból, másodkézből dolgozni.

Meglepő lehet, de a magát homo aestheticusnak nevező lírikus igen nagyra tartotta az avantgárdista Kassákot. Első három kortárs írónk egyike, mondja róla, akinek életrajzi vallomását szeretettel forgatta. Hozzátette: „én a magyar aranykorban szerettem volna élni, születni 1867-ben, meghalni 1914 júniusában, szívszélhűdésben”. De szép is lehetett volna…

Kosztolányiné Harmos Ilona tehetséges színésznő volt, s Görög Ilona néven publikált is, jókat, jó helyeken. Eredeti családneve a magyarosítás előtt Schlesinger volt. A nyilasterror idején számos atrocitás érte. 1945 után belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd az MDP-be, és tanácstag is lett a holdvilág mosolyú „lenge lány”, aki 31 évet élt özvegyen.

(Kosztolányi Dezső: Mindent bevallhatok. Kötetben meg nem jelent írások és más újdonságok. Jaffa Kiadó.) / Erdélyi S. Gábor