Ignotus

Választott nevével ellentétben sosem volt „ismeretlen” (ahogyan ma mondják: „no name”). Jó hírű újságíró volt, kritikus, költő, író. S mindenekelőtt: szerkesztő. A Nyugat főszerkesztője 1908 és 1929 között. Főségét elfogadta Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi, Móricz Zsigmond s a többi klasszikus is.

Magyarországon a szerkesztőnek nincs nagy becsülete. Egy utcai garabonciás több respektet tud maga köré kavarni, mint a redaktor. Miért, hát mit is ér az, hogy valaki darabokból összerak egy képet, egy történetet? Mi ebben a kunszt?

Értők szerint: Ignotus és Osvát nélkül nem lett volna modern magyar irodalom.

A nagy kritikus, Ignotus vizsgálódás tárgyává teszi a „nagy háború” egy esztendejét, az elsőt. Egyet a harcias ezerből. Látja, hogy a balkáni háborúk mi vérszomjat teremtettek Európában. Ebben a felfordulásban ő is megadja magát a sodornak: „mindig legyünk katonák”. A tartalékos magyar hazafi, nacionalista, imperialista, militarista, sőt sovén is abban érdekelt, hogy a Monarchia megmaradjon. Bár sok kifogásunk volt belső elmaradottságunk ázsiaisága miatt, de a harcban a németek mellett a helyünk, akik céltudatosabbak a megbízhatatlan franciáknál, a „gyülevész angoloknál”.

„A háborúba a magyar is beleviszi tehetségét, lelkét, törekvéseit.” Itt feljajdul bennünk az utókor: mi már a következményeket is ismerjük. A hadirokkantakat, a menekülteket, a foglyokat. A trianoni tragédiát. Mi, túlélők, már tudjuk, mi van a lövészárkon, a gránáttölcséreken, a katonatemetőkön, a huj, huj, hajrán túl.

Szerencsére Ignotus e könyvének stílusa nem igazán szuggesztív. Inkább száraz, értekező prózához való. Csak dokumentumértékű, nem hatásos toborzó. Itt-ott gorombán általánosít, téved, túlértékel.

Bizony, jobb volt a maga nemében A Nyugat!

(Ignotus: Egy év történelem. Athenaeum Kiadó, Szépmíves sorozat.) / Erdélyi S. Gábor