Ha

A világ így kerek. Ha elveszel belőle akár csak egy fagylaltnyalatnyit, ha hozzáadsz valamit, árnyalatnyit, már nem a régi. Ha elég vállalkozó kedvű vagy, bátran kihagyhatod az egyetemes történelemből a kis növésű, ambiciózus korzikai tüzértisztet, csak akkor nem tudjuk, hogyan ért véget a francia forradalom, és mit keresett Svédország trónján Bernadotte, miképpen menekült Batsányi János Párizsba. Ha viszont hagyjuk pluszként, hogy Zrínyi Miklós kikeljen haló porából, s Pestre induljon hadaival, abból meg Mikszáth formált másik történetet, az Új Zrínyiászt.

Tegyük fel, hogy a hálátlan világ elfelejti a Beatles zenéjét. Kihullik. Nyoma sincs. Még a világháló sem tud róluk. Nincs sem sárga tengeralattjáró, sem Yesterday. Akkor mi van? Az űrt a természet kitölti. Például egy közepes zenész fejében valahogy megmaradtak a dallamok, és ő eljátssza őket. Lehet? Ja, szinte mindent lehet. Csak persze következményei vannak ennek is.

Ebben a rendhagyó karrierfilmben nem egyszerűen belemegy a nagy szalámitöltőgépbe a naiv kisember, az amatőr muzsikus, majd néhány kurblizás után elöl kiesik a világsztár. Rafinálva, azaz kifinomodva. Láttunk már ilyet százat. Itt – s ettől szép – minden macskakörmök közé kerül, a zene mellé látványosan odafér a szociálpszichológia, a tömeghisztéria, a marketing meg a többi. Az angolok jól tudják ezt megmutatni. Nemcsak a király meztelen, de a királyné is. Meg az udvar.

A gazdátlanná vált kultúrjavak (nevezzük így) elsajátítása persze nem megy konfliktusok nélkül. Mit? Hogy főhősünk lopna? Tolvaj lenne? Kell rá megoldás. Így aztán Jack Malik nyilvános vallomást tesz, gyón s szeret.

Szerencsére nem amerikaiak csinálták meg a Beatles nélküli Beatles történetét, akik alighanem direktben sulykolták volna, ami itt csak játék.

(A Yesterday című kellemes csalódást okozó filmet Danny Boyle rendezte.) / Bölcs István