Anna csőre töltve
Főhősnőnk kettős ügynök. Mindent duplán csinál. Lefekszik a KGB-ssel, hisz ő is az, majd lefekszik a CIA-ssel, hisz ő is az. Nem prosti, hanem kém. Meg gyorstüzelő ítélet-végrehajtó.
Haditengerész szeretett volna lenni, de ott nem kellett. Viszont felfigyelt rá a moszkvai hírszerzés. Fedőfoglakozása: modell, nemzetközi perspektívákkal. És ha kell, a budoár mélyén, a ládafiában mindig ott lesz a keze ügyében egy pisztoly, amelyre már csak a hangtompítót kell rácsavarni. És micsoda meglepetés lesz belőle! Eláll a szava az illetőnek. Az biztos.
A történet párizsi és moszkvai medrekben csorog. Anna alkalmas rá, hogy magára irányítsa és magán tartsa a figyelmet. A körülötte felbukkanók mind potenciális áldozatok, kivéve a KGB öreganyját, aki könyörtelenül rövid határidőkkel küldi új s újabb akciókba az ügynököt. Talán kicsit ellendrukkerként is, hátha belepusztul ez a felháborítóan fiatal és harmonikus látványú nő, annyival is könnyebb lesz a vasorrú bábáknak.
Anna nemcsak mesterlövész, aki kapásból puffantja le az ellent, de kézművesként is fekete övet érdemel. Látható ez, amikor átrendezi a Puskinhoz címzett étterem teljes belső építészetét. (Tudják, erről énekelt Gilbert Bécaud a Nathalie-ban hajdan, hogy itt itták a csokoládét a Vörös téri mauzóleumlátogatás helyett.) Anna délutánján azonban itt kecseszkecskenlevest szolgáltak fel tűzgolyókkal, marhafartőt harakiriszósszal. Este sok családban kefélgették ki a gyászruhákat…
A film szerkezete kacskaringós. Alig élnénk bele magunkat, máris megjelenik a felirat: három évvel később, héttel korábban i tak dalse. Olyan, mint a Moszkvában árult Rubik-kocka: minden oldala vörös, mégsem lehet kirakni.
(Anna, francia film, rendezte Luc Besson, aki valaha ígéretes rendezőnek indult. Majd megcáfolta.) / Bölcs István
