A sorozathős
Száz szónak is a vége egy: a százéves ember (aki kimászott az ablakon, és eltűnt) öregszik. Lám, megjelent a boltokban a százegy éves ember. Akik olvasták a szerző e tárgyú korábbi könyveit, tudják, hogy nagy kalandok és léhűtőségek várják hőseinket, akik úgy járnak befelé korunk világhírűihez, mint zsákvarrótű a zsákba.
Allan Karson nem marad sokáig száműzetésében Bali szigetén, hanem csakhamar feltűnik Kim Dzsongun, a pukkancs diktátor, a szeriőz Merkel, a ravaszdi Putyin, a tökkelütött Trump társaságában, aki az Egyesült Államoknak leginkább csak frizuratulajdonosként virító elnöke. Hősünk megdicséri hajviseletét (önuralom mindenekfelett!), és cserébe így méltatja a Nagy Ingatlanos: bár ön kevéssé okos ember, de az ízlése kitűnő!
A kisnagyemberek kerge keringőjéből egy újdonság tart igényt figyelmünkre. A számítógép, amivel a százéves megismerkedik. Ehhez a fordulathoz képest elenyészik, hogy a vándortrupp ezúttal egy szimpla halottaskocsiban menekül a rájuk vadászók elől, no de ezekhez már hozzászokhattunk a korábbi kötetekben. Meg hőlégballonnal szállnak az Indiai-óceán fölé, aztán bekerülnek a Biztonsági Tanácsba, az ENSZ-be, maga Steve Bannon kíséri őket a repülőtéren (a kis huncut), majd svájci kommunistaként betársulnak egy temetkezési vállalatba, ahol személyre szabott koporsókkal boltolnak, megfúrják a svéd neonácikat, és emiatt folyamatos életveszélyben kell bujkálniuk. Ki nem maradhat, hogy teljes körű kiszolgálásként halottlátással, Facebookon reklámozott korszerű szellemidézéssel is foglalkoznak, majd boszorkánykodással Afrikában, meg spárgatermeléssel, és még nem vagyunk a végén. Újabb kalandok várhatók.
Hősünk és divatja már van hozzá.
(Jonas Jonasson: A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik. Fordította: Kúnos László. Athenaeum Kiadó.) / Erdélyi S. Gábor
