Kukorelly Endre: már csak a politikai hűséget jutalmazza az Írószövetség

Az Írószövetség szerint ez hazugság, sőt Kukorelly Endrét felszólították, kövesse meg Mezey Katalint, s rajta keresztül a Kossuth- és Széchenyi-díj-bizottságot. Ő azonban az Indexhez eljuttatott levelében azt írta, a véleményét fönntartja. A József Attila-díjas író arról nyilatkozott az Indexnek, hogy „szinte kizárólag a kliensek kapnak díjakat, ami botrány. Állítom, hogy még a legsúlyosabb Rákosi- vagy sztálinista időkben is korrektebb volt az állami díjazás, mint napjainkban”.

„A döntéseket Mezey Katalin egy személyben hozza meg, ő az egyetlen irodalmár a Kossuth-díj-bizottságban. Ő válogat, bár nem értem, milyen szempontok szerint, csak azt látom, hogy igazságtalanul és méltánytalanul teszi. Felháborító, hogy ki mindenki kapott és nem kapott, olyannyira, hogy az már komikus” – fűzte hozzá a Kossuth-díjakkal kapcsolatban.

A szervezet elnöksége minderre felháborodva reagált. Közölték: a Kossuth- és Széchenyi-díjakat minden évben egy tíz főből álló bizottság ítéli oda, amelynek elnöke a magyar miniszterelnök. Az egy-egy évre megbízott grémium tagjai közt mindenkor ott található a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, továbbá elismert, jeles művészek, tudósok és neves gazdasági vezetők. A testületben évek óta szerepet vállal a Magyar Írószövetség korábbi elnökségi tagja, a Kossuth-díjas Mezey Katalin is – tették hozzá.

Egyúttal visszautasították Mezey önkényes szerepére tett célzást és felszólították Kukorellyt, hogy kérjen bocsánatot a kijelentéseiért.

Kukorelly Endre minderre egy, az Indexnek elküldött levélben válaszolt.

Ebben leszögezte: a véleményét változatlanul fenntartja és értetlenül fogadja a Magyar Írószövetség felháborodását, mert kritikával merte illetni  Mezey Katalint. Jelezte: nincs benne indulat, Mezeyvel kollegiális a viszonya, közös projektekben vettünk részt, a Sárvári Írótáborért, a fiatalok mentorálásáért tiszteli.

Azonban hozzátette: „frusztráltságában sokszor a magaméra ismerve, mély sértettségét (ahogyan másokét is – magamét a legkevésbé) megértem és akceptálom: lenézettség, kirekesztettség, riasztóan hosszan sorolhatnám, mi folyik. Tudom, mi az, amikor átnéznek az emberen! Pusztán azt nincs kedvem megérteni, miért pátyolgatja, újabb és újabb döntéseivel miért erősítgeti, ahelyett, hogy szakítani próbálna mindezzel”.

Véleménye szerint „persze mindez vihar a biliben. Irodalmi díjak, te jóisten, kit érdekel manapság, ily borús, háborús időkben – az érintetteken kívül: itt vagyok kéznél például mindjárt én magam”. Az állami díjazások „Mezey regnálása alatt” mára kialakult gyakorlatát azonban felháborítónak tartja.

Személyes példáját is felemlítette, miszerint „2013-ban egyszer »megkerestek« telefonon – a PIM-en keresztül a »minisztérium kitüntetési osztálya« (a titulusra nem jól, a szituációra jól emlékszem) –, és én azonnal elvágtam az érdeklődést, mondván, két és fél évig egy ellenzéki párt országgyűlési képviselője voltam”.

Közölte: „ha a hiúságod azzal legyezik, hogy díjaznak, vagy meghívnak egy művészeti akadémiába. Egyszerűen jó érzés. Nagyon jó (és ha ehhez némi jövedelem társul, még jobb). De ha nem – nem: egyrészt még egyik akadémia sem keresett (noha a némettől legalább elvártam volna), másrészt bizonyos életkorban és helyzetben nem biztos, hogy a jó érzés fölülkerekedik akármin. Mindenen.

Lehet, hogy igen. Mit tudom én. Még az is lehetséges, hogy nem puszta gyarlóság (másokat mindenesetre nem ítélnék meg) szakmai díjat/ösztöndíjat elfogadni. Nyilván – hogy a helyzetemre reflektáljak újra – azzal, hogy sokévi hallgatás után most elmondtam a véleményemet”.

Kukorelly Endre egyúttal kijelentette, hogy „lezártam bizonyos utakat, és ez meglepően jó érzéssel tölt el. Jó érzés, ha az embert jó érzés tölti el. Jobb így, mint bármely pályadíjat birtokolni”.

(Kiemelt kép: Kukorelly Endre 2019. szeptember 11-én egy kiállításmegnyitón olvas fel. Fotó: Kukorelly Endre Facebook-oldal)