Első regénye, a Nem baj, majd megértem kora nyáron hetekig a könyves toplisták élén volt, beszámolt róla akkoriban lapunk is. A szerző táncművész-koreográfus, a hazai kulturális élet egyik legkiválóbb alkotója. Kötete fiatalkorának memoárja: egy erdélyi születésű balettnövendék sajátos diktatúratörténete a nyolcvanas évek közepéről, Ceauşescu Romániájában. Szülei 1983-ban már átjöhettek Magyarországra, ő viszont még két évig kénytelen volt ott maradni. Majdnem harminc esztendő után tért vissza Bukarestbe pár napra: férje, Mertz Tibor színművész arra kérte, mutassa meg neki a regény helyszíneit. Ezt a különös utazást írta meg a 168 Órának BODOR JOHANNA.

Erősen zenés film. Főhősnője egy muzsikás lelkű lány, aki Angliából érkezik Amerikába szerelmese társaságában, aki szintén zenész.

Bőven 400 ezer fölöttire becsülik a Sziget Fesztivál látogatói számát. A főszervező szerint túlszárnyalták a nullszaldót. Idén több magyar ment ki, mint az utóbbi években bármikor, de így is kevesebben voltak, mint a külföldiek.

Két huszonéves, külföldi fiatalról derült ki a Szigeten, hogy AIDS fertőzött. A Szent László Kórház és a PLUSS Alapítvány közös anoním szűrése révén negyedóra alatt kimutatható, hogy az illető Hepatitis C, vagy AIDS fertőzött-e.

A rossz időjárás miatt a napokban estére sártengerré változott a Sziget, sokan kificamították a bokájukat. A konténeres gyógyszertárakban jól fogy a fájdalomcsillapító, de a hónaljmankóra is van kereslet.

Maguk tudják, miért nem lehet fényképezni a múzeumokban? (Nem mindegyikben persze, csak ahol összetévesztik a szolgáltatást a hatalomgyakorlással.) Maguk tudják, miért nem lehet fényképezni a múzeumokban? Régen a vakura szoktak hivatkozni, hogy az árt a képeknek, de manapság, a digitális fotó korában, amikor minden telefonnal, tablettel és mandzsettagombbal vidáman fényképezhet mindenki, aki akar, és megtiltani ugyan lehet, de megakadályozni voltaképpen nem ezt a tevékenységet, többet érne, ha inkább segítenék, mint gátolnák.

Az igazgatóváltás után 40 ezer néző hagyta ott a Nemzeti Színházat. Ez a teljes nézőszám harmada.

Bajor Imréhez valahogy nagyon nem illik a halál – ez futott át bennem halálhíre hallatán. Ő olyasmit tudott, amit csak nagyon kevesen: egy keserű országban mindig mindenkit megnevettetett.

Ha önt, kedves olvasó, aki digitális gépével, mobiljával előszeretettel készít családi fotókat, majd tölti fel ezeket a netre, netán az is érdekli, hogyan csinálták ezt a profik, engedje meg, hogy a figyelmébe ajánljak egy kiállítást. Illetve mindjárt kettőt.

Hűvös éjszaka lesz ma a Szigeten, de talán elkerüli a rendezvényt a zápor. A bátrabbak délután még sportoltak, a nagyszínpad előtt ma időjáráscsúfoló Strandlabda Partyt rendeznek, és fellép Lily Allen, aki öt éve járt utoljára a Szigeten.

A 168 Óra címlapján Falus Ferenc, az Együtt–PM budapesti főpolgármester-jelöltje látható. Amikor interjút kértünk tőle, még valamennyi baloldali ellenzéki párt jelöltje volt, ám mire nyomdába került a lap, máris változott a helyzet – és egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy a következő napokban nem változik tovább.

A hetilap digitális változatát itt lapozhatja végig.

Abroncsos szoknyák, levegőben úszó, félmeztelen férfi – a Strange Fruit utcaszínház művészei többméteres póznákon nyaktörő mutatványokat hajtanak végre az A38-as sátor mellett. Az ausztrál produkció a táncművészet és a pantomim, valamint a cirkuszszínház elemeit ötvözi.

A Macska a Fürst Sándor és a Katona József utca sarkán várt ránk. Koromfekete volt, és elegáns, mint neves és befutott rokona, Bagira, a párduc. Derék városi cicaként lapítva osont át a trolibuszok előtt, hogy azonnal el is tűnjön a kapualjban, pinceszellőzőben, liftaknában, az ördög tudja, merre. Mini Bagiránk maga volt a négy tappancson járó titok.

Egy álmos nyári reggelen szárnyára kapott a világhír. A helyi médiabirodalom macskacápája azt vette a fejébe, hogy az egyik kiadványát az én arcommal fogja eladni.

Minden városrész jelképez valamit. Az Újlipótvárosnak nevezett terület a túlélés szimbóluma.