Czóbel magánya

Maguk tudják, miért nem lehet fényképezni a múzeumokban? (Nem mindegyikben persze, csak ahol összetévesztik a szolgáltatást a hatalomgyakorlással.) Maguk tudják, miért nem lehet fényképezni a múzeumokban? Régen a vakura szoktak hivatkozni, hogy az árt a képeknek, de manapság, a digitális fotó korában, amikor minden telefonnal, tablettel és mandzsettagombbal vidáman fényképezhet mindenki, aki akar, és megtiltani ugyan lehet, de megakadályozni voltaképpen nem ezt a tevékenységet, többet érne, ha inkább segítenék, mint gátolnák.

2014. augusztus 15., 14:06

Egyébként is lejárt a poroszos, tekintélyelvű múzeumok ideje, teszem hozzá mellékesen, de ez már messzebbre vezetne a fényképezés – voltaképpen nevetséges – tilalmánál, egyszer, majd ha lesz elég időnk, visszatérünk rá. Most csak megjegyzem, hogy talán abba kéne hagyni ezt a buta tiltásosdit.

Na, ennek egy emelt szintű változatával találkoztunk Szentendrén, amikor a fotós kollegát (akinek nem hobbija, hanem munkaköri kötelessége, hogy fényképeket készítsen) tiltották el a feladatától. Mondván, hogy majd ők küldenek fotókat a cikkhez. (És lőn!) Jó, hogy azt nem mondták, ne menjen újságíró sem, majd ők megírják magukról a dolgozatot, mi csak közöljük le. Azt ugyanis jobb helyeken reklámnak hívják, és szabott ára van. Ez meg itt afféle szellemi tevékenység lenne, írás, fényképezés, ilyesmi.

Sajnálom, hogy ilyesmivel töltöm itt a teret, időt, de mit tegyünk, ha most szakadt el a cérna: szívesebben írtam volna bővebben a MűvészetMalom tényleg elegáns, világos, anyaggazdag Czóbel-kiállításáról, ahol azok is találnak unikális képeket és ismereteket, akik jól ismerik ennek az örök vándornak az életművét. (Tót ember kalappal, Az oktogon március 15-én, hogy csak két példát mondjunk.) De persze élmény azoknak is, akik itt találkoztak először ennek a „vad” magyarnak a művészetével, aki szivacsként szívta magába a huszadik század legmodernebb festői irányzatait, és magától értetődő természetességgel formálta azokat saját képére. Aki járta, konokul, a maga útját, és közben észre se vette, hogy amerre járt, iskolát, sőt, iskolákat teremtett.

Ragyogó kiállítás, nézzék meg feltétlenül (e hónap végéig még megtehetik), de fényképezőgépet ne vigyenek magukkal.

Nádas Sándor