Bajor Imre országa

Csupa szív volt, bohém, esendő. Nagy színész. Közönsége – pártállástól függetlenül – imádta, bár a Heti hetes sztárjaként Bajor sosem titkolta balliberális világnézetét. Halálhíréről augusztus 6-án még az Echo TV is beszámolt. Csak a közszolgálati televízió nem. Úgy tetszik: a közpénzből fenntartott közcsatorna politikai elvakultságban már szélsőséges magántévén is túltesz.

Az általános felháborodás miatt az MTVA kénytelen volt mulasztását közleményben indokolni: „Sajnálatos módon nagyon sok haláleset történik, mindről az esti 35 perces Híradó – érthető módon – nem tud beszámolni. A Híradó gyakorlata szerint művészek esetében a Kossuth-díj az a „választóvonal”, amely esetben egy halálhír feltétlenül bekerül az összeállításba. Bajor Imre – noha több elismeréssel méltatták kiemelkedő munkásságát – nem volt Kossuth-díjas.”

Az MTVA vezetőségének hivatalos magyarázata – cinikus és felháborító. Ráadásul hazudtak. Az Index.hu azonnal közzétette: a közelmúltban két olyan művész haláláról is hírt adott a köztévé, akiknek nem volt Kossuth-díjuk, egyikük Mohay András dobos, a másik Szöllősy-Csák Gergely humorista volt. Az internetes közösségi oldalakon továbbsorolták a kommentelők: Komár László, Hollósi Frigyes, Bárdy György és Csala Zsuzsa halálhírét is bemondták annak idején az M1-en. Pedig ők sem kaptak Kossuthot.

Az MTVA egykori szerkesztője, Mravik Zsolt a közcsatornával kapcsolatban posztolta a Facebookon: „Szégyellem magam a még ott dolgozó, eszetlen utasításokat elvtelenül végrehajtó volt kollégáim helyett.” Vujity Tvrtko, a TV2 Naplójának főszerkesztője szintén a Facebook-oldalán csupa nagybetűvel hozta: „ÚJSÁGÍRÓKÉNT MÉLYSÉGESEN SZÉGYELLEM MAGAM!”

A világhálón rengetegen írtak megrendülten. Akadt, aki azt kérdezte: „Bajor Imre talán túl sokat szólt be a kormánynak a Heti hetesben? Az RTL Klub közéleti szórakoztató műsorának másik szereplője, Ceglédi Zoltán is kifakadt a Facebookon: „Az úgynevezett közszolgálati televízió nem tartja ahhoz elég nagy művésznek Bajor Imrét, hogy beszámoljon a híradóban a haláláról. Nem baj. Mi meg titeket nem tartunk közszolgálati tévének. Ti ott az MTV-ben a hazugságokkal és hamisításokkal már rég elveszítettétek a jogot arra, hogy bárkit is érdemben minősítsetek. Én nagyon örülök, hogy az elmúlt két évben együtt dolgozhattam Bajor Imrével, és egyelőre fogalmam sincs, mit lehet kezdeni lelkileg azzal a helyzettel, hogy valakit a következő felvételekre már hiába várunk.”

A Heti hetes csapatából Hajós András pedig az ATV-nek nyilatkozta: „Imre karrierje erősen kötődött a köztelevízióhoz. Megdöbbentő, hogy ennyi nagyvonalúság vagy elegancia sem szorult ott senkibe, hogy megemlékezzenek róla.”

Bajor Imrét azonnal megszerette az ország, amikor 1990-ben a Szomszédokban Oli úr, a női fodrász szerepében feltűnt. Milliók nézték éveken át a „királyi tévét” Bajor miatt.

A színész nem beszélt nyilvánosan arról, hogy az utóbbi években a fideszes kormány sokat tett a félreállításáért. Erre emlékeztetett Fábri Péter író is a Facebookon: „Bajor Imre sosem panaszkodott, még a barátainak sem. Csak egészen szűk körben említette olykor, hogy amióta a vidéki önkormányzatokban is a Fidesz van hatalmon, őt egyszerűen nem engedték sehol fellépni. (Ezt sem panaszként mondta, csak tényként.) Nem tudom, világos-e? Ott volt a közönsége, amely pártállásra való tekintet nélkül, politikai nézeteit zárójelbe téve rajongott egy szeretni való komédiásért. És ott volt a színész, aki lelkiismeretesen végezte a munkáját. És a hatalom közéjük állt, nem engedte, hogy a művész és a közönsége találkozhassanak. A polgármesterek neveire már a saját városaikban sem emlékeznek holnapután. Őket nem fogja gyászolni egy ország.”

Fábri azt is írta Bajorról: „Kevés olyan színészt ismertem, aki annyira pontosan dolgozott, olyan alaposan készült fel egy-egy produkcióra, mint ő.”

Ugyanez a mélység és pontosság nyilvánult meg Bajor Imre közéleti megszólalásaiban is. Utolsó televíziós interjúját 2012. december 1-jén az ATV Húzós című műsorának adta. Politikáról is beszélt, meglepő nyíltsággal: „Amikor egy országban mindent a hatalmon lévő párt akar bekebelezni, arra van egy kifejezés. Itt hosszú ideje arról szól a vita, hogy féldiktatúra van vagy diktatúra? Ez egy diktatúra. A hatalom úgy viselkedik, mintha minden az övé volna. Mi viszont, akik európai módon gondolkodunk, úgy véljük: ez az ország a miénk is. Mindannyiunké. Beszélnünk kellene erről, ha még egyáltalán lehet. Bár erre egyre kevesebb esélyt látok.”

A műsort a színész halála után megismételte az ATV. Drámai volt visszanézni, visszahallgatni a szavait most, amikor immár hivatalosan is bejelentette a kormányfő: megszűnt a liberális demokrácia Magyarországon.

Amikor magam is kiposztoltam a Facebookra, hogy az MTVA nem adott hírt a művész haláláról, az egyik kommentelő megkérdezte: „És ez tényleg akkora probléma?” Az igaz: az egész ügy végtelenül méltatlan – Bajor Imréhez. Ő népnemzeti nekrológ nélkül is halhatatlan mulattató. Fábri Péter pontosan írta: „Egy művész emléke sohasem azon múlik, hogy a hatalom által vezérelt híradó mit mond róla.” Ceglédi Zoltán így fogalmazott: „Bajor Imre emléke nem lesz attól halványabb, hogy egy otromba, pártvezérelt, a sajtó paródiájaként és elárulójaként működő szégyenhadtest hallgat róla.”

Kétségtelen, az MTVA nevenincs szerkesztőit gyorsan elfelejtik majd. De az mégiscsak tragikus, hogy a köztelevízió a halálhíreket is politikailag minősíti és osztályozza. És még halálukban is diszkriminálja a művészeket.

A kegyeletsértés nem lehet finanszírozott közfeladat: a Magyar Televízió ezzel minden létalapját elveszítette. „Kimúlt” augusztus 6-án. Bajor Imre viszont örökké él az emlékezetünkben, vigasztal és nevettet minket.

Sándor Zsuzsanna