A civil bátorságról beszél a csütörtökön megjelenő 168 Órának adott interjújában Pataki Ági. Az üzletasszony, filmproducer – aki a Forbes magazin listája szerint egyike a legbefolyásosabb magyar nőknek – folyamatosan segítette a bajba jutott menekülteket. „Civil kezdeményezésekben láncszemként megvan a helyem – mondja –, de egy politika pártban még láncszemként sem.”

Los Angelesben örök nyugalomra helyezték Lemmyt, a Motörhead együttes frontemberét. A zenészt barátai és tisztelői búcsúztatták, rajongói pedig interneten és klubokban nézték a temetési szertartást.

1945 októberében összeült a nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék, hogy ítéletet mondjon a második világháború főbűnösei felett.

Szász Attila régóta várt, Félvilág című kosztümös thrillerjében egy fanatikusan vallásos nőt játszik. Bár Gryllus Dorka sokáig pap akart lenni, végül nemcsak itthon, hanem Németországban is elismert színésznő lett. Úgy véli: ma a menekültkérdés kapcsán egymással szemben álló pártok vitatkoznak azon, ki az igazi keresztény, miközben a jézusi tanítás radikális, abban nincs kitérő.

Több tucat filmszerepe közül valószínűleg mindenkinek a Casablanca feledhetetlen Ilsája jut először az eszébe. A szomorú mosolya. A finom rezdülései. Az eleganciája. A természetessége. Az eszköztelen színésznők közé tartozott, akik látszólag nem csináltak semmit, elég volt megjelenniük a filmvásznon, hogy meggyőzzék és elkápráztassák a közönséget. Ingrid Bergman az üde, természetes szépség divatját teremtette meg, és ezzel hódította és hódítja meg mind a mai napig a közönség szívét.

Keresgélem a vonásokat az arcképéhez. Keményszívű és -szavú volt, de érzelmes is, akárcsak sok novella- és regényalakja.

Amikor a huszonnyolc éves, szerény vagyonnal rendelkező Fahidi Dezsőnek a rokonság Pesten „véletlenül” bemutatta az eladósorban lévő vidéki lányt, Dezső nem értette, hogy mi történt vele. Mindig fegyelmezetten dolgozott, és világosan megmondta: őt nem érdekli egy falusi liba, akármennyi is a hozománya. De Irma fekete szemére nem számított...

Lívia néniről annyit tudtam akkoriban, hogy ő volt a Lívia néni: mindenki másnak pedig igazgatónő.

Vannak színházi mondások. Ilyen az is: „Udvaros Dorottya nélkül nem múlik el év.” Már majdnem kivétel lett 2015. De a Kossuth-díjas színésznő „hatvanas rockdívaként” – ő mondta ezt magáról – koncertezni kezdett ősszel, amikor megjelent új lemeze, a Majdnem valaki. Aztán jól tette a Nemzeti Színház, amelynek tagja, hogy november végén vendégjátékra hívta a kaposvári Csiky Gergely Színház Augusztus Oklahomában című előadását – vele a főszerepben. Olyan alakítás ez, amelyre világszínházakat lehetne alapozni. Mivel ez nálunk aligha menne, már azzal is megelégednénk, ha műsoron tartaná a Nemzeti a kaposvári produkciót. De másról is beszélgettünk Udvaros Dorottyával a Nemzetiben, az öltözőjében.

Meghalt Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr – jelentette honlapján a Variety című amerikai filmes szakfolyóirat vasárnap.

A Kossuth-díjas színésznő huszonkét éve tagja a Radnóti Színháznak. A teátrumot három évtizedig vezette Bálint András. Utolsó évadja előtt megkérte Kováts Adélt, pályázza meg ő is a direktori posztot. El is nyerte. Ő már korábban is gondolkodott a lehetőségen, de úgy érzi: jobb, ha bizonyos feladatokra hívják az embert, mert az bizalmat jelez. Programjában kiemelte: fontos, hogy a női alkotók több teret kapjanak a színházában. Ám hangsúlyozza: minden ember individuum, akit nő vagy férfi voltánál mélyebb személyiségjegyek határoznak meg.

Képek egy kötetből, nyolcvan-kilencven éves művészek, tudósok, alkotók arcai London Katalin kamerája előtt az Idő – Portrék című albumban. Elmondják nekünk az öregség titkait? De hiszen a titok csak annyi, hogy mindenkinek saját öregsége van, másképp fárad vagy másképp marad örökifjú, mint mások. Az előszó íróját, Závada Pált kérdeztük.