Golyóálló mellényekre költöm a pénzt, amit keresek

Sofi, ön a regényeiben, színdarabjaiban és az életben is szókimondó, nyers őszinteségű stílusáról ismert. El tudom képzelni, hogy mit mondana Vlagyimir Putyinnak, ha hirtelen szembetalálná magát az orosz elnökkel…

Semmit…

Ezt hogy érti?

Szó szerint. Nincs mit beszélnem egy zsarnokkal és háborús bűnössel.

Akkor nézzük a másik oldalt. Mit gondol Volodomir Zelenszkijről? Gondolta volna, hogy az ukránok ilyen bátor ellenállást tanúsítanak az orosz hadsereg agressziójával szemben?

A finn médiában Zelenszkijt gyakran nevezik a nyugati világ spirituális és inspiráló vezetőjének. Az ő példamutató viselkedése is kellett ahhoz, hogy véget érjen a Vlagyimir Putyinnal szembeni appeasement, azaz megbékítő-lekenyerező nyugati politika. Putyin szerintem olyan, mint az iskolában a másokat molesztáló „erős fiú”. Mindenki behúzza fülét-farkát, amíg végre akad egy bátor srác vagy lány, aki szembeszáll a verekedővel. Nos, Zelenszkij megtette ezt, felvette a kesztyűt. S ahogy minden bajban van valami jó, jelen esetben az Ukrajna elleni támadásra válaszul létrejött Európa és az Európai Unió egysége, amely Zelenszkij fellépése nélkül nem biztos, hogy ilyen gyorsan megszületett volna.

Ami az ellenállást illeti, sosem kételkedtem az ukránok küzdőszellemében. Ez a nemzet rothadt, korrupt kormányokat buktatott meg „puszta kézzel”. Miért is ne harcolnának? Tisztában vannak azzal, hogy igenis, meg tudják változtatni a nemzetük sorsát. S ez különbözteti meg őket az oroszoktól. Az oroszok többsége sajnos polgári tudat, civil kurázsi nélküli nép. Ne feledjük, hogy az ukrán ellenállásnak hosszú történelme van. S ha egy nép ilyen tradícióval bír, az mélyen beépül a nemzeti identitásba. És azt se feledjük, hogy az ukránoknak van demokráciaélményük. Az orosz nép többségének nincs ilyen tapasztalata.

Milyen hatással van önre az ukrán–orosz háború? Megváltoztatta-e valamiben?

Sosem gondoltam volna, hogy egy háború ennyire elfoglalttá tesz, ennyi időt vesz igénybe az életemből.

Vállal önkéntes munkát is, hogy így segítsen az ukrán menekülteken?

Önkénteskedésre klasszikus értelemben sajnos nincs időm. Nekem az írás és a beszéd a fegyverem. Azzal tudok segíteni, hogy ahol tudok, ott publikálok, megszólalok és interjúkat adok. A befolyó tiszteletdíjakból golyóálló mellényeket, kevlár sisakokat és más katonai védőfelszereléseket veszek az interneten, amelyeket aztán elküldetek az ukrán fegyveres erőknek. Szinte minden pénzemet erre költöm.

Egyetért-e azzal, hogy az ukrajnai háború „kiiktatta” az európai történelemből az elmúlt 30-35 évet?

Nyugaton a fejlődés, a progresszió nem állt meg 2022. február 24-ével. A háború azonban leállította, ha akarja, felszámolta azt a lassú és persze nagyon apró léptékű fejlődést, amelyen Oroszország keresztülment az elmúlt évtizedekben. Ha a Nyugat tényleg elvágja az Oroszországhoz fűződő energetikai szálakat, az rendkívül komoly politikai, gazdasági és klímavédelmi változást fog hozni, miközben Oroszország süllyedő pályára kényszerül.

Mit gondol, hogyan fog ez a rettenetes pusztítás véget érni? Oroszországból lehet-e még úgymond „normális” ország?

Mi az, hogy normális? A „normális” jelző használata az nem más, mint szubjektív meghatározás. Oroszországnak ahhoz, hogy továbbléphessen, először a saját múltbeli és jelenkori bűneivel kell őszintén szembenéznie. Oroszországnak ugyanazon az önvizsgálati folyamaton kellene keresztülmennie, amin az egykori Nyugat-Németország esett át a II. világháború után. A németeknél sem volt ez egyszerű és magától értetődő, de az oroszok még egyszer sem próbálták meg. S amíg egy ország kitart amellett, hogy letagadja a bűneit, a népirtásait és a politikai célokból elkövetett gyilkosságait, addig lényegében töri-zúzza erkölcsi iránytűjét. Ami Oroszország esetében eddig nem is létezett. Persze néha a legvalószínűtlenebb dolgok is megtörténhetnek. De mielőtt az Európai Unió ismét úgymond „barátilag” kezet rázna Moszkvával, Oroszországnak fel kell hagynia a gyarmatosító, expanziós állami politikával. Ami lelassítja, sőt, visszaforgatja az orosz gazdaság, számos ágazat fejlődését. Nem nagyon akad olyan, aki szívesen fektetne be egy ilyen ódivatú, kifutott politikai modellt követő országba, s ha nincs befektetés, akkor fejlődés sincs. Azt is látni, hogy az agyelszívás, a kiművelt fők Nyugatra menekülése milyen károkat okoz, miközben a rezsim az országon kívül akarja tudni azokat az értelmiségieket, kutatókat, akadémikusokat, akik másként gondolkodnak.

Vagyis nem hisz abban, hogy az orosz társadalom valaha is szembefordul a hatalmi elittel…

Az oroszoknak jót tenne, ha lenne lehetőségük megtanulni, milyen is egy jogállamban élni. De ők ezt nem akarják, és a jogállamiságnak sincsenek meg náluk a hagyományai. Mindaz, ami Oroszországban történik, visszanyúlik a múltba, az 1900-as évek elejére. Miközben Oroszország és az orosz hadsereg is a vasúti logisztikától függ, a vasúthálózat üzemeltetéséhez, fenntartásához külföldről beszerzett, importalkatrészekre van szükségük.

És mi lesz a szétlőtt-szétbombázott Ukrajnával? Évtizedekre lesz szükségük, amíg feltápászkodnak a romokból?

A diktatúrák ugyan képesek egyfajta stabilitást nyújtani, összességében mégsem tesznek jót sem az uralt népnek, sem az emberek életszínvonalának. Hosszú és fájdalmas folyamat lesz, de az ukránok újjá fogják építeni az országukat. A honvédő háború szellemisége lesz a jövőbeni biztonságuk legfőbb záloga. Finnországban máig él a szovjet invázióval szemben 1939–1940-ben vívott téli háború emléke és lelkiereje. Ez a háború – megjegyzem, a modern finn hadsereg születése – a mai napig a finn nemzeti identitás legerősebb története. Ha egy nemzet sikeresen harcol egy nagyobb és papíron sokkal erősebb hatalommal szemben, az a siker örökre ott marad a nemzet emlékezetében.

Ha jól érzékelem, akkor ön támogatja Finnország NATO-tagságát?

Ez a kérdés február 24. óta teljesen más megvilágításba került. Nem is olyan régen országos felhördülés, komoly politikai botrány lett abból, hogy a finn védelmi minisztérium egyik hivatalos dokumentumában azt merték leírni, hogy a világban zajló változások következtében érdemes lenne megvizsgálni a semlegességi politikát. 

A finn közvélemény megértette: az Ukrajna elleni orosz agresszió egy több évtizedes „kegyelmi állapot” drámai végét jelenti. Este semlegesként feküdtünk le aludni, másnap reggel pedig sokkoló hírekre ébredtünk. S tartok tőle, hogy a kijózanodás még tartogat meglepetéseket. Közel sem kellemeseket. 

(Kiemelt kép: 168 Óra grafika)