Nem igaz, hogy az emberek azért hunynak szemet a korrupció felett, mert tudatlanok, többségük tisztában van a létezésével és a mértékével – mondta lapunknak Martin József Péter, a Transparency International Magyarország (TI) ügyvezető igazgatója, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa. A Borkai-ügy ebből a szempontból jó lakmuszpapír lehet, mert megmutathatja, hogy abban a pillanatban, amikor a sajtó által jóval korábban a maga teljességében feltárt, ám visszhangtalanul maradt korrupciós ügy más megvilágítást kap, és kiderül, hogy a fideszes elit egy része nem megengedhető módon „urizál” és olyan dolgokat művel, ami semmiképp sem áll összhangban azzal, amiről egyébként prédikál, akkor a korrupció is sokkal jobban megfoghatóvá válik az emberek számára. Lehet, hogy a jövőben jobban felkapja majd a fejét a hasonló ügyekre, s ez be tud csatornázódni a politikai rendszerbe.

Kevés annyira megosztó, egyszerre „megáldott” és „leköpött” eseménye van a magyar történelemnek, mint az 1918. október 30–31-i polgári demokratikus forradalom, amely a széles körben elterjedt vélekedéssel szemben nem a világháborús vereség okozója volt, hanem éppen azért tört ki, mert az Osztrák–Magyar Monarchia Németországgal szövetségben elvesztette a világháborút.

Inotai András professzor, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének főtanácsadója szerint Magyarországon olyan zárványok keletkeztek, amelyek csak arra jók, hogy a népbutító kormányoknak négyévente két kiló lisztért szavazatot adjanak. Reményt csak a legutóbbi önkormányzati választás ad, ami halványan azt mutatja, kezdenek ébredezni az emberek.