Interregnum van Mohács városában. A tizenhétezer lelket számláló baranyai városkának van is, nincs is polgármestere. Egyrészt kétségtelenül létezik önkormányzat, mert a két hete tartott választáson 38 százalékos részvétel mellett 1867 helyi polgár a szocialista Csorbai Ferencre adta voksát. (Mivel Csorbai magányos induló volt, a győzelem egyetlen szavazattal is az övé lett volna.) Másrészt az mégsem járja, hogy ellenszavazat leadására – ellenfél híján – nem volt mód. Az előző polgármester, Szekó József (Fidesz–KDNP) a választások előtt két héttel váratlanul elhalálozott, és a jelöltállítás határideje ekkorra már lejárt. Így nyert Csorbai ellenfél nélkül. Tiltakozásukat a mohácsiak sajátos módon fejezték ki: úgy szavaztak, hogy nem szavaztak. Az egyéni választókerületek képviselőit rendben megválasztották, de a polgármesteri rubrikát áthúzták vagy üresen hagyták. Rekordszámú, 4076 érvénytelen szavazat született. Azt mondják, az elrontott voksok a gyász, az együttérzés mellett az önmaga ellen induló Csorbai ellen szóltak. A győztes még a szavazás előtt kijelentette: nem él a felhatalmazással, ha túl kevesen szavaznak rá. Hogy mennyi az, ami ilyenkor kevés, bővebben nem fejtette ki.

A szőlő kegyetlen zsarnok. Tokajról talán ezért nem lehet azt mondani, hogy a fiatalok városa. Vannak ugyan iskolái, de aki teheti, kikerülve a padból elindul másfelé, könnyebb életet keresni. Csak tiszteletet érdemelnek azok, akik mégis maradnak, diplomával a zsebükben a Hegyalján keresik a boldogulásukat.