Hogyan bánjon egy nárcisztikussal, mielőtt ő bánik el önnel?
A nárcisztius személyiségzavar valójában igen ritka, ám ha a szeretteink között van nárcisztikus ember, jó ha tudjuk, hogyan bánjunk velük.
A Time azt írja, a nárcisztikus személyiségzavar az amerikai lakosság körülbelül 1-2%-át érinti, és olyan jellemzőkkel társul, mint az arrogancia, az empátia hiánya és a folyamatos elismerés iránti igény. Ezek a személyek kezdetben vonzónak tűnhetnek bájuk és energiájuk miatt, de idővel negatív tulajdonságaik előtérbe kerülnek.
A nárcisztikus személyiségzavar nem választás kérdése
A nárcizmus kialakulásában genetikai tényezők és a nevelési stílusok is szerepet játszanak. A szülők túlzott dicsérete vagy éppen kemény kritikája hozzájárulhat a nárcizmus különböző típusainak kialakulásához. A nárcisztikusok ritkán nyitottak a változásra, mivel hisznek saját egyediségükben, és gyakran elutasítják a visszajelzéseket.
Amikor nárcisztikus szülővel vagy partnerrel van dolgunk, érdemes közvetlenül jelezni a kívánt változásokat, hangsúlyozva, hogy azért tesszük ezt, mert fontos számunkra az illető. Például egy gyermek mondhatja: „Anya, nagyon fontos számomra a kapcsolatunk és az, hogy boldoggá tegyelek," majd próbálja meg érvényesíteni saját igényeit.
Romantikus kapcsolatokban hasznos lehet egyértelmű határokat szabni az elfogadható és nem elfogadható viselkedésekre vonatkozóan, bár ezek a beszélgetések gyakran nehézségekbe ütköznek.
A nárcisztikusok hajlamosak túlérzékenyen reagálni és áldozatként feltüntetni magukat, így nem mindig fogadják jól a kritikát.
Mégis, ha úgy tálaljuk, hogy törődünk velük, enyhíthetjük a negatív reakciókat.
Munkahelyi környezetben, különösen, ha a főnök nárcisztikus, érdemes tudatosan készülni minden találkozóra, tisztában lenni az elérni kívánt célokkal, és nem hagyni, hogy a rossz viselkedés elterelje a figyelmünket.
Amikor már érdemes a kapcsolatot is megszakítani a nárcisztikussal
Gyakran a legegészségesebb megoldás a nárcisztikussal való kapcsolat megszakítása. Romantikus kapcsolatokban, ha bármilyen erőszakra utaló jel van, azonnal lépni kell. Ha minden próbálkozás ellenére sem teljesülnek az igényeink, ha folyamatosan leértékeltnek és figyelmen kívül hagyottnak érezzük magunkat, és a terápia sem segít, akkor érdemes megfontolni a kapcsolat befejezését.
Baráti kapcsolatokban is hasonló elvek érvényesek. Ha egy jó munkahelyen rossz főnökkel dolgozunk, érdemes mérlegelni, hogy máshol is végezhetjük-e ugyanezt a munkát, és ha igen, akkor változtatni.
Miután megszabadultunk egy ilyen mérgező dinamikától, fontos, hogy ne engedjük vissza az illetőt az életünkbe.
Ha a nárcisztikus hív, és nem akarjuk felvenni, ez lehet a mi határunk. Fontos, hogy felhatalmazva érezzük magunkat ezekre a döntésekre.
A kapcsolat alatt és után is lényeges, hogy keressük meg azt az érvényesítést és érzelmi támogatást, amit valószínűleg a kapcsolatban nem kaptunk meg. Barátok, tanárok és mentorok mind ilyen források lehetnek. A lényeg, hogy emlékezzünk saját cselekvőképességünkre.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Freepik)