Így teszi tönkre a gyerekeit a nárcisztikus szülő
A nárcisztikus személyisgzavarral élő emberrel együtt élni maga a pokol. Ha a szülő nárcisztikus, azt a gyerekét is tönkre teheti, amelyiket kiemelt figyelemmel tünteti ki, és azt is, amelyiket elhanyagolja.
Komoly pszichikai problémákat okoz, ha egy gyerek nárcisztikus szülő mellett nő fel. A nárcisztikus kiválaszt a gyermekei közül egyet, az aranygyereket, akinek az a feladata, hogy az egész életével a szülő nagyságát szolgálja, míg a többi gyerekét elhanyagolja.
Mi is az a nárcisztikus személyiségzavar?
A nárcisztikus személyiségzavar létező rendellenesség, amely a beteg önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetéből táplálkozik.
Annak érdekében, hogy a betegek megbirkózzanak szégyenérzetükkel, védekezésként saját érzéseik másokra való kivetítését, az ellentámadást, mások okolását használják, illetve mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák maguknak különleges mivoltukat.
A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés, mely az egészséges énkép kialakulását gátolja. Valószínűleg azt éreztették velük, bármit is tesznek, nem elég jók, alkalmatlanok.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Életmód
2024. január 15., 12:38
Talpraesett, élelmes, rátermett – mondják elismerően a kisgyerekre, aki olyan feladatokat is meg tud oldani, ami a felnőttek dolga lenne. Feltalálja magát, a jég hátán is megél, és a társadalmi elismerés megerősíti abban, hogy ez így van rendjén. Ám a társadalom nem látja, amikor fél a feladattól, vagy amikor szorong, ha olyan helyzetben kell megállnia a helyét, ami nem az életkorának megfelelő. Nem mutatja ki, ami benne zajlik, mert már megtanulta, hogy csak akkor kap pozitív visszajelzést a szüleitől, csak akkor szerethető, ha elnyomja a saját igényeit, és az elvárásokat teljesíti. Így válik észrevétlenül a parentifikált gyerek a szülő helyett szülővé.
Itthon
2023. augusztus 28., 10:41
A KRESZ felülvizsgálata érdekében közös munkacsoportot hoz létre a Közlekedési Minisztérium és a Autósiskolák Vezetőinek Országos Szervezete.
Ezek a korai tapasztalatok okozzák a „nárcisztikus szégyenérzet" kialakulását mely a „nárcisztikus düh" kiváltója, valahányszor úgy érzik, hogy nem tisztelik őket eléggé, vagy valaki viselkedése rossz fényt vet rájuk, s ezzel felszakítja a régi sebeket.
Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak. Leginkább azok lesznek ezeknek a kitöréseknek a szenvedő alanyai, akik a legközelebb állnak hozzájuk, együtt élnek velük, hiszen a nárcisztikus személy mindenkitől, de leginkább tőlük várja el mindazt a szeretetet, melyet gyerekkorában nem kapott meg. Házastársukkal, gyermekeikkel elhitetik, hogy nem elég jók, értéktelenek, így vetítve a körülöttük lévőkre saját érzéseiket.
Ebből egyértelműen következik az, hogy
egy nárcisztikus anya vagy apa számára azonban nem a gyereke boldogsága vagy érzései, hanem kizárólag saját maga van mindig a központban.
Tönkremegy a gyerek, akinek nárcisztikus szülője van
„Ahogyan minden orvosi értelemben vett személyiségzavarnál, ebben az esetben is három alapvető jellemző van jelen az egyén jellemében; nem érez, nem tanul és nem szenved – mondja dr. Belső Nóra pszichiáter.
Aki nárcisztikus, abból teljesen hiányzik az empátia, nem tudja magát mások helyzetébe beleképzelni. Nem tanul a hibáiból, és rendszeresen ugyanazokat a mások számára fájdalmas tetteket követi el. Eközben csak arra vágyik, hogy folyamatosan a középpontban legyen, és mások viselkedését is csak azon a szemüvegen keresztül tudja nézni, hogy ez az ő életére milyen hatással lehet.
És mivel képtelen a szeretetre – valójában saját magát sem tudja elfogadni –, sajnos a gyerekei esetében sem tud önzetlen, pozitív érzelmeket érezni.”
Dr. Belső Nóra szerint a nárcisztkus szülő gyakran manipulálja a gyereket, a saját hibáiért is őt okolja, sőt, akár meg is szégyeníti. Eközben igyekszik kontrollálni az életét, gyakran tetszeleg az áldozat vagy a mártír szerepében.
A nárcisztikus szülő eszközként használja a gyereket, hogy bizonyítsa önmaga nagyságát.
Esetükben sokszor előfordul, hogy a saját, meg nem valósult álmaikat próbálják megvalósítani általa, vagy így akarják kivívni mások elismerését.
„Sokszor a legjobb hírű iskolába viszi a gyereket, és nem azért, mert ezt a gyerek szeretné, hanem ezzel is azt akarja elérni, hogy őt csodálják – magyarázza a szakember. Gyakran a közösségi oldalain is azt közvetíti, hogy mindent megad a gyermekének, ám közben bántalmazza, lekicsinyli és lelkileg terrorizálja. Már óvodás korában azzal ijesztgeti, hogy ha ezt vagy azt nem teszi meg, akkor nem fogja szeretni. Ezzel pedig a gyermek kicsi korától azt érzi, hogy a szeretetért meg kell felelni, ha pedig hibázik, elveszítheti a szülő figyelmét.”
A nárcisztikus szülő – ha több gyereke van – gyakran választ magának egy aranygyereket. Ő kiemelt figyelmet kap, ami a többieknek akár rosszul is eshet, pedig ennek a „törődésnek” óriási ára van.
„Általában az lesz az aranygyermek, aki a legkönnyebben befolyásolható érzelmileg” – mondja a pszichiáter.
A testvérek akár érezhetnek irigységet is, hiszen rájuk egyértelműen kevesebb energiát fordít a narcisztikus szülő, ugyanakkor kevesebb bántást is kapnak. Nekik van esélyük arra, hogy egészséges lelkivilágú felnőttek legyenek.
„Az aranygyermekre azonban teljesen rátelepszik, kiköveteli, hogy a gyerek úgy viselkedjen, olyan eredményeket érjen el, ahogyan ő azt elképzelte, de természetesen nem a gyerek érdekében, csupán azért, hogy őt csodálják.”
Mivel a narcisztikusok gyerekei azt élik meg, hogy nem kapnak feltétlen szeretetet, nagyon nehezen tudnak kötődni, és ez később a párkapcsolataikra is rányomja a bélyegét.
„Sokszor a már jól ismert játszmákat választják, és egy narcisztikus hálójába kerülnek, de az is előfordulhat, hogy ők maguk viselkednek így, és nyomorítják meg a partnerük életét – mutat rá a következményekre pszichiáter szakértőnk. Gyakran javasoljuk, hogy akik ilyen kapcsolatban élnek, inkább lépjenek ki belőle, mert minél tovább tart, annál nehezebb a felépülés. Akinek a gyerekkora narcisztikus szülővel telt, fontos, hogy minél hamarabb eljusson szakemberhez, mert akár 1-2 éves terápia is szükséges, amikor is visszamegyünk a gyermekkorig, és kialakítjuk az egészséges működést. Ha valaki azonban 40 éves kora után akar ezen dolgozni, már nincs könnyű dolgunk. Ugyanakkor, a felnőtt én tud változni, ha akar; ilyenkor szó szerint meg kell tanítani, hogy adott helyzetekben hogyan viselkedhet úgy, hogy másokat ne bántson.”
„A legtöbb esetben a negatív önkép hátterében elhanyagoltság áll, illetve hogy gyermekként nem tudta soha megélni az érzelmi biztonságot. Ugyanis a kisebbeknek és nagyobbaknak is nagyon fontos, hogy érezzék, feltétel nélkül elfogadják őket. A másik szélsőség, ha túlzottan sok elismerést kap, olyan esetekben is, amikor valójában nem szolgált rá. Így aztán természetessé válik a folyamatos külső megerősítés, és egy idő után ez lesz életének központi témája” – világít rá a jelenség okaira dr. Belső Nóra pszichiáter.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: elementus via Pixabay)
