Az ország, ahol inkább átok a sok olaj

A bőséges olajlelőhely egy ország területén lehet áldás és átok is - Nigéria esetében inkább az utóbbiról van szó.

Alig tíz évvel azután, hogy 1957-ben nyersolajat találtak az országban, Nigériát polgárháború szedte darabjaira. A termelés sosem haladta meg az 1979-es napi 2,3 millió hordós csúcsot, és belátható időn belül nem is érik el ezt a szintet. Ez azt jelenti, hogy Nigéria nem tud majd olyan mértékben profitálni az olajból, mint ahogyan néhány közel-keleti ország.

Sőt, az is lehet, hogy ha soha nem fedezik fel az olajlelőhelyeket, akkor a 210 milliós ország a mostaninál nem is lenne szegényebb. Ghána és Elefántcsontpart például az utóbbi években igencsak sokat fejlődött az egy főre jutó GDP-t tekintve, miközben az inflációt is beleszámítva Nigériában 2014 óta nem tudtak növekedni a bérek. 

Az olaj több szempontból is hátráltatta a fejlődést Nigériában. Az olaj tengerentúli exportja olyan szintre emelte a naira értékét, amivel más iparágak nem tudtak lépést tartani. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint ugyan az elmúlt évben háromszor is leértékelődött a naira, továbbra is túl magas az értéke.

További problémát jelent, hogy a magánszektorba nem jut el a képzett munkaerő. A nigériai munkahelyek több mint felét a közszféra biztosítja, amely bevételeit 80 százalékban a nyersolaj-eladásból szerzi. A képzett nigériaiak inkább munkanélküliek maradnak, és sorban állnak egy közalkalmazotti állásért, mintsem elhelyezkedjenek a magánszektorban. Sokan mennek külföldre tanulni, dolgozni: jelenleg 17 millió nigériai él az ország határain túl, és gyakran éppen a legképzettebbek vándorolnak ki. 

Az olajipar egyúttal a korrupció melegágya is az országban. A nigériai korrupcióellenes ügynökség 2006-os becslése szerint az ország függetlenségétől számítva 380 milliárd dollárnyi vagyont loptak, vagy tüntettek el. Az olajtermelés 15 százaléka a feketepiacon köt ki, ez pedig annyira elfogadott, hogy már-már a termelés természetes velejárója. A Transparency International korrupciós listája szerint a 180 ország közül Nigéria a 149. helyet foglalja el, ez a szint pedig erősen visszaveti a gazdasági fejlődést.

A nigériai ipart, amely 1981-ben 39 milliárd dollárt ért, 2019-ben mindössze 43 milliárd dollárra taksálta a Világbank. (A dél-koreai ipar négy évtized alatt tizenhatszoros növekedést produkált.) A mezőgazdaság továbbra is a gazdaság negyedét teszi ki, ez pedig jóval nagyobb arány, mint a többi fejlődő országé.

Az országban magas a munkanélküliség. 2000-ben még a munkaképes korú népesség 58 százalékát sikerült foglalkoztatni, ez a szám 2019-re 51 százalékra csökkent.

A korrupció és a túlértékelt valuta miatt az országban nagyjából 30 dollárba kerül egy hordó olaj kitermelése, ami jóval magasabb a közel-keleti árnál. Az olajigények ráadásul a következő években világszerte csökkennek majd. Ez nagyon rossz kilátásnak tűnik, mégis van remény.

Egy másik hatalmas, népes, trópusi olajexportőr, Indonézia példájából kiindulva – amelyet szintén a korrupció és a belső feszültségek húztak vissza – legalábbis mindenképp jók Nigéria kilátásai. Indonéziában az elmúlt 50 évben az olajszektor szerepe visszaszorult, mára elhanyagolható részét teszi ki a gazdaságnak, sőt, az ország olajimportőrré vált. Ez pedig nem okozott gondot, sőt: az egy főre jutó GDP azóta rohamosan nőni kezdett. A társadalom nagy részének munkaerőpiacra lépésével a mélyszegénység is visszaszorult 3,6 százalékra, míg Nigéria lakosságának 39 százaléka továbbra is mélyszegénységben él.

Ahhoz, hogy ez változzon, Nigériának is függetlenítenie kell a gazdaságát az olajtól. Ez nehezebb lesz, mint Indonézia esetében, mert Nigéria népessége számottevően nőtt az utóbbi harminc évben. A demográfia viszont Nigéria malmára hajthatja a vizet: a következő harminc évben a munkaerőpiacra lépő fiatalok közül minden nyolcadik nigériai lesz. Ez egy kínai típusú munkaerőpiaci fellendülést eredményezhet, ha a piac képes tartani a lépést a népesség növekedésével. Ráadásul Nigériában él a negyedik legtöbb angolul beszélő a világon, ami könnyebb összeköttetést jelenhet az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal. Az analfabétizmus továbbra is problémát jelent, de az átlagos iskolában töltött idő jelenleg magasabb, mint amekkora Kínában volt 2001-ben, tehát ez sem teremt reménytelen helyzetet.

(Kiemelt kép: Shutterstock)