Csökken a talajvízszint, van megoldás
A Duna-Tisza közi Homokhátság 2020 óta hivatalosan félsivatag, azaz többvíz párolog el, mint amennyi csapadék hullik. A térség vízutánpótlásának problémájára van megoldás az országos vízügyi főigazgató, Láng István szerint.
Láng István szerint Magyarország vízgazdálkodási problémáinak 70 százaléka az Alföldre jellemző. Vízügyi és agrárszakemberek kidolgoztak egy tervet, amellyel megakadályozható Magyarország elsivatagosodása – értesült az Index. A terv kifejezetten az öntözési célú vízpótlásra koncentrál, és összeállításakor azt nézték, hány hektáron nőhet az öntözött területek nagysága és mennyibe fog kerülni.
A szakermber azonban figyelmeztet, hogy nem lesz olcsó, ezermilliárdos tételről van szó. A kormány 2030-ig évi 7 milliárd forintot irányzott elő öntözésfejlesztésre, azonban a háború miatt ezt befagyasztották, jelenleg csak üzemeltetik a rendszereket.
Magyarország vízgazdálkodását két tényező befolyásolja nagy mértékben: a csapadékintenzitás szélsőségessé válása és a folyók 19. századi szabályozásának a következménye.
A számok alapján a csapadékintenzitás megnőtt, ami azt jelenti, hogy gyors és nagy esők vannak, amelyek többnyire tovább folynak és kevesebb idő marad, hogy a víz beszivárogjon a talajba. Láng arra számít, hogy alacsonyabb vízszintek és magasabb árvízszintek lesznek a magyar folyókon.
A folyók 19. századi szabályozása során szűkebb hullámtereket alakítottak ki, emiatt az árvízszintek magasabbak lesznek, mert nem tudnak kiterülni. Az alacsony vízszint pedig erodálja folyó medrét, amely ezáltal süllyed. A főigazgató azt mondja, az Alföldön a szabályozások előtt a kis- és az árvízszintek között csupán 3-5 méteres különbség lehetett, ma ez helyenként meghaladja a 10 métert is. A Tisztán például az év 80 százalékában alacsony a vízszint, ez leszívja a talajvizeket, és a néhány napos árvizes időszak nem elég ahhoz, hogy visszatöltse a talajba.
„Évente 2-4 centimétert süllyednek a talajvízszintek. Ez rossz hír, mert a legfontosabb víztározónk mégiscsak a föld”
– közölte Láng István.
Ennek megoldása érdekében épült a Tiszalöki és a Kiskörei vízlépcső is. A főigazgató szerint a Kiskörei tározó szinte állandósítja a Tisza vízszintjét: körülbelül egyméteres szintkülönbség van a téli és a nyári vízállás között, ennek köszönhetően a Poroszlói-medencében rehabilitálódott a szabályozás előtti tiszai élővilág.
Láng István szerint a települési önkormányzatoknak és az állampolgároknak is szemléletváltásra van szükségük, hogy a jövőben az ország alkalmazkodni tudjon a változó éghajlathoz. Az újrahasznosított vizek felhasználása Magyarországon még gyerekcipőben jár. A főigazgató azt mondja, elsősorban az építési előírásokon kell változtatni. Tata önkormányzata például föld alá helyezhető víztároló edényeket osztogat, hogy fékezze az esővíz áramlását, ez különösen dombvidéken lehet hasznos.
Az önkormányzatoknak a szennyvíztelepeken is akad fejleszteniavlója, a jelenleg használatos rendszereket ugyanis nem ekkora csapadékterhelésre méretezték. Egy intenzív esős időszak például kiviszi a biológiai tisztító réteget, így két hétig tisztítás nélkül folyik a szennyvíz a folyókba – ezzel küzd Győr és Komárom is.
De a mederiszap kihelyezésének szabályozása területén is változtatni kellene, Magyarországon ugyanis automatikusan hulladéknak tekintik, pedig „Olaszországban sorban állnak a gazdák az iszapért, mert kitűnő trágya” – mondta Láng István.
(Kiemelt képünk illusztráció. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt)