Nagy N. Péter: Zsebkendő a Steinwayben
Bulgáriai látogatásán Ferenc pápa felkereste a Szófiához közeli három menekülttábor egyikét. A néhány nappal ezelőtti látogatásról nem érkezett hír a magyar médiába, csak a Magyar Kurír írt róla, mondhatni hivatalból. Menekülttáborok ott is.
A pápa kevéssel ezelőtt a Pápai Társadalomtudományi Akadémia plenáris ülésén vett részt a Vatikánban. A tanácskozás témája: Nemzet, állam, nemzetállam.
Beszédében felénk is fordult. A mód, ahogyan egy nemzet fogadja a bevándorlókat, megmutatja az emberi méltóságról alkotott elképzelését és az emberiséggel való kapcsolatát. Az állam, amely felébreszti saját népe nacionalista érzelmeit más nemzetek vagy népcsoportok ellen, nem teljesíti küldetését. A történelem bizonyítja, hova vezetnek az ilyenfajta eltorzulások.
Profetikus hevület nélkül tudja ezeket mondani. Csak közli, hogy tudjuk.
Szájer József a 168 Órának adott interjújában fogadta a pápai kihívást. Arra a kérdésre válaszolva, hogy vajon a kereszténységet Ferenc pápa ellen is védelmeznünk kell-e, azt mondta, „a másik ember megsegítésének felelőssége egyéni felelősség. Az állam viszont, amely a választópolgárok által befizetett adókról dönt, kollektív testület. A magyar állam pedig (…) ahogy polgárainak 80 százaléka sem (…) a menekültek befogadását nem támogatja.” Ebből következett lapunk újságírójának kérdése: Tehát a tízparancsolat betartása is szimpla magánügy? „Nem magánügy, de csak az egyénre vonatkozik, nem testületekre. Az állam nem alanya az erkölcsi és vallási dolgoknak. Az állam nem hívő” – szólt a válasz.
Ez már a vélemények szintbeli kereszteződése, nem úgy, mint a józsefvárosi polgármesteré, aki ki akarja tiltani kerületéből a hajléktalanellátókat, mert szerinte környezetszennyezők, vagy mint a környezetre kevésbé érzékeny Kövér Lászlóé, aki a globális felmelegedés kérdését a független média agymosottjai által túlfújt ügynek minősíti. Szemben például az államfővel, aki szerint viszont a civilizációnk sorsa múlik rajta. Kövér szerint perverz és aljas dolog továbbá, amit a brüsszeliek saját európai fajtájukkal szemben cselekednek, mintha el akarnának bennünket pusztítani mások kedvéért.
Persze ő majd megnyugszik, ha a választások megvoltak, de mi aligha. Mindez itt marad.
És ha mégis szétnézünk, beleszagolunk a világba, levegőt keresünk, azt tapasztalhatjuk, hogy folyton Argentína felől érkeznek felemelő szavak, pillanatok. Legalább csodálkozhatunk, hiszen nem ebben nőttünk fel. A nap mint nap katartikus erővel fogalmazó argentin pápáról nem kell külön szólni, de attól már megállt bennem a lélegzet, ahogy honfitársa, a most a Tottenhammel BL-döntőre készülő Mauricio Pochettino mondta a csapatáról. Akkor, amikor még kiesésre álltak az Ajax ellen: „Edzőként azért vagyunk részei a futballvilágnak (…) hogy ne csak olyan emlékük maradjon a futballistáknak rólunk, hogy megtanítottuk őket jobban olvasni a játékot, vagy hogy jobban helyezkedjenek, jobbak legyen védekezésben vagy fizikálisan, hanem hogy emberként olyan békére leljenek, ami alapesetben nem létezik ezen a világon.”
És tényleg megteremtette.
Ezen a hangon szólalt meg az argentin zseni, Lionel Messi is, amikor visszakérdezett a repülőtéren őt utolérő és a Barcelona kiesése miatt ellene is zúgolódó szurkolóktól: „Miért, mit kellett volna másként csinálnom?” Semmi visszavágás, beszólás, csak ez az egy kérdés. És a csend.
Ahogy csend van akkor is, amikor a zongorázás argentin nagyasszonya, Martha Argerich bevonul a koncertterembe. Nem tudom, hogy az ő kategóriájában a nála sokkal fiatalabbak ezt hogy oldják meg, például a briliánsan vagány Yuja Wang, a vízesés gyönyörűségű Khatia Buniatishvili vagy Hélène Grimaud, aki után számomra senki nem játszhatja el már azt a darabot, amit ő, mert megvan a végleges változat, nem tudom, ők hogyan oldják meg, amit Argerich úgy, hogy egy fehér papír zsebkendővel a kezében érkezik. Magától értetődően bepottyantja a zongoratestbe, odakészíti magának, bár nem láttam még, hogy használta volna. Alig tudok elképzelni a Steinway zongorákba kevéssé illő tárgyat, mint a papír zsebkendőt, de ezek természetesen pihennek meg a helyükön. Ahol formátum, ahol elegancia van, nem lehet megtörni a harmóniát.
Ahol nincs, ott pedig képtelenség előállítani. Ezt kell látnunk mindennap.
Tudván, hogy nem létezhetnek ilyen direkt összefüggések, azért utánanézek. Azt találom, hogy a washingtoni székhelyű World Justice Project jogállamiságot vizsgáló listáján 2015 óta a jobboldali kormány által vezetett és most is válságok által rázott Argentína lépett a legnagyobbat előre a fékek és ellensúlyok rendszerének kiépítésében, így a világon a 46. helyen áll. Magyarország összességében immár csak az 57., a térségünkben mért 24 ország közül a 24. a sorban.