Tűzszünet

Ez itt egy karácsonyi szám. Csöndesedjünk. Most ne vegyük észre a kivillanó arany Rolex órát, a szülői segítségnek köszönhető úszómedencés, pazar villát, ne ámuldozzunk azon, hogyan tágul hétről hétre egy lakóparki luxuslakás. Ne firtassuk, miért ugrott át a közeli Új-Zélandra az egyik, mit csinált Londonban a másik, miért találkozott bankárokkal Svájcban a harmadik.

2014. december 22., 08:13

Most egy szót se a Szabadság téri „megszállottsági” emlékműről, Gábriel ártatlanságáról vagy a tér másik oldalán bemutatott Tolmácsot kérek című bohózatról. Most ne kergessük kérdéseinkkel a parlamenti folyóson a fejüket rázó, szájzáras képviselőket, hagyjuk a drogtesztet, az internetadót, a magánnyugdíjpénztárak államosítását, a devizahitelesek hülyítését, az összes remek kormányzati ötletsziporkát.

Ez itt egy karácsonyi szám. Ne írjunk most furcsa meggazdagodásokról, korrupcióról, a közemlékezet buzgó radírozgatásáról, a történelem átsatírozásáról, a betiltott madárijesztők zavartalan masírozgatásairól. Próbáljuk a kormányfő kamaszkori álmaiból levezetni és megérteni a stadionépítési tébolyt, tegyük túl magunkat a kulturális ugribugrik térfoglalásán, a szakszervezetek semmibevételén, a középosztály lecsúszásán, ne keseregjünk az elszegényedésen, örüljünk, ha egy értelmiségi közmunkát kap segély helyett. Ne háborogjunk, hogy a centrális erőtér szerkeszti a közhíradókat, nevezzük ügyesnek a földek fortélyos átjátszását, ne vegyük észre az oktatási rendszer téveszméit, várjuk ki sorunkat és sorsunkat a műtéti várólistán.

Ez itt egy karácsonyi szám. Most ne akarjuk föltárni, miként kerültek uniós pénzek magánzsebekbe. Ne legyünk allergiásak attól, hogy a parlagfűirtásra összehozott pénzünkből terepjárót vettek, diplomatatáskát és fülbevalót. Ne biztassuk az autósokat, hogy az M0-s szakaszokon álljanak keresztbe, és dudálják szét az útdíjsarcot. Fogadjuk el szépen, hogy a vasárnapi zárva tartás is a javunkat szolgálja, hogy az ellenzékkel szimpatizálók egzisztenciális félelmei csak rémlátomások, hogy csupán kíváncsiságból, kalandvágyból vándorol most Nyugatra a magyar, és persze csak átmenetileg, hiszen lesz itt még Kánaán, ha bejön a keleti nyitás.

Ezen a héten nem tesszük közszemlére, hogy mit írnak Magyarországról a nyugati lapok, szünetel a szokásos vitafórum is; most nem csereberéljük eszméinket és véleményünket a hazai helyzetről, nem borongunk, nem kérdezzük egymástól, hogy meddig mehet ez így. Nyújtóztassuk ki az idegeinket, engedjük elzsibbadni magunkat a közéleti közelharcok után, próbáljunk a lármás nyüzsgésből áthangolódni az ünnepnapokra, hiszen sajnos érzékelhető: úgysem tart sokáig a karácsonyi gilinggalangos nyugalom.

Készüljünk a lelki tűzszünetre, kívánjunk békét a másik nézetközösségnek is, nyugalmat valamennyiünknek. Ne kezdjen most gyarmatosítás elleni harcba a Békemenet, pihenjen kicsit a közfelháborodás.

Talán említettem már: ez itt egy karácsonyi szám.

Horoszkóp

„Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.” A következőkben Köves Slomó, ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítójának és vezetőjének véleménycikke olvasható.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.