Tűzszünet

Most egy szót se a Szabadság téri „megszállottsági” emlékműről, Gábriel ártatlanságáról vagy a tér másik oldalán bemutatott Tolmácsot kérek című bohózatról. Most ne kergessük kérdéseinkkel a parlamenti folyóson a fejüket rázó, szájzáras képviselőket, hagyjuk a drogtesztet, az internetadót, a magánnyugdíjpénztárak államosítását, a devizahitelesek hülyítését, az összes remek kormányzati ötletsziporkát.

Ez itt egy karácsonyi szám. Ne írjunk most furcsa meggazdagodásokról, korrupcióról, a közemlékezet buzgó radírozgatásáról, a történelem átsatírozásáról, a betiltott madárijesztők zavartalan masírozgatásairól. Próbáljuk a kormányfő kamaszkori álmaiból levezetni és megérteni a stadionépítési tébolyt, tegyük túl magunkat a kulturális ugribugrik térfoglalásán, a szakszervezetek semmibevételén, a középosztály lecsúszásán, ne keseregjünk az elszegényedésen, örüljünk, ha egy értelmiségi közmunkát kap segély helyett. Ne háborogjunk, hogy a centrális erőtér szerkeszti a közhíradókat, nevezzük ügyesnek a földek fortélyos átjátszását, ne vegyük észre az oktatási rendszer téveszméit, várjuk ki sorunkat és sorsunkat a műtéti várólistán.

Ez itt egy karácsonyi szám. Most ne akarjuk föltárni, miként kerültek uniós pénzek magánzsebekbe. Ne legyünk allergiásak attól, hogy a parlagfűirtásra összehozott pénzünkből terepjárót vettek, diplomatatáskát és fülbevalót. Ne biztassuk az autósokat, hogy az M0-s szakaszokon álljanak keresztbe, és dudálják szét az útdíjsarcot. Fogadjuk el szépen, hogy a vasárnapi zárva tartás is a javunkat szolgálja, hogy az ellenzékkel szimpatizálók egzisztenciális félelmei csak rémlátomások, hogy csupán kíváncsiságból, kalandvágyból vándorol most Nyugatra a magyar, és persze csak átmenetileg, hiszen lesz itt még Kánaán, ha bejön a keleti nyitás.

Ezen a héten nem tesszük közszemlére, hogy mit írnak Magyarországról a nyugati lapok, szünetel a szokásos vitafórum is; most nem csereberéljük eszméinket és véleményünket a hazai helyzetről, nem borongunk, nem kérdezzük egymástól, hogy meddig mehet ez így. Nyújtóztassuk ki az idegeinket, engedjük elzsibbadni magunkat a közéleti közelharcok után, próbáljunk a lármás nyüzsgésből áthangolódni az ünnepnapokra, hiszen sajnos érzékelhető: úgysem tart sokáig a karácsonyi gilinggalangos nyugalom.

Készüljünk a lelki tűzszünetre, kívánjunk békét a másik nézetközösségnek is, nyugalmat valamennyiünknek. Ne kezdjen most gyarmatosítás elleni harcba a Békemenet, pihenjen kicsit a közfelháborodás.

Talán említettem már: ez itt egy karácsonyi szám.