Tóth Ákos: Végjátszma
A rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette a 2015-ig Tiborcz István résztulajdonában álló Elios Innovatív Zrt.-vel szembeni nyomozást. Az Elios közvilágítási pályázatai kapcsán az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF 35 esetben tárt fel visszaéléseket, 17 pályázat esetében pedig azt állapította meg, hogy szervezett csalási mechanizmust dolgoztak ki azért, hogy épp az Orbán Viktor veje által résztulajdonolt társaság nyerjen. A rendőrség szóvivője szerint az eljárás során elvégeztek minden „nyomozati cselekményt”. Igaz, erről Siófokot és Hódmezővásárhelyt például elfelejtették értesíteni, a mindenre kiterjedő hatósági vizsgálat őket valahogy nem érte el, mert a rendőrség az ügy ott keletkező iratait be sem kérte. Az eljárás most uniós szinten folyik tovább, az Európai Parlament költségvetési bizottságának néppárti elnöke pedig azt mondta, a történtek tovább erősítik a magyar igazságszolgáltatással kapcsolatos kételyeket.
Magyarországon viszont már nincs semmilyen kétely: mindenki tudta, hogy így lesz. Lehetett persze találgatni, hogy milyen módon zajlik majd a vizsgálat, úgy tesznek-e, mintha, lesznek-e kihallgatások, csak úgy viccből meghallgatják-e Orbán Viktor vejét, bár az kockázatos dolog, még a végén elszólja magát. Mindent előre lehetett tudni. Tudhatta a magyar ellenzék is, amely most, a rendőrségi bejelentés után, miközben az EU 13 milliárd forintot követel vissza a vitatott pályázatok kapcsán, ami magyarul azt jelenti, hogy az OLAF szerint Tiborczék ennyit loptak el, lényegében nem csinál semmit.
Azzal sem csinál semmit a szokásos közlemények kiadásán túl, hogy Semjén Zsolt – na ki más? – kezdeményezésére ünnepek idején lényegében nem lehet majd tüntetni. Azzal sem történik semmi, hogy előbb Hont András újságíróra küldtek provokátort, majd az Index újságírója, Dezső András ellen emeltek vádat úgy, hogy arról a kormány propagandalapjából értesült. Még a védekezés lehetőségét is elveszik tőle, mert tárgyalás nélkül kérnek ítéletet hozni különleges személyes adattal való visszaélés miatt. Bűne az, hogy a dolgát tette, megírta, hogy Svédországban többször is elítélték azt a magyar nőt, aki a kampányban azt nyilatkozta az állami médiának, hogy a migráció miatt romló svéd közbiztonság miatt költözött haza Magyarországra. Azzal sem lesz semmi, hogy bárki totális ellenőrzés alá lenne vonható a jövőben, s ehhez már bírói engedély sem kell.
Ami történik, egyenesen következik Orbán Viktor eddigi kormányzásából. Ebből levonható az a következtetés is, hogy
ma Orbán Viktor bármit megtehet ebben az országban.
Negligálhatják az OLAF jelentését, majd közpénzből visszafizetik az ellopott milliárdokat. Szabadon lehet újságírókat zaklatni, a gyülekezési jog széttiporható. Eddigi kormányzásából az a következtetés is levonható, hogy ha Orbán valamit akar, akkor azt meg is teszi. Ha valaha voltak is, már nincsenek skrupulusai. Igen, a közpénzekkel kitömött oligarcha által biztosított magánrepülőgépen utazgat a világban, amerre épp kedve és a Videoton útjai viszik, és? Coki. Igen, ha épp zavarja a tudomány tudományossága, akkor ellehetetleníti az Akadémiát. Igen, ha azt akarja, hogy az övéinek legyen elit egyetemük, akkor közalapítványba menekíti a Corvinust. Igen, ha kultúrharcot akar, lesz itt kultúrharc, olyan, de olyan, hogy Adyig is elér, Petőfiig is, úgyis csak felforgató elemek voltak. Igen, igen, igen. Mindent megtehet, égen-földön nyoma nincs olyan erőnek, amely ellenállna.
A Medián legutóbbi, a HVG-ben publikált felmérése szerint a Fideszre most annál is többen szavaznának, mint ahányan közvetlenül a kétharmados sikert hozó április választások után tették volna, a teljes népességen belül 45 százaléknyian. Ehhez képest az ellenzék legerősebb ereje a megzavarodott és széthulló Jobbik 8 százalékkal, az MSZP halálos versenyt fut Gyurcsány Ferenccel, előbbi 6, utóbbi 5 százalékon áll, Ungár Péter LMP-je 2 százalékra törpült, a Momentum 2-ről 3-ra emelkedett. Itt tartunk. Az ellenzék egymást passzírozza, puzsérezik és előválasztásozik, ellenállást hirdet, aztán érdeklődés hiányában feladja, vídiakeményen kiül kiállni a hajléktalanokért a Parlament lépcsőjére, keményeket kérdez a parlamentben, aztán nagyot koppan és elhallgat, néha meg már be sem megy a választott munkahelyére, mert kinek van kedve annyit koppanni.
Ma az ellenzék semmilyen ellenállást nem tanúsít, nincs érdemi mondandója, lassan már reagálni sem képes a történésekre.
Akik ott ülnek a parlamentben, mintha már nem is léteznének, csak abban a buborékban, amelyet a közösségi média bizonyos szegleteiben létrehoztak maguknak, és ott királykodnak. Ott aztán haj, de kemények, de megmondják, de tudják a tutit, ott keményen beszólnak az elemzőknek, a lapoknak, az újságíróknak, egymásnak, ott jó úton vagyunk, haladunk, dolgozunk, gürizünk, teérted hajtunk, és holnapra megforgatjuk az egész világot, Orbán pedig turistaosztályon fog repülni.
Önreflexiónak nyoma nincs. Mintha senkit nem érdekelne, hogy miért csak buborékokban legénykedhetnek. Mintha senkit nem érdekelne, hogyan is érhetett el 2010-ben a Fidesz kétharmadot. Mintha senkit nem érdekelne, hogy azok, akiknek a jóvoltából elérték, most is ott hőzöngenek magukat a legnagyobb ellenállókként feltüntetve, hogy aztán diadalmasan közöljék a választások éjszakáján, mekkora sikert értek el. Mintha senkit nem érdekelne, hogy mi roppant meg ebben a társadalomban 2004, az EU-csatlakozás időpontja és 2010 között. Mintha senki nem foglalkozna azzal, hogy mi változott meg, mi volt az, amire – az őszödi beszéd kirobbanása után – csak Orbán Viktor volt képes érdemben reagálni. Mintha senkit nem érdekelne, hogy mi történt 2010 és 2018 között. Mintha senkit nem érdekelne, hogy az ellenzéki pártok már akkor tehetetlenül sodródtak a kétharmados árral, amikor még lett volna rá módjuk, hogy partra evickéljenek. Mintha senkit nem érdekelne, hogy érdemi politikai mondandó nélkül technikai kérdéssé silányították a lehetséges megoldásokat. Mintha senkit nem érdekelne, hogy amint valaki kiemelkedne közülük – Bajnai Gordon vagy Botka László például, akiktől egy pillanatra valóban tartott a Fidesz –, egy emberként ugrik rá az egész ellenzék, hogy megfojtsa, mintha senkit nem érdekelne, hogy lassan nem képviselnek már senkit.
Ugyan mely társadalmi csoportokat képviseli Ungár Péter, Horváth Csaba vagy Gréczy Zsolt?
Azoknak a szavazóknak, akik a jövőt nem a Fideszben látják, ma nincs képviseletük. Amit a nevükben tesznek, maga a reménytelenség, és folyamatos kudarcra ítéli őket. A kudarc következménye a kiszolgáltatottság, a kiszolgáltatottságból adódó reménytelenség és félelem, a társadalmi szabadságérzet végérvényes megsemmisülése. Hiszen tényleg bárki megfigyelhető engedély nélkül. Hiszen tényleg vádat lehetett emelni Dezső András újságíró ellen, hiszen valóban provokátort lehetett küldeni Hont András újságíróra, hiszen a szellemi verőlegények már tényleg Adyt és Petőfit ostromolják. És még mindig rettentő a vagyon, amit el lehet lopni. Minden, bármi megtörténhet.
Orbán Viktor az elkövetkezendő hónapokban elképesztő intenzitású kampányt folytat majd európai képviseletének megerősítéséért, ugyanúgy visszahozza a menekültellenes népszavazás hangulatát, mint a parlamenti választások idején. Ehhez képest az ellenzéknek sem Magyarországról, sem Európáról nincs értelmezhető gondolata, inkább versenyt futnak azért, hogy ki tudja buzgóbban helyeselni Orbán Viktor kerítését. De Orbán más szintre emelte a játszmát, európai befolyása érdekében ismét nagyot akar nyerni. Az ellenzék, ha minden továbbra is így folyik, tavasszal elveszíti Brüsszelt és az európai politizálás lehetőségét, még megmaradt befolyását a képviselői helyeivel együtt. Bukása ezzel kiteljesedik. Elpuzsérosodik és elhorváthcsabáskodik még egy kicsit magában, lényegében tét nélkül. Tétjüket, mi volt – annak a józan többségnek az élete, amely ragaszkodna a szabadság érzetéhez –, elkártyázták.
Ez annyiban új helyzet lesz, hogy Orbán Viktornak egy másik kihívással kell majd szembesülnie, azzal, hogy ez az ellenzék már díszletnek sem alkalmas. És akkor valami mást kell kitalálnia, hogy a rendszere elleni szavazatokat lekösse és szétszórja. Kérdés az is, hogy az ellenzék bukása teret nyit-e valami másnak. / Tóth Ákos
