Somfai Péter: Rossz emlékű a feljelentősdi

„Olyan ez, mint a fogyasztóvédelmi ellenőrzés: bemegy majd a rendőr a gyanúsított főorvoshoz, kiveteti a vakbelét, és ha utána elfogadja a hálapénzt, máris kattanhat a bilincs.” Orvos ismerősöm reagált így arra a hírre, amely a napokban jelent meg: már működik a Nemzeti Védelmi Szolgálat új főosztálya, amelyet a korrupciónak minősített hálapénz elleni fellépésre hozott létre a jogalkotó. Március 1-jétől pedig „megbízhatósági” vizsgálatokkal keresik a korrupt, hálapénzt elfogadó orvosokat, de akár egy névtelen feljelentés alapján is elindulhat valaki ellen a vizsgálat.

Ez utóbbiban jók vagyunk. Történelmi gyakorlatunk van a feljelentésekben, pláne ha elfogadják névtelenül is. A vészkorszakban elég volt kinézni valakinek a lakását, üzletét, és besúgni a hollétét a körzetvezető bajtársnak. Aztán a háború után is működött a rendszer, gyakran ugyanaz a „bajtárs” fogadta az ÁVH irodájában a besúgókat, akik elmondták, kinek a lakásából hallatszik ki a Szabad Európa rádió recsegő hangja, vagy ki viccelődik Rákosi elvtársról. Nem is volt szükség egyikre sem a névtelen besúgóknak ahhoz, hogy kirúgassák az előléptetésük útjában álló kollegát, a főnököt, a főbérlőt – már a gyanú elég volt a fekete autó kiküldéséhez. 1956 után is egy ideig működött a feljelentősdi, kit láttak puskával a vállán az utcán, aztán valahogy kiment a divatból. Félek, most kiengedik megint a rossz szellemet a palackból.

Őszintén csodálkoznék, ha az egészségügy „vakbelének” kivételét nem a mundérosokra bízta volna a kormány. A katonai parancsnokok után talán fel sem tűnik majd senkinek, ha jönnek a civil ruhás rendőrök is, és mint a kocsmában az ellenőrök, elkezdik provokálni az orvosokat. Nem túl tisztességes módszer, de a boríték elfogadása sem az.

Külföldön dolgozó orvosoktól tudom, hogy amikor belépnek valamelyik nyugati egészségügyi intézménybe, megesik, hogy a főnök félrehúzza őket, és emlékezteti, hogy náluk egyetlen eurót sem szabad elfogadni a betegektől. De miért is tennék? A tisztességes fizetés csak az egyik érv, ami kizárja a hálapénzt a rendszerből, a másik még nyomósabb: a biztosító tisztességgel megfizeti a kórháznak vagy a privát orvosnak is a munkája ellenértékét. Mindennek világos és követhető tarifája van, amit a betegek is pontosan tudnak, és ha úgy gondolják, hogy az átlagostól eltérő ellátásra tartanak igényt – vendéglői kosztot, külön szobát, professzori gondoskodást szeretnének –, azt külön, egy kiegészítő biztosítással „kifizethetik”.

És nincs szükség külön részlegre a rendőrségen hálapénz után nyomozni.

Már régen működhetne ilyen alapon a hazai egészségügy is, ha valamikor, a 2000-es évek elején az akkor ellenzékben lévő Fidesz nem csap hangos patáliát a szabaddemokraták reformjavaslatának hírére: nyissák meg a biztosítási piac előtt az egészségügyet is. „Még mit nem!” – tiltakozott az ellenzéki kórus, mert akkor majd más ellátást kap a szegény és a jobb módú.

Hát most nem itt tartunk?

A biztosítók még csak legfeljebb a lábfejüket tehették be az egészségügy ajtajába, de a kormányzat már minden erejével a magánegészségügy felé terelgeti a magyarokat. Vannak magánkórházak, ahol nem kell kivárni az előjegyzések hosszú sorát; akinek van félmillió forintja az egynapos sérvműtétre, máris kés alá feküdhet. A térd- és csípőprotézisra sem kell egy évig várni, elég hozzá másfél millió forint műtéttel, lábadozási idővel, külön szobában. A magánorvos rendelőjében úgy húszezer forint a vizitdíj, a bőrgyógyász 50 ezret kér a gyanús anyajegy eltávolításáért, és az MRI is elkészülhet már másnap 30 ezer forintért...

Vajon Kásler és Pintér miniszterek, vagy a Nemzeti Védelmi Szolgálat korrupciós nyomozói feltételezik, hogy a magánkórházban bárki ad majd egyetlen forint paraszolvenciát, miután kifizette az ellátás árát? Nem volna „erkölcsösebb”, ha a sebészek bravúros munkáját adott esetben pluszpénzzel a beteg biztosítója honorálná? És gondolják, hogy a szülészek továbbra is nagyzsebes köpenyt hordanának, ha benyújthatnák a számlát a biztosítónak azért, mert éjszaka vagy a szabadságukat megszakítva vigyázták a vajúdó betegüket? Feljelentőkre sem volna szükség, az egészségügyben mégis rendjén mennének a dolgaink.

Megjelent a 168 Óra hetilap 2021. január 28-i számában.