Rémálommá vált borsószemek
„Jó napot! Arról szeretnék röviden mesélni, milyen szerepet játszik a civil társadalom a demokrácia építésében és megerősítésében. Civil társadalom alatt minden olyan csoportot, szervezetet és intézményt értve, amely az államtól függetlenül, önkéntes alapon működik, valamint legalább bizonyos mértékig önmagát táplálja és tartja fent. Szerintem ide nemcsak azok a szervezetek tartoznak, amelyek önmagukat is civil mozgalomnak vagy szervezetnek definiálják, hanem a független tömegmédia, a think tankek, az egyetemek, a szociális és vallási alapon szerveződött csoportok is. Ha valaki a civil társadalomhoz tartozik, nagyon sok kritériumnak kell megfelelnie – egy demokráciában tisztelnie kell a törvényt, az egyéni szabadságjogokat, más csoportok azon jogát, hogy kifejezzék önmagukat, véleményüket és igényeiket. Abban a szóban, hogy civil, a tolerancia, a pluralizmus és a sokféleség találnak szállást. Abban az erőfeszítésben, ami civil – bár kötődhet pártokhoz vagy az államhoz, mégis – a függetlenség fogalmazódik meg, és belőle teljesen kizáródik a saját magára vonatkozó politikai hatalomszerzés szándéka. Persze vannak olyan csoportok is, melyek monopolizálnák tagjaik gondolatait és életét, melyek nem tolerálják saját tagjaik elégedetlenségét, a véleménykülönbséget, és nem tisztelik a velük vitázók érveit. Néhány szervezet csak a politikai hatalom előretolt helyőrsége, arra szerveződik, hogy az állam működése feletti kontrollt megszerezze. Ezek a csoportok nem a civil társadalom tagjai és nem járulnak hozzá a demokrácia épüléséhez.”
Ez a beszéd 2004 februárjában hangzott el Bagdadban, egy NGO-vezetők (non-governmental organizations, azaz nem kormányzattól függő, nonprofit szervezetek – a szerk.) számára rendezett konferencián. A fölszólaló Larry Diamond volt, a Stanford Egyetem Hoover Intézetének vezető munkatársa, a Journal of Democracy (A demokrácia lapja) alapító társszerkesztője.
A szöveg idézése nem azért indokolt, mert megfogalmazásában vagy dimenziójában újat hozna, hanem inkább azért, mert néhány elvárásában könyörtelen. A lerombolhatatlanul magas fal, amit civil és nem civil közé húz, nem a szervezeti forma, a tartalom vagy bizonyos akciók minőségét választja el egymástól, hanem a függetlenséget a függőségtől, az önszerveződést a manipulálttól, a tolerancia képviseletét a véleménydiktatúrától.
Diamond a demokráciát erősítő és építő civil társadalomhoz sorolja a független tömegmédiát, a (független) think tankeket, a (nyilván függetlennek gondolt!) egyetemeket, valamint a (milyenek lennének, ha nem független?) szociális – például az oktatás és az egészségügy támogatását célzó – és vallási alapon szerveződött csoportokat. Ezek, ha működnek, kordában tartják az állami hatalmat, még akkor is, ha minden demokráciának szüksége van jól működő, irányadó államra. Felelősségük és dolguk a közvéleményt tájékoztatni arról, ha az állami szereplők visszaélnének a hatalmukkal. Le kell leplezniük a korrupciót és harcolniuk kell azokért a kormányzati reformokért, amelyek a korrupció szövetét is kimetszenék a politika testéből. Politikai részvételre, politikai cselekvésre kell ösztönözniük a társadalom tagjait, s fel is kell készíteniük őket erre. És így tovább.
Mindebből az is következik, hogy a civil társadalom álmatlanságot okozó borsószem a politika ágyában, ha az az elitek hatalomszerzésére és annak kiterjesztésére irányul. A borsószem, forgolódhat bárhogy, mindig nyomja valahol. És ha sok kis borsó van a derékaljban, átkozott az éji nyugalom. Ezért az ilyen politika inkább feldúlja saját ágyát s kisöpri a borsószemeket, hogy tovább álmodhassa saját kényét. Csakhogy egy másik valóságban – a haszonszerző politika rémálmában – a civil társadalom aktív és felelős polgárokat oktat, egyéni és közösségi cselekvést támogat, felsegíti az elesettet. Partnere a jó államnak és a polgárának. A jó állam pedig elismeri a hasznát és jelentőségét.
Hogyan hangzana ez így? „Jó napot! Arról szeretnék röviden mesélni önöknek, hogy milyen a jó állam. A jó állam támogatja a civileket, mert érti, hogy nélkülük a politikai hatalom instabillá és legitimitását foldozgatóvá válik. Támogat minden olyan csoportot, szervezetet és intézményt, amely tőle függetlenül, önkéntes alapon működik, valamint legalább bizonyos mértékig önmagát táplálja és tartja fent. Egyszerűen azért, mert ez az érdeke.”
