Ónody-Molnár Dóra: Polt Péter uralma

2018. február 15., 07:49

Szerző:

Ha a jog uralkodik, a bűnös jó esetben elnyeri büntetését. Bűn és bűnhődés összekapcsolódása nemcsak az egyéni igazságérzet, de a társadalom stabilitása szempontjából is fontos. Ha a bűncselekményt elkövetőt elítélik, akkor a társadalom erkölcsi normái megerősítést nyernek. Nem életszerű, hogy minden bűnöst elkapjanak, de ha azt tapasztalják a polgárok, hogy azért járkálnak szabadlábon bűnözők, mert a hatóságok szemet hunynak egyesek vétkei felett, akkor az erkölcsi gát omladozni kezd, és e folyamat végén a nyers erőszak áll.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A dolgok állása szerint ma Magyarországon a jog a korrupciót bűncselekményként határozza meg, ami – a súlyosságától függően – szabadságvesztéssel büntetendő. Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) nemrégiben készítette el azt a jelentését, amely szerint Orbán Viktor veje súlyos korrupció gyanújába keveredett. Ha a kormányon múlik, akkor nem tudjuk meg a részleteket, de a megmaradt független sajtónak köszönhetően nyilvánosságra került, mi áll a hivatal jelentésében. E szerint az OLAF a Tiborcz István által egykor résztulajdonosként és igazgatósági tagként vezetett cég közbeszerzési sikersorozata mögött bűnszervezetben elkövetett csalást gyanít. Az OLAF nem nyomozó hatóság ugyan, azonban a bekért szerződések, pályázatok alapos átvizsgálásával és elemzésével támasztotta alá a gyanúját. A bűnszervezetben elkövetett csalás minősített esetnek számít, vagyis súlyosabb büntetés jár érte, mint a „sima” csalásért. Meglehet, hogy a gyanúhoz nem is kellett volna az OLAF, ha Magyarországon a jog uralma mindenkire kiterjedne. Korábban ugyanis alaposan feltárta az Elios kavarásait két oknyomozó portál, a Direkt36 és az Átlátszó is. Ennek nyomán többen feljelentést is tettek. És mit tett a Polt Péter által vezetett ügyészség? Azt, amit szinte minden, a Fideszt érintő ügyben: bűncselekmény hiányában lezárta a nyomozást, és legalábbis okkal feltételezhető, hogy nem tett meg mindent az ügy feltárása érdekében.

A Tiborcz-történet már a nulladik ponton büdös.

Tegyük fel, hogy a miniszterelnök veje úgy nyer uniós pályázatokon, hogy nincsenek összefonódások a kiírók és a győztes között. Tegyük fel, az ajánlat nincs túlárazva, az elvégzett munka minősége kiváló, a lakosok elégedettek. De ez a történet akkor is büdös lenne, méghozzá azért, mert a magyar államigazgatás csúcsán Tiborcz István apósa áll, ő irányítja azt az apparátust, amelyik az uniós pályázati döntéseket meghozza és a közbeszerzésekkel kapcsolatos esetleges visszaéléseket kivizsgálja. Éppen ezért nem helyénvaló, hogy a kormányfő közvetlen családtagja induljon és nyerjen ezeken a pályázatokon. Még egyszer: akkor sem, ha egyébként minden rendben lenne az eljárással. Nem azért, mert ezt jogszabály tiltja, hanem azért, mert ütközik a közmorállal. A hanyatló Nyugaton ilyesmivel nem is igen szoktak próbálkozni. Ha mégis, akkor bele szoktak bukni. Nem nagy elvárás: amíg valaki miniszterelnök, addig közvetlen családtagja ne nyerjen közbeszerzésen. Azt az időszakot ki lehet bírni. Ilyenkor a miniszterelnök a családja elé áll: „Gyerekek, ezt most ne csináljátok, álljatok meg a saját lábatokon!”

Ez volna tehát az erkölcsileg helyes. Amit pedig az OLAF feltárt, bűncselekménynek tűnik. Polt Péter ügyészsége persze sértett hangú közleményben jelentette be, hogy jó, akkor mégis utánanéznek a dolognak, de hosszú lesz a nyomozás.

Értsd: most sem lesz érdemi felelősségre vonás, erre bárki mérget vehet.

Még olyan egyértelmű bizonyítékok esetén sem történt ilyen, mint a trafikmutyi esetében, amikor hangfelvétel tanúsította, hogyan dönt politikai alapon a fideszes polgármester a koncessziókról.

Biztosak lehetünk abban, hogy nem helyezik előzetes letartóztatásba és nem vezetik el bilincsben Tiborcz Istvánt, mint ahogy Hagyó Miklóst a választási kampányban. Mennyi is volt a vád szerint a nokiás dobozban? Tizenötmillió forint. Orbán vején ennek ezerszeresét kéri számon az unió. Senki sem állhat a törvények felett, mondja magában a polgár, miközben leszedi a büntetőcédulát a szabálytalanul parkoló autójának szélvédőjéről. 

A nyolcvanas években, fiatalemberként, a legszörnyűbb „élményem” a szegénység volt. Az az érzés, hogy a pénzem, a forintom nem ér semmit. Hogy nyomorult kelet-európai vagyok.

Soros György nyerészkedik a háborún, ezért ő nem a békében érdekelt, háborús uszító – mondta péntek reggel Orbán Viktor. A szomszédunkban valóban háború van, ami különös súlyt ad a miniszterelnök szavainak, így megnéztük: igazat mond-e a kormányfő?

„Ledobta az atombombát Parragh László, az MKIK elnöke azzal, hogy megszüntetné a katát, és másik, közelebbről meg nem határozott adózási módot vezetne be helyette. Több mint négyszázezer katás egyszerre hördült fel, hogy »hát mégis mit képzel ez a rolexes!«. Parragh László felnégyelése előtt azért érdemes néhány szempontot figyelembe venni – és kivételesen háttérbe szorítani a zsigeri érvet, hogy ami nekem többe kerül, az csak rossz lehet.” F. Szabó Emese véleménycikke a 168 Óra hetilap június 2-i számában jelent meg.