Ónody-Molnár Dóra: Polt Péter uralma
Ha a jog uralkodik, a bűnös jó esetben elnyeri büntetését. Bűn és bűnhődés összekapcsolódása nemcsak az egyéni igazságérzet, de a társadalom stabilitása szempontjából is fontos. Ha a bűncselekményt elkövetőt elítélik, akkor a társadalom erkölcsi normái megerősítést nyernek. Nem életszerű, hogy minden bűnöst elkapjanak, de ha azt tapasztalják a polgárok, hogy azért járkálnak szabadlábon bűnözők, mert a hatóságok szemet hunynak egyesek vétkei felett, akkor az erkölcsi gát omladozni kezd, és e folyamat végén a nyers erőszak áll.
A dolgok állása szerint ma Magyarországon a jog a korrupciót bűncselekményként határozza meg, ami – a súlyosságától függően – szabadságvesztéssel büntetendő. Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) nemrégiben készítette el azt a jelentését, amely szerint Orbán Viktor veje súlyos korrupció gyanújába keveredett. Ha a kormányon múlik, akkor nem tudjuk meg a részleteket, de a megmaradt független sajtónak köszönhetően nyilvánosságra került, mi áll a hivatal jelentésében. E szerint az OLAF a Tiborcz István által egykor résztulajdonosként és igazgatósági tagként vezetett cég közbeszerzési sikersorozata mögött bűnszervezetben elkövetett csalást gyanít. Az OLAF nem nyomozó hatóság ugyan, azonban a bekért szerződések, pályázatok alapos átvizsgálásával és elemzésével támasztotta alá a gyanúját. A bűnszervezetben elkövetett csalás minősített esetnek számít, vagyis súlyosabb büntetés jár érte, mint a „sima” csalásért. Meglehet, hogy a gyanúhoz nem is kellett volna az OLAF, ha Magyarországon a jog uralma mindenkire kiterjedne. Korábban ugyanis alaposan feltárta az Elios kavarásait két oknyomozó portál, a Direkt36 és az Átlátszó is. Ennek nyomán többen feljelentést is tettek. És mit tett a Polt Péter által vezetett ügyészség? Azt, amit szinte minden, a Fideszt érintő ügyben: bűncselekmény hiányában lezárta a nyomozást, és legalábbis okkal feltételezhető, hogy nem tett meg mindent az ügy feltárása érdekében.
A Tiborcz-történet már a nulladik ponton büdös.
Tegyük fel, hogy a miniszterelnök veje úgy nyer uniós pályázatokon, hogy nincsenek összefonódások a kiírók és a győztes között. Tegyük fel, az ajánlat nincs túlárazva, az elvégzett munka minősége kiváló, a lakosok elégedettek. De ez a történet akkor is büdös lenne, méghozzá azért, mert a magyar államigazgatás csúcsán Tiborcz István apósa áll, ő irányítja azt az apparátust, amelyik az uniós pályázati döntéseket meghozza és a közbeszerzésekkel kapcsolatos esetleges visszaéléseket kivizsgálja. Éppen ezért nem helyénvaló, hogy a kormányfő közvetlen családtagja induljon és nyerjen ezeken a pályázatokon. Még egyszer: akkor sem, ha egyébként minden rendben lenne az eljárással. Nem azért, mert ezt jogszabály tiltja, hanem azért, mert ütközik a közmorállal. A hanyatló Nyugaton ilyesmivel nem is igen szoktak próbálkozni. Ha mégis, akkor bele szoktak bukni. Nem nagy elvárás: amíg valaki miniszterelnök, addig közvetlen családtagja ne nyerjen közbeszerzésen. Azt az időszakot ki lehet bírni. Ilyenkor a miniszterelnök a családja elé áll: „Gyerekek, ezt most ne csináljátok, álljatok meg a saját lábatokon!”
Ez volna tehát az erkölcsileg helyes. Amit pedig az OLAF feltárt, bűncselekménynek tűnik. Polt Péter ügyészsége persze sértett hangú közleményben jelentette be, hogy jó, akkor mégis utánanéznek a dolognak, de hosszú lesz a nyomozás.
Értsd: most sem lesz érdemi felelősségre vonás, erre bárki mérget vehet.
Még olyan egyértelmű bizonyítékok esetén sem történt ilyen, mint a trafikmutyi esetében, amikor hangfelvétel tanúsította, hogyan dönt politikai alapon a fideszes polgármester a koncessziókról.
Biztosak lehetünk abban, hogy nem helyezik előzetes letartóztatásba és nem vezetik el bilincsben Tiborcz Istvánt, mint ahogy Hagyó Miklóst a választási kampányban. Mennyi is volt a vád szerint a nokiás dobozban? Tizenötmillió forint. Orbán vején ennek ezerszeresét kéri számon az unió. Senki sem állhat a törvények felett, mondja magában a polgár, miközben leszedi a büntetőcédulát a szabálytalanul parkoló autójának szélvédőjéről.
