Ónody-Molnár Dóra: Mitől fordul a közvélemény?
A teljes lakosság körében minden harmadik ember a Fideszre szavazna a Medián legfrissebb kutatása szerint.
A világnak abban a részében, ahol én mozgok, biztosan nem a kormánypárt támogatója minden harmadik ember. Ott az emberek egyik része dühös és csalódott, a másik része apatikus. Persze van olyan rész is, amelybe a kormány hívei tartoznak, de a hétköznapi élmények alapján ez már régen nem az ország harmada. Ettől függetlenül mérhetnek a kutatók akkora Fidesz-előnyt, hogy a grafikon még a prezentációra sem fér rá. Ezek nem a valódi választói szimpátiát tükrözik. Miért nem? Mert amíg nincs igazi kihívója a kormánynak, addig ezek a mérések semmit nem árulnak el az emberek tényleges politikai véleményéről. Legfeljebb azt, hogy reális ellenzéki alternatíva nélkül nagyon sokan a fennálló rendszerrel azonosulnak.
Ezt bizonyítja az a jelenség is, ami most játszódott le az orrunk előtt.
2015 elején a kutatási adatok szerint a megkérdezettek mintegy 60 százaléka támogatta, hogy megpályázzuk a 2024-es olimpiai játékok megrendezését. A friss mérések viszont azt mutatják, hogy ma már azok vannak kétharmados többségben, akik nem akarnak Budapesten olimpiát. Mi történt másfél év leforgása alatt? Miért fordult ekkorát a közvélemény? A válasz egyszerű: ebben a témában egy idő után már nem csak a kormány álláspontjával találkoztak az emberek. Bár a közvéleményben már két éve is volt értetlenség, megosztottság az ügyben (a Medián például már 2015 végén magasabbra mérte az ellenzőket a támogatóknál), az ellenzéki pártok azonban – az egy szem LMP kivételével – akkor belesimultak a kormány olimpiai kezdeményezésébe. Ebben a kérdésben semmi sem különböztette meg az ellenzék és a kormány álláspontját. Ha pedig mindenki ugyanazt mondja, akkor a lakosságnak nincs módja arra, hogy megismerje az ellenvéleményeket, és az alapján döntsön.
Idén azonban megjelent a Momentum Mozgalom: népszavazást kezdeményeztek, érvelnek, vitatkoznak, azaz alternatívát mutatnak fel az olimpia ügyében. És láss csodát: abban a pillanatban, hogy van másik pólus egy témában, a köz véleménye is polarizálódni kezdett. Ugyanilyen rövid idő leforgása alatt veszítené el a Fidesz az előnyét, ha az országos politikában is megjelenne olyan ellenerő, mint az olimpia tárgyában a Momentum. Per pillanat a nép nem látja a parlamenti ellenzéket alternatívának – erről szól a Medián friss mérése, nem pedig arról, hogy minden harmadik polgár fideszes. Ha lenne hiteles kihívója Orbánnak, napok alatt olvadna el a kormány fölénye. A Medián kutatása nem a Fidesz népszerűségéről, hanem az ellenzék váláságáról szól.
Emiatt joggal lehet kritizálni a létező ellenzéket. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy az illiberális országokban mindenhol ilyen az ellenzék. Amit a külső szemlélő a baloldal szerencsétlenkedésének lát, az következménye a pénzhiánynak, a beszűkült nyilvánosságnak, a kontraszelekciónak, továbbá annak a szerepzavarnak, hogy a parlamenti ellenzék elméletileg a rendszer ellen küzd, de ezt a rendszer parlamentjében teszi. A kívülálló civil mozgalmak helyzete még reménytelenebb, hiszen ők mindenféle védelem nélkül állnak szembe a kormánypárti revolvermédiával. Az éppen aktuális zászlóvivő vagy belebetegszik a támadásokba és a reménytelenség érzésébe, mint Sándor Mária, vagy lelép, mint Pukli István. Az Antall József Tudásközpont jogászát kirúgják a véleménye miatt, Simicska Lajos nem nyer közbeszerzést, amióta összekülönbözött a miniszterelnökkel. Azok a maguk területén sikeres emberek pedig, akiktől a politika megújítását remélik sokan, levonják a józan következtetést: jobb a politikától távol maradni, mert ha valaki szembekerül a hatalommal, akkor megtorlásra számíthat.
Ezek együtt eredményezik azt, hogy a nép nem lát alternatívát. Ha látna, gyorsabban fordulna el a kormánytól, mint ahogy a budapesti olimpia mögül kihátrált.
