Nagy N. Péter: A rendszer zár
A felsőbb rétegek mindinkább a kötcsei piknik szabályai szerint élnek. Zárt körben, ahová csak a meghívó akarata szerint lehet bekerülni.
E mesterséges indulás szokatlan jelenségeket produkál. Debrecenben és Miskolcon például most indul magániskola. Nem meglepő, hogy méregdrágák, hiszen ilyen helyeken a tandíjjal válogatnak, az garantálja a jelentkezőknek, hogy elit körbe kerülnek. De miért kérhetnek annyit, amennyi nagyságrendileg nem marad el a brit trónöröklési sorrendben harmadik helyen szereplő György herceg mintegy hatmillió forintnak megfelelő éves tandíjától?
Debrecenben, ahogy Miskolcon is, két óvodai és két általános iskolai 1-2. osztállyal indulnak. A Népszava cikkéből tudhatjuk, hogy az első tanévre 50 tanulmányi szerződés megkötését tervezték, de már 56-nál tartanak. Az óvodások éves tandíja 2 440 000, az első és másodikosoké 2 897 500 forint.
A deklarációk szerint a megtelepedő külföldi cégek vezetőinek családját szolgálják ki, ám a jelentkezők többsége magyar.
Debreceni Nemzetközi IskolaBudapesten már több ilyen iskola is van. És most, amikor újak is indulnak, jelentették be, hogy a Corvinus egyetemen 2020-ban már nem lesznek állami finanszírozású helyek. Ehelyett létrehozzák a Corvinus-ösztöndíjat. A cél, hogy a fizetős hallgatók aránya a mostani negyvenről hatvan százalékra emelkedjen. A kínai Fudan Egyetemmel közös diplomaprogramjuk szemeszterenkénti díja pedig már most is négymillió forint lesz. Arányos a nagy magánóvodák, -iskolák árával.
Az új, 2010 óta szerveződő elit kezdi magára zárni az ajtót.
Fennáll a veszélye, hogy túlpolitizáljuk a helyzetet, hiszen természetes, hogy a kapitalizmus itt is létrehozza az intézményeit, köztük a legsikeresebbeknek szólókat is. Jelentkezzünk majd, ha ezen belül van valami különleges, mondhatnák.
Egyebek mellett a György hercegéhez mérhető tandíj is azt a gyanút erősíti, hogy van.
Ahogy az oktatásban, az egészségügyben is hatalmas erővel épül ki a csak nagy pénzzel igénybe vehető szolgáltatások sora. Tíz éve, emberes várakozás után operálta meg egy kitűnő orvos a lábamat egy állami kórházban, majd nemrég új fájdalommal már egy magánkórházban kerestem fel, ahol lényegében ugyanazért, amit ott megcsinált, tett egy másfél milliós ajánlatot. Fel sem merült, hogy menjünk inkább a régi helyre. Inkább már nem is fáj annyira. Súlyosabb betegség nem múlna el ilyen könnyen.
A kis luxus köreiben is emelkednek a falak. Sorra kerítik le a vadászhelyeket, a Balaton pedig gátakat növeszt a szegényebbek elé. Negyvenhárom településéből már csak huszonkettőn van szabadstrand, viszont egyre több az áraival is biztonságosan elkerített partszakasz.
Ha végignézünk az utakon, egyre inkább „osztott pályás” közlekedést látunk. Egyrészt 1400-1600 köbcentis munkaautókat, másrészt emeletes városi cirkálókat. Itt megtudhatunk valamit róluk, nyáron ugyanis sokan lehúzott ablakkal és hegyomlásszerű mélynyomókkal jelzik, hogy mijük van és milyen zenét szeretnek. Többnyire lakodalmasszerű, de nem rock, hanem egyenesen dobolós, érzelgős dalokat. Csak bízni lehet, hogy az elsötétített, soha le nem húzott ablakok mögött valami finomabb szól, ami miatt megéri elitnek lenni.
Akárki már alig-alig kerülhet a sofőr melletti ülésre. A Tárki adatai szerint markánsan nő az azonos rétegben házasodók száma, ezen belül a nők „lefelé” mozgása lényegében megszűnt.
De még mindig nem tudjuk, mi indokolja a György herceg iskoláztatásával vetekedő számokat. Bizonyára az, hogy egy jórészt mesterségesen létrehozott felső réteg maga is nem természetes módon igyekszik rögzíteni új pozícióját. Könnyen és szinte számolatlanul jut pénzhez, amit e szerint is használ.
Kötelességünk ugyanakkor féken tartani esetleges irigységünket, hogy biztosabb bázisról vizsgálódjunk. Azt találjuk, hogy a szegények és a gazdagok közötti távolságot mérő Gini-együttható Magyarországon az európai átlagot közelíti ugyan, de nagyon rövid időn belül 0,6 százalékot romlott a szegényebbek felől nézve. Ekkora változás ebben a rendszerben ritka. Az unió egésze egy tizedet megy hol erre, hol arra. Most a kiegyenlítődés felé. Ahhoz képest, hogy a World Inequality Lab szerint 1980-ban Magyarország volt Európa e tekintetben legkiegyensúlyozottabb országa, indokolt, hogy legalább észrevegyünk valamit.
A felső tízezerbe való tartozáshoz becslések szerint félmilliárd forint kell, de ezzel még nem lesz valaki vagyonos, mert ennyi pénz könnyen el is bukható. Az a vagyon, amennyiből még az unokák is biztosan megélnek.
Tegyük hozzá, hogy vagyontalanságról pedig akkor beszélhetünk, ha az unokáinknak sem lesz esélyük a kitörésre onnan, ahova születtek. Vagy, vagy, az itt a helyzet.
