Mátyás Győző: Vadkeleti történet
Tulajdonképpen miért is gyárt filmet az, aki annak elkészülte után gyakorlatilag kinyírja a saját munkáját? Miért, miért? Hát az állami zsozsóért. Ez ugye nem alaptalan feltételezés, különösen, ha a közpénz-belapátolás nagy bajnokáról van szó, mint esetünkben, de azért a konkrét ügy kicsit még bonyolultabb.
K. G. „producer” a Nemzeti Filmalaptól bezsákolt 319 millió forintos támogatás segítségével elkészítette a Kojot c. filmet (rendező: Kostyál Márk), majd a szintén saját tulajdonában lévő másik cége elszabotálta a film forgalmazását. Az ezen pillanatokban is zajló Magyar Filmhét című rendezvényről pedig – ahol az összes elmúlt évben készült játékfilmet látni lehet – visszavonta a saját filmje nevezését. (Visszavonni azért kellett, mert a film egyik alkotója, látva a gyártó passzivitását, maga nevezte be a filmet a Magyar Filmhétre.) A magyar filmszakma hosszú története során megélt már egyet s mást, de arra még nem volt példa, hogy egy producer energikusan akarjon keresztbe tenni a saját filmje sikerének. Akadályozva, hogy a szélesebb nyilvánosság, a nézők egyáltalán tudomást szerezzenek a műről. Majd a mutatvány csúcsaként még el is tüntetesse a munkát a honi filmes seregszemle mezőnyéből. Hogy aztán a felháborodás hatására valami infantilis revansként feltegye az egészet a YouTubera, nullára redukálva ezzel a film forgalmazási esélyeit. Bravó!
Werkfotó a Kojot forgatásárólEgy producer kolléga, Kovács Gábor nem is volt rest kommentálni az esetet: „Hihetetlen, hogy egy producer, aki lényegében nem csinált semmit a film érdekében, csak keresztbe tett neki forgalmazásilag, most visszavonhatja, és több száz ember munkáját csorbíthatja! És mindezt a Filmakadémia elnézi.” Janisch Attila, a kitűnő rendező még keményebben fogalmaz: „Kálomista az egyik legkártékonyabb senki. Sorozatban tesz tönkre filmeket, embereket. Ezek, a filmeket megbuktató cselekményei – Veszettek, Kojot stb. –, ezek (tudatosan) rossz (semmilyen) forgalmazása lényegében kimerítik a hűtlen kezelés vétségének (ilyen nagy összeg esetében bűncselekményének) fogalmát.
Százmilliós állami megbízású, közpénz befektetésű produktumok tönkretételéről van szó ugyanis.”
De vajon miért is viselhet hadat K. G. a saját produkciója ellen, amelynek – nem mellékesen – a MÚOSZ Film- és Tévékritikus szakosztálya a legjobb elsőfilm díját ítélte oda?
A Kojot hibáival együtt is kifejezetten eredeti alkotás, műfaját tekintve eastern. (Ez a szubzsáner a western szerkezeti és dramaturgiai sémáit, szimbolikáját mai hazai kortárs témára alkalmazó, újra divatba jött forma. A román Bogdan Mirica Kutyák című, tavaly nálunk is bemutatott filmje a műfaj nagyszerű darabja például.) A Kojot – kicsit leegyszerűsítve a történetet – arról szól, hogy a Tűzkő nevű fiktív vidéken a helyi kiskirály mindenen átgázolva, mindenkit eltiporva, erőszakkal, zsarolással, megfélemlítéssel érvényesíti akaratát a legcsekélyebb gátlás nélkül. Nyers, brutális erővel elveszi mások tulajdonát, ellehetetleníti az életüket azért – s ezt meg is fogalmazza a filmben –, hogy évtizedekre, sőt „évszázadokra megalapozza a jövőt”, a saját családja jövőjét. A történet felettébb ismerős, viszont az ábrázolásban új elem, hogy Szojka, a kiskirály nemcsak, hogy törvénytelen eszközökkel él, de mint több utalás is van erre a filmben, helyi szinten már az ő kénye kedve szerint gyártják a törvényeket is. (Túl azon, hogy a rendőröktől a polgármesterig természetesen mindenki őt szolgálja.) A Kojot különlegesen brutális mű, de az erőszak szokatlan tobzódása ebben a filmben következménye a bármely pillanatban robbanásra kész feszültségnek és frusztrációnak, ami felhalmozódott az emberekben. S aminek a kisülése csak tragédiához vezethet. Lokális vagy országos szinten. Mert ne legyen kétségünk afelől, hogy Tűzkő itt metafora. S a Kojot pont azért érdekes és méltánylandó film, mert átpolitizáltsága ellenére nem publicisztika, hanem megformált dráma.
Mondják, hogy pont ez a politikai sík lehetett a baj a filmmel, sőt azt is: egyeseknek szemet szúrt, hogy a kiskirály figurája hasonlítana a felcsúti Warren Buffethoz. Ez azért erős túlzás, mert a filmbeli Szojka egy nyakas, autonóm dúvad, míg a nemzet gázszerelője önállóan jó, ha a cipőfűzőjét bekötheti.
Viszont a film metaforikus ereje valóban szemet szúrhatott. Nem, nem valószínű, hogy K. G.-nek, vagy az oligarcha brúdereknek, de talán szólt nekik valaki, hogy hát fiúk, ez itt rólatok szól. Azokról a végtelen kártékony figurákról, akik politikai összeköttetéseiket használva fosztogatják az államkasszát, és rohasztják szét a közmorált. Azokról, akik magát a törvénykezést is foglyul ejtve erőszakkal, csalással, korrupcióval egyre nagyobb részét kerítik be az országnak, hogy olyanná tegyék, mint a filmbeli Tűzkő.
A NER parazitáiról. Akiknek legfeljebb arra van tehetségük, hogy úgy rombolják szét a hazánkat, ahogy K. G. „producer” tette tönkre a saját filmjét.
