Mátyás Győző: Egy túlkoros diplomás

Ha Mark Zuckerberg nem vigyáz, előbb-utóbb megkaphatja (legalábbis mifelénk), hogy ő a következő Soros György.  Milliárdos, mindenféle alapítványai vannak, nyitott világról hablatyol, belebeszél a közéleti kérdésekbe, pedig nem választotta meg senki. Márpedig ő egyre kevésbé tartóztatja meg magát attól, hogy társadalmi ügyekről szóljon, mint tette azt a minap is a Harvard Egyetem végzőseihez intézett beszédében. A beszéd meg is jelent a Facebook-oldalán, s a reakciók az elragadtatástól a csodálatig terjedtek, s egyelőre még senki sem küldte   el – teszem azt a yandex.ru oldal közvetítésével Éjjeli farkasok nickname alatt – a liberálsoros racsmányba.

A megjegyzések arról szóltak, hogy mennyire magával ragadó, inspiráló, gondolatébresztő és felelősségteljes beszéd volt ez. Mint nem kevesen céloztak rá:

nagyon jó ilyesmit hallani olyan időkben, amikor Amerika azzal bizonyítja, hogy tényleg a lehetőségek hazája, hogy egy sokoldalúan „challenged” figurából akár elnök is lehet.

(Vagy ahogy a The Late Show-ban Stephen Colbert kérdezte Kevin Spaceytől, a Kártyavár amorális, gonosz Frank Underwood elnökétől: „Nem különös egy olyan sorozatban játszani, mint a Kártyavár, amelyik ma már kevésbé tűnik őrültnek, mint a valóság?”)

Igaz, Trumpnak van diplomája (költött is köré egy röhejesen fals legendát ennen kiválóságáról). Zuckerberg viszont éppen abból az alkalomból tartott beszédet az Ivy League egyik oszlopos tagjának évzáróján, hogy maga is most kapta meg a díszdiplomáját, 12 évvel azután, hogy otthagyta az egyetemet. Nem azért, mert nem bírta az iramot, hanem mert az ő céljaihoz túl kevés volt szöszmötölni még kicsit a Harvardon(!) a papírért. Éppen azzal volt elfoglalva, hogy kommunikációs forradalmat indítva kicsit megváltoztassa a világ fejlődési irányát, s nem mellékesen felépítsen egy gigavállalatot. Így aztán nincs is szüksége arra, hogy lépten-nyomon azt hangoztassa: mennyire „smart guy” is ő.

Ez a beszédet tartó Zuckerberg már nem hasonlít a campuson egykor télvíz idején papucsban rohangáló, folyvást programot író nerdhez, akit a Közösségi hálóból is ismerhetünk. (Amely film, s az ábrázolt figura annyira azért nem tetszik Zuckerbergnek. De hát ki szeretné, ha a kifejezetten „pozitív” jellemzés is úgy szólna róla: „Mark, te nem vagy seggfej, de mindent megteszel azért, hogy az legyél.”)

Az a Zuckerberg, aki beszédet mondott a Harvardon, egy, a társadalmi haladás ügye mellett elkötelezett, erkölcsi felelőssége tudatában lévő, érett, nagy összefüggésekben gondolkodó, szimpatikus figura benyomását keltette.

Céltudatosság tekintetében azonban Zuckerberg nem változott. Sőt, beszéde egyik legfontosabb üzenete volt, hogy a személyes elszántságot igyekezett társadalmi programmá emelni.

Vagyis – mondta – olyan világot kell létrehozni, amelyben mindenki megtalálja a maga célját. Ehhez kapcsolódva Zuckerberg egy generáció krédóját és társadalmi felelősségét fogalmazta meg. A szövegben tudatosan hivatkozott generációként azon társaira, akik – s ez külön szimbolikus – nem csupán egy új század, de egy új évezred fordulóján eszméltek, váltak a társadalom alakító részévé.

Méghozzá olyanná, amelyik újszerű gondolkodása, szemlélete, attitűdje révén a korábbiaknál jelentősebb változásokat indukál a világban. S amelyik tisztában van ennek következményeivel, így azzal is: milyen árnyoldali lehetnek a maga előidézte progressziónak. Azzal például, hogy a technológiai forradalom hagyományos munkahelyek sokaságát fogja megszüntetni. A millenniumi nemzedék feladata és felelőssége nem pusztán az, hogy új munkahelyeket hozzon létre, hanem, hogy olyan társadalmi klímát teremtsen, amelyben mindenki megtalálhatja a maga fontos célját. A millenniumi – befutott, vagyonossá lett – generáció tagjainak feladata, hogy megteremtse mások számára az esélyt, hogy ők is beteljesíthessék álmukat.

Zuckerberg szerint ez a nemzedék átérzi ezt a felelősséget, ami megmutatkozik abban, hogy a legtöbbet adományozó generáció. (Valahogy a NER-szteroidon élő hazai újgazdag réteg ilyen irányú nekibuzdulásáról, például Lőrinc barát esélyteremtő alapítványairól nem nagyon hallunk. Na de hát ő meg is mondta, hogy okosabb, mint Zuckerberg. Bizonyítja ezt az is hogy ő nem herdálja el mindenféle csórókra a pénzt, hanem megtartja… izé, annak, akié. Gyorsabban is gazdagodik, mint a Facebook alapítója.) S Zuckerberg szerint a millenniumi nemzedék felelőssége az is, hogy elhárítsa az akadályokat a globalizáció elől, s elősegítse az emberiség közösségének valóra váltását. Ő nem elsősorban vállalatot akart építeni, hanem (globális) közösséget. Merthogy az emberiség előtt álló problémákat nemzetállami keretek között megoldani nem lehet.

És ennek a feltűnően összeszedett gondolatmenetnek a végén logikusan jut el ahhoz a konklúzióhoz, amit már-már politikai rétorként fogalmaz meg:

„Napjaink harcai a szabadság, a nyitottság, a globális közösség erői és az autoritarizmus, az elszigetelődés, a nacionalizmus erői között folynak.” A nyitott társadalom krédója, akár Karl Popper is mondhatta volna.

Viszont tudjuk: a hazai ideológia katyvasz szerint a nyitott társadalom egyre inkább minden rossznak oka lesz, a nacionalista bezárkózás meg a követendő példa.

Attól tartok, Zuckerberg nem lesz nálunk egyhamar díszdoktor.