Mátyás Győző: A soros blöff

Jó, hát akkor ne hagyjuk szó nélkül! Mármint a Soros-tervet, ami például Soros szóvivője szerint nem létezik. Julian King, az EU biztonságért felelős biztosa pedig, akihez a bevándorlással kapcsolatos biztonsági kérdések is tartoznak, szintén csak nézett a minap, illetve kínosan nevetett, amikor Budapesten arról faggatták újságírók, hogy „Soros tenyeréből eszik-e”. Ahogyan ezt minden igazságok legnagyobb tudója, a magyar miniszterelnök éleslátóan megállapította a „brüsszeli bürokratákról”. Márpedig Julian King Orbán politikai Brehmjeben akkora brüsszelitának számít, hogy az már majdnem a Juncker-szint. És mégis csak néz azzal az eurokrata szemével.

Na de hát ezek a jó firmák, Soros szóvivője vagy Julian King persze hivatalból tagadnak, ámde minden magyarok legbölcsebbike előtt komplott titokban nem maradhat. Úgyhogy van Soros-terv, oszt’ jó napot!

Naná, hogy kell róla konzultáció! Mindjárt a harmadik. Mert hát mintha az előző két ilyesfajta megbundázott politikai góltotó is arról szólt volna, hogy Soros parancsára a begazolt brüsszeliták miféle gazságokat készülnek elkövetni Mária országával szemben. De túl azon az el nem hanyagolható tényen, hogy megint lesz a haveroknak pár milliárd egy ilyen konzultációs buliban, nem árt tréningben tartani a választót, hiszen az egész felhajtásnak nagyjából annyi értelme van, hogy NERtárs, szavazz a Fideszre!

Viszont a szöveg retorikája! Hát az megér egy tartalomelemzést!

Mindjárt az első kérdés megalapozza a hangulatot, és felkelti a gyanakvás és a félelem érzetét:

„Soros György arra akarja rávenni Brüsszelt, hogy Afrikából és a Közel-Keletről évente legalább egymillió bevándorlót telepítsen az Európai Unió területére, így Magyarországra is.”

Már látjuk is magunk előtt, ahogy olyan távoli, egzotikus helyekről, mint Afrika, mindenféle törzsi jelekkel felcicomázott makákók árasztják el védtelen honunkat, mert a nagyhatalmú Soros kénye-kedve szerint ugráltatja a zsoldjában tartott Brüsszelt. Ne feledjük, ez a szöveg abba a narratívába illeszkedik, melynek égisze alatt a propaganda már jó ideje festi a gonosz képét, aki merő „ördögségből” meg kapzsiságból országokat veszejt el. Mit országokat, egész kontinenseket! Hiszen mint a kérdéshez fűzött apróbetűs részből megtudjuk: Soros már régen vuduzza egész Európát.

Amúgy ez a magyarázó „appendix” módszertanilag és dramaturgiailag új elem a konzultációk történetében. Hitelességet és autenticitást kellene kölcsönöznie az állításként megfogalmazott kérdéseknek: hiszen egyenesen Sorostól vett idézetek hivatottak alátámasztani a kormányzati hagymázolást. Csak hát ezeket az idézeteket tökéletesen esetleges módon válogatták össze, többször eredeti jelentésüket kiforgatva. Az első kérdés esetében például a fordítás korrekt, hiszen Soros a menekültek befogadásáról beszél, a kérdésben viszont a betelepítés szót használják, ami jóval agresszívabb, parancsolóbb jelentést ad a szövegnek. Nem beszélve a magyar sajtóban is többször ismertetett tényről, miszerint újabb cikkeiben (New York Review of Books, Foreign Policy Magazine) Soros már régen nem egymillió menekültről beszél, hanem előbb 500 majd 300 ezerről.

Azok után pedig, hogy a NER-kvíz leleplezte a Soros-terv lényegét, a kérdések az előbbiekhez hasonló szemantikai és retorikai bravúrokat produkálva hatolnak a részletekig.

Azt állítja egy helyütt a brosúra, hogy Soros le akarja bontatni a határvédelmi kerítéseket, természetesen azért, hogy akadálytalanul létrehozhassa a „bevándorlók” paradicsomát. (De fel fog sülni, Öcsény ellenáll!) Nos a helyzet az, hogy bár a kerítés nem kedvenc object-ja a szerzőnek, Soros kifejezetten az erős határvédelem híve, számtalanszor szorgalmazta, hogy erre többet kell áldoznia az Európai Uniónak.

Egy másik „kérdésben” azzal vádolják Sorost, hogy a „bevándorlók” kötelező szétosztását forszírozza, miközben pontosan tudható, hogy ellenzi a kvótát, s ebben hasonló álláspontot képvisel, mint Orbán Viktor. Mint ahogy természetesen nem azt javasolja, hogy személyesen a bevándorlóknak kell pénzt juttatni, hanem a befogadó országok integrációs erőfeszítéseit kellene finanszírozni Soros szerint.

Ahogy a kérdésnek álcázott propagandaszöveg halad előre, kiötlőjének fantáziája nekilódul, és egyre merészebb galádságokat tulajdonít a sátáni Sorosnak, míg el nem jutunk a mindent überelő apokaliptikus látomásig, miszerint Soros valójában az európai kultúra megsemmisítésére tör. Hát persze.

De nem akarnám a szöveg parádés állításait tovább guttírozni. Részletekbe menően megtették ezt már mások úgyis, rámutatva a benne foglalt csúsztatásokra, szimpla hazugságokra. Nem mintha ez a propagandát különösebben meghatná.

A hatalom ugyanis nem vitatkozni akar, hanem démonizálni. Amihez tulajdonképpen magára Sorosra sem nagyon van szükség. Már a létező Sorosra. A hatalmi propaganda ugyanis nagyon jól elvan a maga által kreált fantommal.