Mátyás Győző: „A politikában hazudni…”
„Ma olyan társadalomban élünk, amelyben a média, a kormányok, az óriásvállalatok, a politikai csoportok álvalóságokat fabrikálnak. Szóval mi is akkor a valóság? Merthogy állandóan pszeudo valóságokkal bombáznak bennünket dörzsölt figurák a kifinomult elektronikus eszközeikkel. Nem bízom az ő motivációjukban és gyanakszom a hatalmukra. Noha abból nagyon sok van nekik. És ez döbbenetes hatalom. Képes egész univerzumokat teremteni az elme számára.”
Ezeket a sorokat sem tegnap vetette papírra szerzőjük, hanem egész pontosan 1978-ban.
Azt hihetnénk, valami próféta az illető, de csak majdnem. Persze könnyű neki, mondhatnánk, hiszen ő mindig is a science fiction műfajában alkotott. Philip K. Dicknek hívják.
Azt viszont valószínűleg hüledezve nézné, hogy Magyarországon miként elevenedik meg és válik uralkodóvá az emlegetett álvalóságok világa.
A választások alkalmával a Fidesz-hatalom által létrehozott pszeudo-médiauniverzumban az ellenzéknek esélyes sem volt a győzelemre. Pláne, hogy ez a virtuális konstrukció a tényleges valóságban alaposan meg volt támogatva. Az uralkodó pártra szabott választási törvény már eleve félgyőzelmet jelentett a regnáló erőknek. Hiszen nem csupán lejtett a terep, de az ellenfél térfelén még akadálypályát is építettek, aminek az ellenzéki versenyzők hercig lábbilincsben vághattak neki.
És mindezt olyan társadalmi szerkezetben, amelyet az önkormányzatoktól a legfelső államhatalmi szervekig, a legutolsó atomjáig áthatott a NER. A megfélemlítéstől az egzisztenciális fenyegetésig minden eszközük megvolt az emberek sakkban tartásához. A NER tényleg rendszerré lett.
Ebben a rendszerben a legdurvább fegyverük persze a média. Fegyver, mert nem a tájékoztatás a funkciója, hanem a dezinformálás. A lakosság mind nagyobb számának „lebombázása” propagandával. Ha emlékszünk még az úgynevezett kvótanépszavazásra, a hatalom elsődleges célja egy semmire sem kötelező voksolás alkalmával valójában az volt, hogy tesztelje az emberek fogadókészségét. Az akció az egydimenziós, egytémájú, végsőkig redukált valóságértelmezés próbája volt. S ha így nézzük, a több mint hárommillió háromszázezer igennel szavazó elsöprő siker volt.
A Fidesz szinte egyetlen mondanivalója jószerével addig is a migráncstakarodj volt, de ezek után még ráerősítettek erre, és elképesztő részletekkel színezték a mesét. Ám ettől még az alap sztori hihető, sőt.
Ezt értették félre teljesen az ellentáborban. Pedig tessék végiggondolni, hogy a kereskedelmi tévékben nagyjából naponta menti meg valami hős, fehér fószer a világot az ufóktól, a transzformerektől, a zöld lényektől, az élijenektől, vagyis az idegenektől, mondhatni a migránsoktól. Ez a mítosz a köztudatot nagyon erősen befolyásoló tömegkultúra alapelme. Erre a mítoszra igenis lehet narratívát építeni, hiszen az emberi lélek ködben gomolygó mélyéről oly sok diffúz tartalmat lehet így előhívni a félelemérzettől a biztonságvágyig. Pláne, hogy a menekült probléma valóban Európa sorskérdéséve vált.
Az viszont elképesztő, hogy a kormánypropaganda rettenetes hazugságcunamit zúdítva az országra, miféle hazai használatra szánt álvalóságot kreált ebből. Tudjuk, Soros, Brüsszel, az ENSZ meg a pápa együtt működtetik a gigantikus embercsempész bizniszt, hogy milliókat telepíthessenek be a Zéta bolygóról, közben Soros ki-tudja-pajszerrel-leggyorsabban-lerombolni-a-nemzetállamot című vetélkedőn kiválasztott ellenzéki jelöltjei személyesen inspiciálják a lakásokat, ahonnan Allahu Akbar kiáltással űzik majd el a magyar embereket, hogy helyükbe migráns hordákat telepítsenek, és már dolgoznak a bogárevést kötelező tevő törvényen.
És itt nem az a kérdés, hogy mindezt miért hitték el az emberek, hanem az, hogy miféle erkölcsiségű figurák azok, akik ennyire lebecsülik, megvetik a saját választóikat,
hogy ilyen nívójú hazugságokkal tömik a népet. Hogy a nesztek, pupákok gesztusával ezt a maszlagot vetik oda nekik. Azok után persze, hogy a médiatér szűkítésével gondoskodtak róla: sok helyen csak ehhez a fake news dömpinghez lehessen hozzájutni. Ekként cinikusan vissza is éltek azon sokak naiv jóhiszeműségével, akik még mindig elhiszik a híreket, hiszen bemondták a tévében. Rossz nézni, hogy ez a hatalom milyen felfuvalkodott gőggel alázza meg a választóit, és nyilván ki is neveti őket, amiért ennyire meg tudta vezetni őket. Mert ezt a most uralkodó truppot a legkevésbé sem érdekli az emberek sorsa, pusztán kihasználja őket hatalma megtartásának érdekében, trenírozva őket a gyűlölködésre. E pillanatban megjósolhatatlan, helyre lehet-e hozni valaha is azt a dúlást, amit ez a kurzus a lelkekben végbevitt.
Az Orbán fémjelezte hatalomnak sikerült megcáfolnia egy olyan szilárdnak hitt tételt, amiben minden rossz ellenére sokáig reménykedve hittünk. Bibó híres mondatáról van szó, mely szerint „a politikában hazudni nem lehet”. Az egykori Bibó-szakkollégisták bebizonyították, hogy de. Lehet. Sőt…
